Avatar
 

4. Könyv: Levegő

1. Fejezet: Egy Új Világ Kezdete

 A fák már hullatták a leveleiket, a madarak már nem jöttek elő minden reggel, a szél egyre hűvösebben fújt, a nap már nem sütött olyan fényesen. Egy szóval: eljött az ősz. És az új évszakkal együtt eljött egy új világ kezdete is, amit békével és szeretettel együtt kezdhettek. Mindenhol máshogy üdvözölték az új évszakot. A Víz Törzseiben újra előkerültek az állatbőrrel kitömött, meleg kabátok. A Föld Királyságában melegebb öltözékét adtak a gyerekekre, hogy abban futkározzanak. A Tűz Népében összetakarították a lehullott faleveleket. Na de mi a helyzet hőseinkkel? Ők nem úgy tekintettek az új évszakra, mint egy új időjárásra, hanem úgy, mint egy új lehetőségre. Persze az új lehetőségeket nem szabad üres hassal kezdeni, ezért Sokka és Iroh közreműködésével leültek egy közös vacsorához.

 - Szóval, mit eszünk? – kérdezte Sokka izgatottan.

 - Nyugi! Nemsokára meglátod! - szólt rá testvére.

 - Most komolyan, mikor lesz kész? – kérdezte Toph egyre türelmetlenebbül.

 - Már csak pár perc, addig is várjunk türelmesen. – vigasztalta Suki a társaságot.

 - Addig igyunk egy kis teát! – szólt közbe Iroh bácsi nagy boldogan.

 - Bácsikám, csak az elmúlt egy órában már 1 liter teát ittál meg. Nem volt még elég? – mondta az új Tűz Ura.

 - Dehogyis! A teából sohase elég! Igazam van, Aang? – háborodott fel az egykori tábornok.

Aang Avatar csak mosolygott, miközben kész vita alakult ki az étkezőasztalnál. Katara odament Aanghoz.

 - Szóval, most mi legyen? – kérdezte Katara az Avatartól.

 - Hadd veszekedjenek ilyen apróságokon, addig jó amíg ez a legfőbb probléma. – nevetett az Avatar.

 - Én nem rájuk értettem.

 - Hanem?

 - A világra, és ránk.

 - Hát, a világ egy kis felújításra vár. Hosszú út lesz, de együtt megjárjuk majd. – mosolygott közben Katara – ami pedig minket illet, – folytatta Aang – arról csak te döntesz.

 - Hát, szeretsz? – kérdezte mosolyogva az ifjú vízidomár.

 - Jobban mint eddig bárkit! – felelt neki Aang.

 - Ez esetben nem kérdés, - nevetett Katara – hogy mi ketten együtt leszünk most már örökké! – mondta Katara majd megcsókolta szerelmét.

 - Na, de most menjünk, hogy Sokka megtudhassa mi lesz a vacsora, és, hogy Iroh ihasson egy kis teát.

Mikor visszaértek, Sokka rögtön kérdezte:

 - Ti meg hol voltatok? Mindjárt éhen halok!

 - Nyugi Sokka, máris hozzuk a vacsorát. Jössz Suki? – nyugtatta testvérét Katara, majd Sukival együtt elindult a vacsoráért.

Közben Sokka nyugtalanul, a többiek nyugodtan ültek az asztalnál. Katara és Suki már érkezett is a vacsorával.

 - Na ne! Pingvin hús? – kérdezte meglepődve Sokka.

 - Igen. Egyenesen a Déli-sarkról. – felelt Katara.

 - De hogyan? És miért?

 - Fontos dolgot szeretnénk bejelenteni. – közölte mindenkivel Aang – Katarával úgy döntöttünk, hogy visszautazunk a Déli-sarkra.

 - A Déli-sarkra? – kérdezte meglepődve valamennyi.

 - Igen. Megnézzük, hogy van a törzs, és persze a nagyi. Aki akar jönni, most szóljon! – mondta Katara.

 - Én megyek! – mondta Sokka.

 - Ha te mész, én is! – jelentette ki Suki.

 - És akkor mi addig mit csináljunk? – kérdezte Zuko.

 - Ti nem akartok jönni? – kérdezte az Avatar.

 - Amikor legutóbb ott jártam, még más ember voltam, és nem hiszem, hogy szívesen fogadnának.

 - Akkor Zuko, a világ még nem békélt meg. Ha nem haragszol, én elmennénk egy kis időre, és addig te próbálnád visszaállítani a világ egyensúlyát. Persze Irohval, ha te is beleegyezel.

 - Örömmel. – mondta Iroh.

 - És én mit csináljak? – kérdezte Toph.

 - Azt hiszem, a szüleidnek már nagyon hiányzol. Nem kéne megkeresned őket? – mondta Katara.

 - De, igazad van. A Bei Fong birtok felé veszem az irányt, amíg ti a Déli-sarkra mentek.

 - Egy ideig elvihetnénk. – mondta Sokka.

 - Rendben! Mikor induljunk?

 - Holnap reggel. – mondta Aang.

 - Akkor, - mondta Zuko – holnap új nap fog ránk virradni, nem igaz?

 - De, és ezen túl már nem lesz háború. – mondta az Avatar.

Miután megbeszélték mi lesz a jövőt illetően, és befejezték a vacsorát, elmentek aludni. Aang álmában egy látomást látott, amiben két, egymásra igencsak hasonlító ember egy végtelennek tűnő csatát vív egymás ellen. Az álmában látta, ahogy özönvíz pusztít a Tűz Népében, és, ahogy elégnek a Víz Törzsének házai. Látta, ahogy a felépített Levegő Templomok hegyomlás miatt ismét eldőlnek. Valamint látta, hogy a Föld Királyságában hatalmas tornádó pusztít. Ekkor Aang felébredt. Nyugtalan volt benne a gondolat, hogy esetleg újra háború lesz. Hogy újra gyűlölet és erőszak lesz...

 Másnap reggel már mind készülődtek az utazásra. Csak Aang volt nyugtalan. Katara odament hozzá, majd kérdezte:

 - Készen állsz az indulásra?

 - Igen, azt hiszem igen. – felelt az Avatar.

 - Akkor, ideje indulni. Sok szerencsét! – mondta Katara Zukónak és Irohnak.

 - Sok szerencsét nektek is! – mondta Iroh a távozóknak.

És ezzel a lendülettel el is indultak Appa hátán a messzi és fagyos Déli-sark felé.

By: Szofi11     Saját firka, ellopni szigorúan tilos!