Előre leszögezném, hogy véleményem szerint Korra Legendájának eddigi legjobb évadával állunk szemben, és nagyon erős volt az eredeti sorozathoz képest is. 13 résszel pont az első és második könyvek közé esett hosszúságban, és ez a köztes állapot meglátszott tartalomban is. A Levegő könyvének misztikus terrorát kombinálta a Szellemek mitológiai hátterével, és mindkettő politikai üzenetéből merítve közölte a nézőkkel üzenetét. Rengeteg fantasztikus új karaktert kaptunk, jót és rosszat is, valamint a régi szereplőgárdánk is megmaradt, erősebben, mint valaha. Végre összefüggés is volt az előző évadokkal, bár valószínűleg a következőben még szorosabban összefüggenek majd a szálak. Az animáció újfent zseniális volt a Studio Mir irányítása alatt, a zene a Track Teamtől immáron a hatodik Avatar évadban is lenyűgöző, és a szinkronszínészek is valami újat adtak az élményhez. Szóval egy rendesen felépített és gondosan kivitelezett szezon volt, izgalmakkal a sorozatban és a való életben. Lássuk a részleteket.
Ahhoz képest, hogy tényleg az eddigi legjobb LoK évad volt, a Nickelodeon az évad felénél úgy határozott, hogy tévé helyett online teszi közzé a részeket. Sok pletyka látott napvilágot, hogy ez pontosan miért is történt, mindenesetre a marketing miatti alacsony nézettség nem játszott közre. Korra Legendája ugyanis masszívan népszerű az interneten, sokkal többen nézik online, mint a tévé előtt. Ez egyrészt a külföldi rajongók miatt van, másrészt egyébként is fejlődik a világ, egyre kevesebben kapcsolják be a televíziót és nézik ott. Így ez a döntés nem félelemre kell hogy adjon okot, inkább úgy kell tekinteni rá, mint az első lépésre egy digitális kor felé. Változás, erről szólt a sorozat is. Mindez csak azt bizonyítja, hogy ez a sorozat nem egy délutáni műsor, amit egyszer-kétszer megnéz valaki, hanem egy komplex és gazdag kultúrával rendelkező legenda, rengeteg rajongóval világszerte. Azért gondoltam, hogy ezt tisztázom, mert emiatt olyan feltevések is voltak, hogy a 4. Könyv elmarad, pedig erről szó nincsen, csak éppen más formátumban lesz (bár, a nap végén mi úgyis online nézzük).
Voltak olyan elméletek, hogy Korra azért került le a gyerekcsatornáról, mert túlságosan sötétre és erőszakosra fordult a sorozat. Igaz, hogy ebben az évadban még az Avatartól megszokott mélységhez képest is durvább dolgok történtek, az igazi ok szintén nem ez volt. Még mindig a Nickelodeon műsora (sajnos) és még mindig körbe kell táncolni az olyan szavakat, mint a "gyilkosság" vagy "halál". Ennek ellenére láttuk, ahogy a Föld Királynője Zaheer áldozata lett, ahogy P'Li felrobbantotta saját magát (bár az utolsó pillanatban a kamera már mást mutatott és a robbanást magát nem láttuk), ahogy Ming-Huat halálra rázta Mako villáma, és ahogy Ghazan gyakorlatilag öngyilkosságot követett el. Meglehetősen erőszakos halál volt mind, ám ne feledjük, hogy csak az első évadban ott volt Amon pszichés terrora, a véridomítás, és Tarrlok öngyilkos-gyilkos robbantása. Szóval ez a sorozat mindig komolyabb és enyhén sötétebb volt, csak most még több halállal szembesültünk.
Pedig elég könnyedén kezdődött. Szellemekkel és új levegőidomárokkal indult az új évad, egy nemzet újjászületésével. A Levegő Nomádjainak kultúrája és új korszaka végig jelen volt ugyan, de idővel bejöttek új elemek: a Föld Királysága, főleg Ba Sing Se és Zaofu, majd szépen elindult a Vörös Lótusz vonal, ami végül a fináléhoz vezetett. A Levegő Népének új hajnala, ha kicsit túlságosan kényelmes is de ettől még jó megoldás, a világ csak így állhat újra egyensúlyba. Tenzin valóra válthatja apja álmát, Bumi is úgy érezheti, továbbviszi az örökségét, és Korra is elégedett lehet Avatarként. Az meg, hogy Jinora immáron mesterként fog megjelenni az utolsó könyvben a nomádok pedig a világ szolgálatába állnak egy egészen új, érdekes irányba viszi a levegőidomárokat.
A Föld Királyságát már csak nosztalgiából is jó volt látni. Ba Sing Se, a Si Wong sivatag és a többi ismerős hely megadta azt az érzést, hogy igen, ez még mindig Aang világa. Ezzel együtt a változást is jó volt látni, hogy hova jutott a királyság 70 év alatt (esetleg még Omashut lett volna nagyszerű újra látni, de hátha a 4. Könyvben). A főváros esetében érdekes volt látni, hogy van ami viszont nem változik, a Dai Li. Immáron az uralkodó szolgálatában, de még mindig alattomosan és korrupt módon működik a szervezet. Mindez az 53. Föld Királynőjének köszönhető, Hou-Tingnek. Apja örökségét semmibe véve az ő idején inkább a diktatúra volt jellemző, alattvalóival nem törődve ez az uralkodó inkább csak gyűjtötte a pénzt. Nem azért, el is nyerte méltó büntetését, méghozzá szokatlanul erőszakos módon. Éljen soká a királynő. Halála után Ba Sing Seben káosz uralkodik, így érdekes lesz látni, mi lesz a királysággal a következő könyvben. Valószínűleg inkább a Tűz Népén lesz a hangsúly, ám ettől még nagy eséllyel látni fogjuk a bevehetetlen város sorsát.
Másik főbb helyszínünk Zaofu volt, a fémklán otthona. Toph fiatalabbik lánya, Suyin Beifong által alapított város, gyakorlatilag független a királyságtól, mint Omashu. Főleg bázisként és karakter dráma helyszíneként szolgált, hiszen Lin itt látta 30 év után először féltestvérét. Többet majd a köztük lévő kapcsolatról később, de mindenesetre szép megjelenése volt Sunak és jó háttértörténet Linnek.
A Vörös Lótusz szál volt a legfontosabb az évadban, ahogyan Zaheer és bandája megpróbálták megdönteni a népek vezetőinek hatalmát és véget vetni az Avatar korszakának. Guru Laghima filozófiájában volt igazság, ahogyan azt Zaheer is folyton mondogatta. Az igazi rend a káosz, hiszen az nem mesterséges rendszer mint a királyok uralma, hanem mindenki élete a saját kezében. Zaheer, Ming-Hua, P'Li és Ghazan ezzel az elmélettel indultak neki a világnak és próbálták meg visszaállítani a szabadság és egyensúly korát. Kissé morbid eszközökkel, azt el kell ismerni. Ám akármi is volt a céljuk, ez a négyes és a Vörös Lótusz gondolata úgy általában rendkívül jó ellenség volt Korrának. Kifejezetten tetszett, hogy mind a négyen képviseltek egy-egy elemet, még ha különleges módon is. Így váltak veszélyessé és hitelessé. A könyv végére csak Zaheer maradt túlélőnek, de őt sem hinném, hogy visszatér a 4. évadra. A Vörös Lótusz még jelen lesz, de úgy gondolom, újabb antagonista érkezik majd, hogy Korrát próbára tegye. Hihetetlen idomárok voltak, de ennek a csapatnak egy könyv jutott. Plusz, ahogyan anno Azulánál náluk is folyamatosan jelen volt egy emberi oldal, amivel elérték, hogy nem fekete-fehér karaktereket kaptunk. Ghazan és Ming-Hua beszélgetése Bolinnal, Zaheer és P'li kapcsolata, ezek nagyon élővé tették őket, és ha "jók" így sem lettek, azért sajnáltuk őket a végén.
És akkor nézzük meg egy kicsit konkrétabban a szereplőket. Nálam mindig ide lyukadunk ki, a karakterek és a fejlődésük, és ebben a könyvben kaptam jó sok kibeszélnivalót.
Korra
Ki mással kezdeném a sort mint főhősnőnkkel, magával az Avatarral. Az első évadban önfejű és abszolút nem spirituális tinédzser egy fiatal nővé fejlődött a harmadik elejére, a végén pedig összetört. Bölcsen próbált cselekedni végig, akár a légidomárokról akár a Vörös Lótuszról volt szó, és ez már önmagában karakterfejlődés Korránál, amit szívmelengető volt nézni rajongóként. A finálé viszont új szintre emelte magát a karaktert és a szerepét, mint hőst is. Az első könyv óta folyamatosan azzal állítják szembe, hogy hiába akar ő az Avatar lenni, hiába akar jó Avatar lenni, a világnak esetleg már nincs rá szüksége. Ezt mondogatta neki Amon, ezért próbálta elpusztítani Unalaq, és most Zaheer akart megszabadulni tőle. És ez a gyönyörű a sorozatban, hogy bár eddig minden könyv fő témája és fő antagonistája más volt, hogy valamilyen szinten összefüggéstelen volt a sorozat, ebben a fináléban mégis összeért. Mert Korra nem felejtette al Amon álarcát, Vaatu sötét energiáját, és ő mindvégig komolyan félt attól, hogy nincsen rá szükség. Aang soha nem akart Avatar lenni, de a világnak kétségbeesetten szüksége volt rá, Korra pedig mást sem akart, ám folyton azzal szembesül, hogy meg akarnak szabadulni tőle. Amikor Korra a méreg hatása alatt volt, akkor lelkileg is küzdött ellene, a belső démonjaival is szembenézett, és meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb jelenet volt a könyv során az, amikor az előző ellenfelek visszatértek, pontosan ezzel az üzenettel. Mert a Vörös Lótusz mérge nem a konkrét anyag, amitől Su megszabadította Korrát; a méreg az a gondolat, hogy nincsen rá szükség. És ennyi idő után Korra elhitte, tényleg elhitte, hogy az Avatar már nem olyan fontos a világ számára, ezért volt az a bizonyos utolsó kép. Szegény Tenzin, segíteni akart Korrának azzal, hogy a levegőidomároknak új utat mutatott, az egyensúly megőrzésének útját, ám ezzel csak megerősítette Korrát abban, hogy tulajdonképpen feleslegessé vált.
Ettől függetlenül Korra helyre fog rázódni, még van egy teljes könyvünk Egyensúly névvel. Véleményem szerint az első fele erről fog szólni, a gyógyulásról (legalábbis fizikailag), majd Korra elindul egy új úton. Hogy az pontosan mi is lesz, azt nem tudom, de egy ilyen elképesztő finálé után nagyon várom. Elvégre, a Guru Laghimának igaza volt: új fejlődés nem lehetséges a régi elpusztítása nélkül. (Psszt, Zaheer elérte célját.)
Tenzin
Miután az első könyvet főleg Korra képzésével töltötte, majd a másodikban sokat távol volt tőle, Tenzin a harmadik könyvet részben Korrával részben nélküle töltötte. Számára a legfontosabb nyilván az új levegőidomárok képzése volt, egyrészt apja emléke miatt, másrészt a jövőre való tekintettel. Bár főbb vonal volt az évad során, miután bejött a Vörös Lótusz főleg a háttérben mozgott csak. Egy külön filler epizód azonban volt Tenzinnek és levegőidomárjainak szentelve, az Original Airbenders azaz Eredeti Légidomárok című fejezet. Ebben Tenzin főleg tanárként próbált megfelelni, valamint a Bumival és Jinorával való kapcsolata volt jelen. A fénypont azonban neki is a fináléban volt, illetve rögtön előtte, amikor szembeszállt a Vörös Lótusszal, hogy családját és Korrát védje, testvéreivel együtt. Nem az ő hibája, hogy nem jött össze, azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy Tenzin mindent megtett. Ezután a nagy jelenete a végén volt, a már említett utolsó rész. Érdekes lesz látni, hogy hogyan fog alakulni az új Levegő Népe, illetve hogy Tenzin akaratlanul is mennyi kárt okozott ezzel Korra lelkében.
Jinora
A másik fontos légidomár, aki a könyv végére már mester lett. Jinora a második könyvben kapott nagyobb szerepet, ahol kiderült mégis mennyire erős a kapcsolata a szellemekkel, ami újfent előjött, ám itt inkább idomár és vezetői képességeire koncentráltak. Jinora fiatal kora ellenére az egyik legbölcsebb és legtöbb potenciállal rendelkező karakter, abszolút el tudom képzelni, ahogy a következő könyvben már ő vezeti a légidomárok új generációját. Arról nem is beszélve, hogy emocionálisan is megmozgatták idén, hiszen Kai hamar közeli kapcsolatba került vele, nagyon aranyos módon.
Mako és Bolin
Egyben letudom őket, nem azért mert csak egyben voltak értékelhetőek, hanem azért mert ebben a könyvben sokkal jobban egybeért a történetük. Bolin felhagyott mozisztár karrierjével és visszaállt az Avatar Csapatba, és bár Mako az elején ragaszkodott rendőri állásához, végül ő is a csapattal tartott. Kettejük számára főleg a család megtalálása volt fontos pillanat. A barátságos és beszédes Bolinnak a tény, hogy ennyi új embert ismerhet meg, a zárkózott és komoly Makónak pedig szembe kellett néznie apja múltjával. Nagyon fontos és kissé hihetetlen jelenet volt az, amikor a híres sálat odaadta nagymamájának, de mindenféleképpen szívhez szóló. Sokkal jobb, amikor így játszanak az amúgy nem túl érzelmes Mako lelki világával, mint amikor egyszerre több kapcsolatot odadobnak neki, hogy válassz. Bolin is fejlődött az előző évadhoz képest, míg Nuktukként főleg a komikus karakter volt és nem több, addig a Változás könyvében kapott igazi kapcsolatot és konfliktust is, mégis megtartották a vicces oldalt és egyensúlyba hozták. Opal volt a pozitív oldal, a fémidomítás pedig a negatív, illetve az a része, hogy képtelen volt rá. Aztán kiderült, hogy ért ő máshoz, és lávaidomár lett belőle. Nem rossz. Mégis, a legjobb a Menyét Testvérekben talán a kettejük között lévő dinamika volt. Igen, húztak a Makorrával és a szerelmi háromszöggel (szerencsére nem annyit, mint tavaly), és igen, ott volt Opal és Eska emléke, de sokkal többet foglalkoztak azzal, hogy a kettejük között lévő szoros, testvéri kapcsolatot mutassák, ami egyértelműen jó döntés volt.
Lin és Suyin Beifong
Egy testvérpár után a következő. Igazából ez mindig fontos volt már az Avatarban és Korrában is. Az első évadban Noatak és Tarrlok, a második Unalaq és Tonraq, most pedig főleg Lin és Suyin, valamint végig jelen van Mako és Bolin, a második évad óta pedig a Kya-Bumi-Tenzin hármas. Ez a konkrét páros főleg azért volt különleges, mert egyrészt csak féltestvérek, másrészt eddig fogalmunk nem volt róla, hogy Tophnak volt másik gyereke is, harmadrészt talán ők különböznek a legjobban. Főleg egy újabb filler részben, az Old Wounds/ Régi Sebekben járták körül Lin érzéseit és a kapcsolatát Suval. Az utóbbi új karakterként tényleg testvére ellentéteként jelent meg: lázadó, mégis családcentrikus, valamint forrófejű. Igazából mindketten anyjuknak akartak megfelelni, Lin azzal, hogy az ő útját követte, Su pedig azzal, hogy máik irányba ment. És ahogyan mondta, végül egyikükkel sem volt teljesen megelégedve a jó öreg Toph, ám mindketten sikeres és tisztelt nőkként végezték. A legjobb azt volt látni, amikor kibékültek, és amikor egymás mellett harcoltak egy közös célért, ám ettől függetlenül a konfliktus is részletesen ki volt dolgozva.
Mindkettejük szemszögét meg lehet érteni, és bár Linen keresztül látjuk a szituációt, szabadon foglalhatunk állást, ami szabad teret ad a nézőnek. Su megváltozott 30 év alatt, amit Lin nem akar elfogadni, főleg azért, mert ő olyan keményen dolgozott azért, hogy olyan legyen, mint az anyja, és mégsem lett boldog. Ellentétben féltestvérével, akinek mindene megvan, pedig mindenben ellene ment Toph örökségének (talán a fémidomítást kivéve). Ami pedig még tökéletesebbé tette a flashback jeleneteket, az a szinkron volt. A fiatal Su hangja Jessie Flower volt, a 12 éves Toph hangja, és a fiatal Lin pedig Grey DeLisle volt. DeLisle már rengeteg karakternek kölcsönözte hangját az Avatar univerzumában, többek között ő volt Azula, az idősebbik Kya, és most Ming-Hua is. Mégis, még mindig tud meglepetést okozni, hiszen az, ahogyan az idős Lin, Mindy Sterling hangsúlyát utánozta zseniális volt.
Asami Sato
A sok családi és testvéri konfliktus után jöjjön valaki, akinek ilyenekkel nem kellett foglalkoznia. Illetve, idén nem. És a testvéri kapcsolatokkal pedig soha. Szóval, Miss Sato, aki meglehetősen jó évet zárt az előzőekhez képes. Most nem árulta el és próbálta megölni az apja, nem ment csődbe a vállalkozása, és Mako sem jött vele újra össze azért, hogy megint összetörje a szívét. Igaz, ez csak arra enged következtetni, hogy Asamival még lesz dolguk a készítőknek az utolsó könyvben, de egyelőre csak örülök annak, hogy idén nem használták boxzsáknak. Helyette láttuk sikeres üzletasszonyként, badass harcosként, és végre törődő barátként is. Félrekerült a szerelmi háromszög így teret kapott Korra ás Asami barátsága, amit abszolút imádtam. A legelső résztől kezdve, ahol nem hagyták, hogy a Makoval történtek közéjük álljanak, egészen az utolsó fejezetig, ahol Korra mélyebbre került, mint eddig valaha, és Asami biztosította róla, hogy ott lesz neki. Itt volt két ilyen erős női karakter az első évad óta, és csak most sikerült őket igazi barátokká tenni. Mindegy, legalább most megmutatták milyen jól dolgoznak együtt. Nagyon remélem, hogy a 4. Könyvben is látjuk majd, ahogy Asami gondoskodik Korráról. Egyébként önálló karakterként is működött a fiatal Sato, ahogy említettem a Jövőipar újra üzemel, még mindig mindent tud vezetni, mindenkivel tud harcolni nem-idomárként is, és még mindig hihetetlenül kedves mindenkivel. Mondom, valami fog történni a következő évadban... de erre most nem akarok koncentrálni, örülök, hogy Asami végre boldog.
Zuko
Katara már mellékszereplőként jelen volt az első két évadban (bár most nem), így a harmadikra behozták Zukót. Nagy szerepe neki sem volt, főleg fanservice és egy kicsi nosztalgia, de azért jó volt látni egy újabb régi arcot. A legjobb persze az lenne, ha találkozna Irohval a Szellemvilágban vagy Katarával a Déli-sarkon, de hé, még van egy könyv arra is.
Kya és Bumi
Még mindig kicsit háttérbe szorulnak Tenzinhez képest, de Kyanak volt több rendkívül jó harcjelenete, Bumi pedig immáron légidomárként bizonyíthatott. Ők is harcoltak a Vörös Lótusz ellen, ők is nagyon hősiesek voltak, hiába vesztettek. Kyaval kapcsolatban arra lennék kíváncsi, amikor a világot járta, illetve Bumi katonás éveiről sem ártana többet tudni.
Új szereplők összegzése
A Vörös Lótusz mellett, akikről már nagyjából beszéltünk, megjelent még Su és családja, valamint Kai. Suról is volt már szó, ezért egy gyors gondolat Opalról, hiszen anyján kívül ő volt a legfontosabb a családból. Új levegőidomárként és Bolin szerelmi kapcsolataként jelent meg, és bár nem hinném, hogy sokkal nagyobb szerepe lesz, azért kedves és szerethető karakter. Egy másik új légidomár és szerelmi kapcsolat főszereplője Kai, aki Jinorához került közelebb. Nála főleg a régi élet hátrahagyása és egy új kezdése volt fontos, hiszen az egész könyv a Változásról szólt, illetve valamivel nagyobb szerepre számítok nála Opalnál.
Egy másik érdekes eset Kuvira, akit a fináléban neveztek először nevén, és visszanézve a könyvet rájöttem, hogy folyamatosan ott volt a háttérben. Az előkerült jelenetek és a random name-drop miatt nagyon valószínűnek tartom, hogy fontos szerepet kap az utolsó könyvben, ha nem az antagonistáét.
Nagyjából ennyi. Fantasztikus könyv volt erős karakterekkel és elgondolkodtató jelenetekkel, és természetesen én is izgatottan várom, merre tart Korra Legendája legközelebb (valószínűleg a Tűz Népe felé). Na és, ti mit gondoltatok róla? Osszátok meg velünk a kommentekben!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Cím