A mai epizód, talán nyugodtan kijelenthetem, hogy az eddigi egyik legjobb volt, ha nem veri az összes eddigi fejezetet. Letölthető HD-ben, felirat valószínűleg holnap, és akkor jöhet az értékelés. Előtte még annyit jegyeznék meg, hogy a chat követését feladtam egy idő után, egyszerűen annyian írtatok, hogy nem tudtam követni. Ez persze jó, nyugodtan, arra van, csak arra szeretném kérni a véleménnyel rendelkező látogatókat, hogy ha már le is írták a chatbe a gondolataikat, akkor ide is kommentbe. Köszönöm!

És még egy: ma is sok nagyszerű munkával bővült a FanArts galéria, érdemes benézni!

Valamint: az előző rész nagy sikert aratott a fanok körében, köszönöm mindenkinek, aki szavazott, és kérem értékelje a mai részt is szavazás formájában! 108: Amikor a Szélsőségek Találkoznak c. epizód értékelése szavazatok alapján:

• 1 pontos 5 ember szerint
• 5 pontos 3 ember szerint
• 6 pontos 4 ember szerint
• 7 pontos 5 ember szerint
• 8 pontos 21 ember szerint
• 9 pontos 43 ember szerint
• 10 pontos 124 ember szerint

Köszönöm mind a 205 szavazatot!

Avatar Csapat Avatar nélkül
 Eleve egy horrorfilmbe illő jelenettel kezdődött, ahol Tarrlok ténylegesen bábként vitte le Korrát a pincébe és zárta be a fémdobozba, ideiglenes "otthonába". Annyira azért nem volt messze a várostól, de tény, hogy a faházikó és a hóesés még jobban filmszerűvé tette. Na meg az epizód végén, amikor Korra elmenekül, akkor én elfelejtettem, hogy ez mese, mintha élőszereplős film lett volna. De vissza az elejére. Tenzin, én csodálkoztam, hogy először bevette Tarrlok sztoriját. Tény, hogy a pasas jól játszotta a szerepét, na de Tenzin, elvégre már régóta tudja, hogy Tarrlok csak egy manipulatív patkány, már bocsánat... A lényeg, hogy Tenzin azonnal Korra keresését sürgette, és akkor Lin... Eszméletlenül durván komoly az a nő. Simán felér az édesanyjához. Azért aggódik Korráért, már nem tartja annak a huligánnak, aki anno felfordulást okozott a városban. És ez a szó, hogy anno... mert lassan vége az évadnak, és annyi minden történt, hogy az Avatar érkezése, és amikor Lin még a rendőrség feje volt, olyan réginek tűnik. Szóval Lin kiszabadítja a tini triót, majd Tenzinnel elindulnak megkeresni az Avatart. És végre Mako, végre úgy viselkedsz, mintha érdekelne Korra! Na jó, eddig is voltak jelek, de most végre igazán aggódott, és ez olyan cuki volt tőle végig a rész alatt. Asamit viszont sajnálom… oké, oké, Makorra 4ever meg minden, de Asami tényleg megérdemel valakit, akiben bízhat. Mondjuk Bolin.

Yakone
 Az egész meditációs és flashbackes részt itt írom le. Toph hangja szerintem a legjobb, a többi elmegy. És amint megszólalt azért könyörögtem, hogy legyen becézés, és akkor… Piciláb! Á, de jó érzés volt. Sokka meg, ahogy a bumerángját is szóbahozta, nem csalódtam benne felnőttként sem. Az idős csapattal kapcsolatban csak egy, illetve kettő problémám van: Katara és Zuko? Oké, Zuko éppen az országát irányítja, de Katara? Simán elintézte volna ezt az őrültet, és értem én, hogy ott van a nyakán 3 gyerek, de akkor is. Szeretném látni 40 évesen, vagy 30, vagy valami. De koncentráljunk arra, ami benne volt. Az, hogy a véridomítás létezése köztudott, ám még mindig ritka igen érdekes. Azt félretéve, hogy Yakone milyen elképesztően erős, kérdés, hogy honnan tudja, illetve a világ honnan tudja a véridomítás létezését. Amúgy meg örülök, hogy Tarrlok tényleg a fia, így van értelme, csak annak még mindig nincs, hogy ő honnan tudja. És akkor a cselekményről is, hogy Aang hogyan váltott Avatar Állapotra és hogyan győzte le. Elvenni az idomítását abszolút jogos volt, majdnem megölte őt. Plusz még egy a múlthoz: nem nagyon értem az Egyesült Nemzetek Köztársaságának Tanácsát. Örülök, hogy Sokka képviselő volt, de például a Levegő Nomádjainál nem Aang volt, hanem egy Levegő Akolitus. Oké, Aang az Avatar, neki kissé túl nagy hatalom lenne, de akkor is furcsának találom. (A Levegő Akolitusok a szigeten élnek, a légidomárok kultúráját és tanait követik, Pema is ilyen akolitus.)

Vége a játéknak
 Míg Korra előző életének jeleit próbálta megfejteni, barátai őt keresték. Mako megint elszántan próbálta megtalálni, Asami közben megtudta a csókot, és Lin is megtalálta az embereit. Sajnos, már nem lehet őket fémidomároknak mondani. Azért nagyszerű látni, hogy Lin, sok vezetővel ellentétben tényleg törődik az embereivel, és nem csak bábként használta őket. Igazi vezető. Miután Tenzin sikeresen rájön, hogy Tarrlok átverte őket, kijutnak a bázisról, és a Városházához sietnek. Ott végre Tarrlok is lebukik, csak sajnos véridomárként sikeresen kiüt mindenkit és elmenekül. Már csak az kéne, hogy Saikhan is takarodjon, és adja vissza a jogos helyét Linnek.

Amon, a megmentő (?)
 Korra sikeresen rájött, hogy Tarrlok bizony Yakone fia (bár nekem ez nem volt ennyire nyilvánvaló a látomásokból), aki el akart menni új életet kezdeni, és kapott is, csak nem olyat, amilyenre vágyott volna. Elvégre egy olyan embernek, mint Tarrlok az idomítás nélküli élet új, nemde? Szóval jött Amon és elvette az idomítását, röviden. De mégis hogy állt ellen a véridomításnak Amon? Még Aang is csak Avatar Állapotban tudott! Ez… már több mint durva. Persze Korra is jó volt, sikeresen kiszabadult, és akkor jött az a bizonyos filmszerű jelenet. Ha felidézem komolyan olyan, mintha élőfilm lett volna. Ahogy szembenéz Amonnal, és elmenekül. Ja, és még Tarrlok. Nem sajnálom, volt egy tippem, hogy elveszíti a képességét, hát úgy kell neki. Még mindig nagyszerű karakter, de ettől még nem fogom sajnálni.

Naga, a megmentő (!)
 Hiába, hűséges állat a jegesmedve-kutya. Naga visszavitte Korrát a Köztársasági Városba, így a csapat meg tudta találni. És Mako, ó, Istenem, Mako… Végre aggódott, végre ott volt neki. És még mindig sajnálom Asamit, de ez a pillanat kellett egy tökéletes részhez.

Összegzés
 Makorra: sok helyen olvastam, hogy furcsa Mako hirtelen törődése. Szerintem természetes és őszinte. Elvégre, eddig is törődött Korrával, csak talán még magának sem vallotta be teljesen, Asami mellett pedig furcsán is nézett ki. Viszont Korra most nagyon nagy veszélyben volt, ilyenkor megszűnik az, hogy „jajj mások mit szólnának”, és pont ezért volt olyan jó látni Makót.
 Flashback: a Vörösmonszun kimaradását sajnálom, amúgy nagyjából erre lehetett számítani, hogy ez történt. Azért remélem, hogy nem csak ennyi a flashback.

Értékelés: 10/10 (lassan 15-ös skálán kellene pontoznom, olyan jók az epizódok)