Valahogy rászántam magam, hogy újra végignézzem M. Night Shyamalan filmnek nevezett alkotását, ami hazánkban Az Utolsó Léghajlító néven ment a mozikban, és a tegnapi napon már a tévében is így lett leadva. Nem csoda, hiszen mi lenne jobb tréfa a bolondok napján... A lényeg, hogy azért döntöttem úgy, hogy újra megnézem (kb. ötödször), mert többen megkerestek már azzal: miért is utálja annyira az Avatar fandom ezt a filmet? Így hát úgy érzem, eljött az ideje, hogy megírjam a kritikámat erről a csodáról. Talán mondanom sem kell, spoiler a legkisebb részletekig.

 Bevezetésként, hogyan is lett élőszereplős változata az Avatar: Az Utolsó Légidomár című sorozatnak. Manoj Night Shyamalan 2008-ban, a finálé után közölte, hogy megihlette a történet, és szeretne rendezni belőle egy filmet. Ha csak rendezte volna... de ez a drága ember meg is írta. Persze beszélt Bryke-kal mielőtt bármit is csinált volna, ők pedig naivan rábólintottak. A Paramount Pictures és a Nickelodeon Movies közösen elvállalta, hogy hozzásegítik a korábban már a csúcsot és a bukást is megjáró rendezőt a film elkészüléséhez. Pontosabban, három film elkészüléséhez, ugyanis minden könyvnek szántak volna egyet, melyek 2010, 2012 illetve 2014-ben jelentek volna meg. Az első össze is jött, a többi már nem annyira... lássuk, miért.

 Jegyzeteltem a film közben, és hamarosan következik az a rész, amikor minden egyes jelenetben elmondom, mit szúrtak el, és mit sikerült békén hagyni. Előtte viszont az, ahogyan fel volt építve a film. Kezdjük a castinggal, és még azzal is általánosságban: Shyamalan úgy építette fel az élőszereplős verziót, hogy a vízidomárok inuitok, a földidomárok kínaiak, a tűzidomárok indiaiak, a Levegő Nomádjai pedig tibeti buddhisták. Ezek közül három jó, azaz az eredetinek megfelelő, az egyik viszont kakukktojás. Tippeljetek, melyik.... Az eredeti mese szerint a Tűz Népe, mind külsőleg mind a kultúrájának egy jelentős részét tekintve Japánra épül (persze megjelenik az azték kultúra is, és még rengeteg, de főleg Japán). Ebből hogy lett indiai? Úgy, hogy a rendező kedvence eleme és népe a tűz, így aztán gondolta, tegyük kicsit személyesebbé... Nem igazán akarok belemenni ebbe a részébe, sem abba, hogy a főszereplők többsége "fehér" volt, mert nem akarom ragozni ezt a rasszizmus témát, vélvén szerintem itt nem is erről van szó. Erre már a film premiere előtt létrejött a Racebending nevű szervezet, akik igenis rasszistának nevezték a rendezőt, amiért nem hagyta meg az eredeti koncepciót. Így erről csak annyit, hogy már Shyamalan ezen döntése is igen kérdéses volt.

 Most pedig konkrétabban, a főszereplőkről. Noah Ringert választották Aang szerepére, akinek ez volt az első filmje, így főleg a küzdősportok terén elért kimagasló teljesítménye miatt választották. Ehhez képest sok dolgot nem kellett csinálnia, legalábbis nem többet, mint a többi idomárnak. Színészkedés terén sok panasz nem lehet rá, bár kritizálták bőven Aang karakterét, de szerintem a hibák eleve a forgatókönyvben voltak, így Ringernek nehéz is lett volna hozni az Avatar mókás karakterét. Voltak látható jelei annak, hogy a fiú amatőr, de akkor már több panaszunk lehet a tapasztalt, "profi" színészekre...
 Katara szerepét az akkor 14 éves Nicola Peltz kapta. Értékelni a tévében leadott film után nem igazán tudom, már csak a szinkron miatt sem. Ha az eredeti verziót nézem, ugyanarra jutok, mint Aang karakterénél, ami egyébként a legtöbb szereplővel így volt: a forgatókönyv eleve kifacsarta Bryke eredetileg zseniális karaktereit, így a színészek sokat nem tudtak tenni.
 Jackson Rathbone lett Sokka, és mielőtt bármi rosszat írnék, leszögezném, hogy én tényleg kedvelem Jacksont, de a forgatókönyv Sokkát sem kímélte. Néhány, kissé erőltetett humoros részt megpróbáltak ugyan belerakni, amiből Rathbone kihozta, amit tudott, de... de ez nem Sokka, ugyan, kérem.
 Dev Patelt említeném még meg, így külön, mint Zuko színészét. Hát igen. Eleve nála is valami nagyon el vont rontva a forgatókönyvben (surprise, surprise), de őszintén nem gondolom, hogy Patel jó Zuko lett volna. Egyrészt ez a túlzott drámaiság, inkább indulatosnak kellett volna lennie. Másrészt, ami ugyan nem a színész hibája volt, és még fogok róla beszélni, az a sebhely. Inkább nézett ki úgy, mintha összemaszatolta volna valamivel, de égési sérülésnek nem mondanám.
 A többi szereplő (már amennyien voltak, elvégre Shyamalan csak az első évadban szereplő karakterek kétharmadát vágta ki) úgy ahogy elment, sokat nem rontottak ám nem is javítottak a film minőségén. Seychelle Gabrielt kiemelném, már csak elfogultságból is. Nem azt mondom, nem adnék rögtön Oscart neki, de gyakorlatilag ő volt az egyetlen, akit méltónak tudok mondani az eredetihez, ráadásul a drága rendező - szerencsére - nem bántotta nagyon Yue Hercegnő karakterét.  Talán még Aasif Mandvi, Shaun Toub és Cliff Curtis érdemelnek pár szót, mint Zhao, Iroh és Ozai. Zhao inkább volt beképzelt, ámde gyáva, míg a mesében ravasz, kegyetlen és indulatos. Iroh sokkal inkább volt öreg bölcs, mint kedves bácsi, ami nem feltétlen hiba, de én hiányoltam a teaimádó tábornokot, a rasztákról nem is beszélve. Ozai karaktere pedig (azon kívül, hogy meg sem kellett volna jelennie a végéig) szintén nagy csalódás volt, mintha Shyamalan meg nem értett antagonistát akart volna belőle csinálni.

 Következzen maga a film, aztán még rátérek az olyanokra, mint az öltözködés a kultúrák semmibe vétele, és persze a szinkron.

• Az opening egy gyenge kópiájával kezdünk, ahol már látjuk, hogy az idomítás technikailag egész jó, ám lassú, egyáltalán nem dinamikus. Aztán jön Katara narrátor szerepében, ami szintén az eredeti nyitást próbálta meg utánozni, nem sok sikerrel.
• Jön a történet kezdete, Katara és Sokka vadászat közben. Ezzel az első dialógus is, ami még nem annyira nevetséges, mint a film hátralévő része, de hamarosan jön az is. Ebből a jelenetből a kedvenceim közé tartozott, hogy Sokka elkezdi betörni a jeget, aztán csodálkozik, hogy beszakad... ja, és ahogy Katara később betöri a "gömb" jegét, ami akkora energiával történik, hogy szinte érezni a képernyőn át. Ezek után meglátjuk Aangot és Appát (szegényt, hogy lehetett ennyire elszúrni?), majd kapunk egy Sokka "poént".
• A faluban megkezdődnek a még fárasztóbb beszélgetések: "Viharba kerültünk [...] feldúlt voltam." mondja Aang aztán jön Katara, aki az eredeti sorozat egyik legempatikusabb karaktere... hát, itt nem: "Oh, értem. Már nem vagy feldúlt?"
• Jön Zuko, a Tűz Népével és a "gépeikkel", amin feltűnően sokat lovagolnak, mintha csak ez lenne az egyetlen fegyverük. Hát persze, hiszen maguktól tüzet sem tudnak létrehozni, forrás kell nekik ahhoz is... Belép Drama Prince Zuko, szegényt inkább kiparodizálta Shyamalan, hiába az állítólagos kedvenc karaktere.
• Miután Zuko elvitte Aangot ("elviszlek a hajómra" okééé) Katara előadást tart Sokkának arról, hogy felelősséggel tartoznak Aangért. Itt külön idegesített gyakorlatilag minden, mert 1: Sokka nem azért védi Katarát, mert ez a felelőssége, hanem mert szereti, ennyire egyszerű, és 2: itt már a vízidomár lány karaktere is parodizálásra került, nagyon gyenge utánzata az eredetinek. Miután beszéltek Kannával (vagy ahogy a stáblistában szerepel, "Katara nagymamájával"), megismerték a Szellemvilágot és Appát, a hajó után mennek, mellesleg csak a felelősség miatt, mert még mindig nem tudják, hogy tényleg ő-e az Avatar. Ja, és az beszélgetés Kannával: azért fontos az Avatar, mert ő a híd a szellemek és az emberek közt, és a Tűz Népe fél a szellemektől. Nem ám azért, mert mind a négy őselemet tudja irányítani, nem, az semmi ehhez képest.
• Zuko Iroh segítségével eközben éppen azon van, hogy kiderítse, így tesztelik Aangot, fél liter vízzel és egy kővel, átverhetetlen. Aang átmegy, Drama Prince elkiáltja magát, hogy "Ez itt egy hadihajó!" (this is HADIHAJÓ!) aztán az Avatar könnyedén megszökik, Appáék felveszik és megegyeznek, hogy elmennek a Déli Levegő Templomába. Persze, még mindig nem tudják, hogy ő az Avatar, így aztán az Északi-sark szóba sem jött, csak repülnek.
• Valami pozitív dolog következik, ugyanis a tájak vitathatatlanul gyönyörűek. A Dél Levegő Temploma tényleg elképesztően szépre sikeredett, ám sajnálatos módon a történeten ez sem javít sokat. Megérkezik a repülő denevér-maki (ez Momo akar lenni), majd Aang meglátja a csontvázakat, amik a Levegő Nomádjai után maradtak. Bár ez és úgy általában a flashbackek a nomádokról egész jól lettek kivitelezve, sőt, a Szellemvilág sem volt rossz, ez a jelenet is elbújhat a többi mögött. Egyszerűen annyi akadozó volt minden, az idomítás, a párbeszédek, a történet, hogy az már-már élvezhetetlen. Gyatso barát... buddhista, nem ferences. És persze még ezek után sincs célja a csapatnak, de nehogy visszamennének a Déli-sarkra, nem, inkább mennek a Föld Királyságába.
• Újabb Zuko jelenet következik, felbukkan Zhao, és meghívja a herceget egy vacsorára, hogy aztán elmondhassa, milyen szánalmas és mennyire nem érdemli meg az egyenruhát. Természetesen a közelében nem volt a sorozatban látott konfliktusnak, Agni Kairól pedig szó sem volt. Utána, hogy levezesse a feszültséget Drama Prince elveri a legénységét, és láthatjuk a családi képet is, amit (mint minden más, a Tűz Népével kapcsolatos dolgot) indiai stílusban láthatunk.
• Következik az Avatar Csapat újra, itt már felmerül: "Talán te vagy az Avatar?" Ám válasz persze nem érkezik, mert jön Haru (vagyis egy földidomár gyerek) és az őt üldöző katonák: "Apró köveket irányított ránk egy fa mögül. Nagyon fájt!" Íme, a világot leigázó nép. Újabb viccesnek szánt, ám gyenge és erőltetett jelenet után meglátjuk, hogyan nyomja el a Tűz Népe a gépeivel szegény földidomárokat. Arra ne is számítsunk, hogy A Rabhajó című részhez méltó lesz a jelenet, hiszen eleve Aang áll ki és közli, hogy ő az Avatar, majd kisebb csihi-puhi után jön a harc. Hölgyeim és uraim, Avatardok, a film legnevetségesebb jelenete: 6, azaz hat földidomár együttes erővel, 5 perc kemény kung-fu bemutató után felemel egy követ, egy kisbaba méretű követ. Szerencse, hogy Toph nem volt benne, képzeljétek, vele mit tett volna Shyamalan. Miután mindenki kitáncolta magát, láthatjuk Kyoshi szobrát (a harcosait nem, őket ki kellett vágni, nehogy valami jó is legyen benne) és a vízidomár tekercs is csak úgy hopp, előkerül. A csapat végre elhatározza, hogy elmennek az Északi-sarkra, csak a fél film kellett hozzá. Aang megjegyzi, hogy azért nem fogadta el a sorsát Avatarként, mert azt mondták, így nem lehet családja. Egyik szerzetesnek sem lehet családja, ennyi erővel ne legyen légidomár sem!
• Jön egy kis utazás, Aang nehézségei a vízzel, Zhao ide-oda ugrálása a Föld Királysága és a Tűz Népe között, ami igazán csak akkor válik idegesítővé, amikor az Északi Levegő Templomából megy Ozaihoz, majd az Északi-sarkra, mindezt hajóval. Apropó, Tűz Népe: szép, persze, mint a többi táj, de az indiai mellett bejött a római stílus is, ami még távolabb áll az eredetitől. Zhao megemlíti Wan Shi Tong könyvtárát is, amire ki tudja, mikor volt ideje ennyi utazás között.
• Zuko és Iroh a gyarmatokon (amiknek a számozása nem is rossz ötlet), és a Drama Prince kifog egy random fiút, hogy mesélje el, mi történt a száműzött herceggel. Egyrészt az, hogy gyakorlatilag ő mondja el, másrészt az egész flashback egy újabb gyenge utánzat volt. A sorozatban félelem, feszültség, és együttérzés van, végre megtudjuk Zuko okait. Itt csak további dráma, negatív értelemben, ha nem ismerném az eredeti történetet közel sem érezném azt a sajnálatot Zuko iránt, mint éreztem anno az első évadban.
• Aang elszökik az Északi Levegő Templomába, egyedül, csapdába esik és jön A Készellem című epizód, teljes egészében. Ezt bele lehetett rakni, de a Kyoshi Harcosok minden jelenetét ki kellett vágni? Nem lett volna gond, ha legalább ez jól sikerül. Egyébként Katara nyaklánca eltűnt, mielőtt Aang elindul, a kihagyott jelenetekben ez, és a visszaszerzése is benne van, így viszont csak látjuk, hogy nincs ott, aztán megint megvan... Az Avatarok Csarnoka tényleg jó volt, de az áruló öregemberrel máris kezdődött a felesleges dolgok sorozata. Magáról a Kékszellemről pedig csak annyit, hogy a haj igazán, de tényleg nagyon felesleges volt.
• Ezen jelenet túlélése után következik az Északi Víz Törzse, ami látvány szempontjából szintén elképesztő. Yue, ahogy már említettem méltó színésznőre talált Seychelle Gabriel képében. Pakku... a stílusa, bár néhol kissé cinikus volt, mégsem az igazi. Főleg, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy Katarát nem lenne "szabad" tanítania.
• Zhao eközben végre megmaradt egy helyben, felrobbantotta Zukót és elindította a flottát, kritizálta kicsit Iroht majd indult a dolgára. Persze, hogy véletlenül se legyünk pontosak, itt Ba Sing Se ostroma 100, és nem 600 napig tartott... nem mindegy.
• Egy kis nyugalom és Yukka után a flotta megérkezik, így Aang elmegy a Szellemoázishoz (bocsánat, Szent Vizekhez) meditálni. A koi halak és maga az oázis nagyon szép volt, újfent a látvány javított a színvonalon. A Szellemvilág és Katara és Zuko harca megint rontott rajta, köze nem volt az eredetihez. A harcok többé-kevésbé jók voltak, bár az Aang vs. Zukóban inkább kergették egymást.
• A Hold halála újabb jó pont, a vörösbe borult Északi-sark kivételesen hű volt az eredeti történethez, és Yue önfeláldozása is meghatóra sikeredett, az egyetlen, értékelhető idézettel együtt: "Nincs szeretet áldozat nélkül." Természetesen nem tarthatott sokáig a jó érzés, Aang Avatar Állapota újabb csalódást okozott. Oké, hogy nem volt Koizilla, de gyakorlatilag csak ráijesztett a flottára.
• Zhao halála és az utolsó találkozása Zukóékkal a filmhez képest már-már jó volt. Maga a halála, kissé drasztikusabb lett, így hogy mutatták megfulladni, de egyébként minden sokkal drámaibban jött át az animáción keresztül. És nem tudtam nem belekötni abba, hogy Iroh azt mondta: "Egyedül harcolsz, mindig ez volt a legnagyobb hibád." Miközben Jeong Jeong (akit szintén kihagytak) mondta jól az eredeti sorozatban, hogy nincs önuralma, és ez az igaza hibája. Ugyanakkor Zhao tényleg öntelt és inkább egyedül csinál mindent, de a filmben az önuralom hiánya nem is volt látható, ami igen, újabb hiba.
• A csata után a sok meghajlás, hogy Aang végre elfogadja, hogy ő az Avatar, még jó is lett volna, ha majdnem minden ami ezelőtt történt nem katasztrófa. A cliffhangerrel pedig csak annyit, hogy értem én, hogy eredetileg is így volt, és meglepő módon ezt meg akarta tartani Shyamalan, de nem ért sokat ez sem úgy, hogy a film többi része túl gyenge egy folytatáshoz.

 Nem véletlen hát, hogy nem készült folytatás. Magas költségvetésű film volt, a reklámokra is rengeteget költött a Paramount, és a kirtikusok és rajongók által is ócsárolt film ezt nem hozta vissza. Lássuk, még mit rontott el M. Night Shyamalan (igen, még mindig van):

1. Amint azt már említettem, a Tűz Népének kultúráját átformálta India mintájára, és félreértés ne essék, én szeretem Indiát, ám kissé gusztustalannak találom, hogy mindezt azért tette, mert ő maga is indiai származású, és véletlenül pont a tűz a kedvenc népe. Semmibe vette Bryke koncepcióját a népről és az elemről, amit nem is értem, hogy engedhettek, de az biztos, hogy a fanok nem hagyták szó nélkül.
2. Az olyan apró változtatások, mint a ruhák, a kinézetek igenis nagy szerepet játszottak a film bukásában. Egy tökéletesen felépített világgal volt dolga a rendezőnek, amit sikeresen elrontott. Nem véletlen az az Arany Málna...
   
3. A sokat emlegetett forgatókönyv. Talán, ha csak rendezte volna, és nem akarja feltétlenül megírni, akkor nem lett volna ekkora bukás a film, de nem, Nightnak írhatnékja volt, mindenki másnak pedig sírhatnékja.
   
4. Erre rátett a fordítás és a szinkron is, amit kivételesen nem a rendezőnek, hanem a magyar forgalmazónak tudok be, de ettől függetlenül ez hiba. Az SDI Media Hungary szidása közben már majdnem elfelejtettem, hogy a filmnél már csak a magyar verzió volt rosszabb, de a TV2 megmutatta, Korra számára még van remény. A trailerekben még áltattak, hogy Katarának Csifó Dorina, Sokkának Moser Károly, és Yuenak Vadász Bea (aki a mesében is volt), és ugráltam örömömben, kis naiv. A végén ebből az lett, hogy Aangnak Glósz András, Katarának Hermann Lilla, Sokkának Előd Álmos, Zukónak pedig a testvére, Előd Botond. Aang és Katara még sokkal gyerekesebbek, komolytalanabbak lettek ezekkel a hangokkal, visszasírom Szalay Csongort és Roatis Andreát valahányszor belegondolok. Az Előd testvérek amit tudtak kihoztak a karakterekből, bár a Drama Prince beütésen nem tudott segíteni Előd Botond sem. A többi szinkronhang még jó is volt, és bár nem Vadász Bea (aki egyébként Előd Álmos élettársa), azért Czető Zsanett is jó Yue volt, így végül is csak a főszereplőkre lehet panasz, ami azért elég súlyos hiba.
    A szinkron mellett ott volt a fordítás is, amin látszott, hogy a kedves fordító egyszer nem hallott még Aang legendájáról. A hajlítás, az a szerencsétlen hajlítás. Aztán a kiejtések, amiket Night eredeti nyelven is megváltoztatott, de a magyar verziót sem kellett félteni: Szokkáh, Ápá, Agni Kí párbaj. És persze az olyan apróságok, mint a Tűzúr, Víztörzs, amik sikeresen lerombolták a hangulatot. Végül maga a fordítás, ami végtelenül idegesített, miután megnéztem eredeti nyelven, mert rájöttem, hogy még alap dolgokat is sikerült elrontani.

 Rengeteg hibája van a filmnek, ez csak a főbb bajok listája, de ez is olyan hosszú, hogy inkább nem ragoznám, hanem elárulom, mi az, ami vitathatatlanul megmenti a filmet a totális bukástól: a zene. James Newton Howard a Track Teamhez méltó soundtrackot komponált, ami még a mesébe is beleillene, és valahogy segít túlélni Shyamalan művét. Ezzel a pozitívummal zárnék, ha idáig elolvastad, akkor biztos neked is van véleményed, úgyhogy ha van kedved, oszd meg a többiekkel hozzászólás formájában.

Értékelés: 3/10, a látvány, a zene és Yue miatt, de ennél nagyobb jóindulattal nem vagyok hajlandó értékelni.