Yakone
 Az egész meditációs és flashbackes részt itt írom le. Toph hangja szerintem a legjobb, a többi elmegy. És amint megszólalt azért könyörögtem, hogy legyen becézés, és akkor… Piciláb! Á, de jó érzés volt. Sokka meg, ahogy a bumerángját is szóbahozta, nem csalódtam benne felnőttként sem. Az idős csapattal kapcsolatban csak egy, illetve kettő problémám van: Katara és Zuko? Oké, Zuko éppen az országát irányítja, de Katara? Simán elintézte volna ezt az őrültet, és értem én, hogy ott van a nyakán 3 gyerek, de akkor is. Szeretném látni 40 évesen, vagy 30, vagy valami. De koncentráljunk arra, ami benne volt. Az, hogy a véridomítás létezése köztudott, ám még mindig ritka igen érdekes. Azt félretéve, hogy Yakone milyen elképesztően erős, kérdés, hogy honnan tudja, illetve a világ honnan tudja a véridomítás létezését. Amúgy meg örülök, hogy Tarrlok tényleg a fia, így van értelme, csak annak még mindig nincs, hogy ő honnan tudja. És akkor a cselekményről is, hogy Aang hogyan váltott Avatar Állapotra és hogyan győzte le. Elvenni az idomítását abszolút jogos volt, majdnem megölte őt. Plusz még egy a múlthoz: nem nagyon értem az Egyesült Nemzetek Köztársaságának Tanácsát. Örülök, hogy Sokka képviselő volt, de például a Levegő Nomádjainál nem Aang volt, hanem egy Levegő Akolitus. Oké, Aang az Avatar, neki kissé túl nagy hatalom lenne, de akkor is furcsának találom. (A Levegő Akolitusok a szigeten élnek, a légidomárok kultúráját és tanait követik, Pema is ilyen akolitus.)

Vége a játéknak
 Míg Korra előző életének jeleit próbálta megfejteni, barátai őt keresték. Mako megint elszántan próbálta megtalálni, Asami közben megtudta a csókot, és Lin is megtalálta az embereit. Sajnos, már nem lehet őket fémidomároknak mondani. Azért nagyszerű látni, hogy Lin, sok vezetővel ellentétben tényleg törődik az embereivel, és nem csak bábként használta őket. Igazi vezető. Miután Tenzin sikeresen rájön, hogy Tarrlok átverte őket, kijutnak a bázisról, és a Városházához sietnek. Ott végre Tarrlok is lebukik, csak sajnos véridomárként sikeresen kiüt mindenkit és elmenekül. Már csak az kéne, hogy Saikhan is takarodjon, és adja vissza a jogos helyét Linnek.

Amon, a megmentő (?)
 Korra sikeresen rájött, hogy Tarrlok bizony Yakone fia (bár nekem ez nem volt ennyire nyilvánvaló a látomásokból), aki el akart menni új életet kezdeni, és kapott is, csak nem olyat, amilyenre vágyott volna. Elvégre egy olyan embernek, mint Tarrlok az idomítás nélküli élet új, nemde? Szóval jött Amon és elvette az idomítását, röviden. De mégis hogy állt ellen a véridomításnak Amon? Még Aang is csak Avatar Állapotban tudott! Ez… már több mint durva. Persze Korra is jó volt, sikeresen kiszabadult, és akkor jött az a bizonyos filmszerű jelenet. Ha felidézem komolyan olyan, mintha élőfilm lett volna. Ahogy szembenéz Amonnal, és elmenekül. Ja, és még Tarrlok. Nem sajnálom, volt egy tippem, hogy elveszíti a képességét, hát úgy kell neki. Még mindig nagyszerű karakter, de ettől még nem fogom sajnálni.

Naga, a megmentő (!)
 Hiába, hűséges állat a jegesmedve-kutya. Naga visszavitte Korrát a Köztársasági Városba, így a csapat meg tudta találni. És Mako, ó, Istenem, Mako… Végre aggódott, végre ott volt neki. És még mindig sajnálom Asamit, de ez a pillanat kellett egy tökéletes részhez.

Összegzés
 Makorra: sok helyen olvastam, hogy furcsa Mako hirtelen törődése. Szerintem természetes és őszinte. Elvégre, eddig is törődött Korrával, csak talán még magának sem vallotta be teljesen, Asami mellett pedig furcsán is nézett ki. Viszont Korra most nagyon nagy veszélyben volt, ilyenkor megszűnik az, hogy „jajj mások mit szólnának”, és pont ezért volt olyan jó látni Makót.
 Flashback: a Vörösmonszun kimaradását sajnálom, amúgy nagyjából erre lehetett számítani, hogy ez történt. Azért remélem, hogy nem csak ennyi a flashback.

Értékelés: 10/10 (lassan 15-ös skálán kellene pontoznom, olyan jók az epizódok)