4. Könyv: Levegő

3. Fejezet: Ursa Múltja és Jelene

 Majdnem egy teljes év, ennyi volt az, amíg távol volt otthonától Katara és Sokka. Persze nem bánták meg, hisz segítettek békét teremteni. Mégis, jó volt kicsit nosztalgiázni, visszatérni a kisgyermekkorukhoz, akkor is, ha az nem volt mindig a legkellemesebb. Egy hét a törzsben azért nem pótolt mindent, talán ezért volt olyan szomorú a búcsú.

 - Sajnálom, hogy máris mennünk kell nagyi, de nemsokára újra hazatérünk. – mondta Katara szomorúan.

 - Tudom, hogy mennetek kell, és azt is tudom, hogy visszajöttök. – mondta megértően Kanna.

Igen, elbúcsúztak. Aangnak, mint az Avatarnak vissza kellett mennie Zukóhoz, hogy segítsen neki visszaállítani a világ egyensúlyát. Katara és Sokka pedig segít nekik.

 - Minden jót, hamarosan hazajövünk! – mondta Sokka és ezzel el is búcsúzott a törzstől.

 - Nem kéne benézni Sukihoz? – kérdezte Sokka.

 - Benézhetünk, de szerintem még ott kell maradnia, az apja mellett. – mondta Katara.

 - Rendben, menjünk! Appa, Yip-Yip! – mondta Aang.

Így az Avatar Csapat elindult megnézni a Kyoshi-szigetet, miközben Tűz Ura Zuko tovább folytatta a világ rendezgetését. De egyszer csak eszébe jutott valami. Az, amikor még egy család voltak. Akkor ugyan még háború volt, de valahogy mégis hiányzott neki az az időszak. Vagy, inkább az édesanyja? Igen. Csak is ő rá gondolt már huzamosabb ideje. S míg ő ezen töprengett, Aangék megérkeztek Kyoshi-szigetére, és rögtön Suki felé vették az irányt.

 - Suki! De jó, hogy látunk! - mondta Sokka.

 - Sziasztok! – mondta Suki.

 - Hogy van édesapád? – kérdezte Katara.

 - Köszönöm, már jobban. Sőt, talán most már mehetek veletek tovább.

 - Azért előbb megvizsgálnám, ha nem baj.

 - Persze én is úgy gondoltam.

És Katara megkezdte a vizsgálatot. Pár perc múlva azt mondta:

 - Tényleg sokkal jobban van, de mellette kell, hogy maradjon valaki.

 - Én vállalom! – lépett be az ajtón Ty Lee.

 - Rendben. De kérlek vigyázz rá nagyon! – mondta Suki.

 - Ígérem vigyázni fogok, addig ti menjetek csak.

 - Akkor indulhatunk? – kérdezte Aang.

 - Igen. Ja, és Ty Lee, köszönöm. – mondta Suki.

 - Ez csak természetes. – mondta Ty Lee és ezzel Appa el is tűnt a látókörből.

 A Tűz Népében, Zuko arra szánta el magát, hogy megkeresi édesanyját. Eltervezett mindent. A Föld Királyságában fogják kezdeni, de nem kizárt a Víz Törzse, sőt, a Tűz Népe sem. Igen, megtervezett mindent. És eközben türelmesen várta már visszatérő barátait.

 A barátai pedig a Bei Fong birtok felé repültek. Amikor leszálltak, a Bei Fongok egyszerre köszöntek nekik:

 - Sziasztok!

 - Jó napot! Szia Toph! – mondta Aang.

 - Mi szél hozott erre? – kérdezte Toph.

 - Toph, tudod mi máris megyünk vissza Zukóhoz, arra gondoltunk, noha még nem túl sok időt töltöttél a szüleiddel, eljöhetnél velünk. – mondta Katara.

 - Rendben, semmi baj, így is elég idő volt, hogy helyre álljon a családi állapot. Szia apa, szia anya! Hiányozni fogtok! – mondta Toph.

 - Szia Toph! Aztán vigyázz magadra! – mondták a szülők.

 - Viszlát Poppy és Lao! – mondta az Avatar csapat.

 - Sok szerencsét! – mondták a szülők.

Az Avatar Csapat így a Tűz Népe felé vette az irányt. Zuko pedig várta már őket. A csapat meg is érkezett a Tűz Urának palotájába.

 - Sziasztok! Na, hogy telt a kirándulás? – mondta a Tűz Ura.

 - Egész jó volt. – mondta a társaság többi tagja.

 - Akkor jó. Fantasztikus hírem van! – mondta boldogan Zuko.

 - Éspedig? – kérdezte Sokka.

 - Mivel már béke van, és nem akadályoz apám, megkeresem édesanyámat! 

 - Ez remek! – mondta Katara – De hol kezdjük a keresést?

 - Úgy gondoltam, a Föld Királysága a legvalószínűbb helyszín. De persze a Víz Törzsében is lehet, vagy akár itt, nem messze.

 - Akkor hát, váljunk szét, vagy mi legyen? – kérdezte Aang.

 - Kiküldök pár csapatot Ba Sing Se köré, és ők ott fogják keresni. – mondta Zuko.

 - Rendben. És mi? – kérdezte Sokka.  

 - Hát, valakinek csapatokba kell szednie minket.

 - És, mégis kinek?

Ekkor mindenki Sokkára nézet.

 - Mi van? – kérdezte Sokka.

 - Ez a te dolgod lenne, te szoktad ezeket intézni. –mondta Katara.

 - Már megint? Ez igen csak nagy felelősség.

 - Hát jó, akkor ki vállalja?

 - Várjatok! Nem mondtam, hogy nem vállalom. Csak azt, hogy nagy felelősség. Szóval: Aang, te a Tűz Népe keleti felén fogsz repülni, és ott próbálod megkeresni. Toph és Suki, ti a nyugati oldalon és egyben a palota körül keresgéltek. Zuko, te próbáld meg a Víz Törzsében. Katara, te velem jössz a Föld Királyságába. Mindenki értette?

 - Igen, de ha nem bánod Sokka, én inkább Zukóval megyek. – mondta Katara.

 - Rendben, de akkor Toph és Aang együtt keresik a Tűz Népének egész területén, Suki pedig velem jön. Akkor, hajrá Avatar Csapat!

Mindenki elindult amerre kellett. Zuko útközben megkérdezte Katarát:

 - Miért jössz velem az Északi-sarkra, miért nem a bátyáddal mentél?

 - Mert te segítettél nekem megkeresni az édesanyám gyilkosát, most én segítek neked megkeresni a te édesanyádat. – mondta Katara.

 - Köszönöm, Katara. – mondta mosolyogva Zuko.

Közben Suki és Sokka Omashu felé vették az irányt, Toph és Aang pedig először a nyugati oldalon néztek szét.

 - Te Toph, szerinted miért akart Katara Zukóval menni? – kérdezte Aang.

 - Nem tudom. De úgy őszintén, nem nagyon izgat. – mondta Toph.

 - Jó, de csak van rá valami oka.

 - Talán viszonozni akar valamit, vagy valami ilyesmi, de egyáltalán mit izgat ez téged?

 - Semmi, csak kérdeztem.

És így mindenki elindult Ursa keresésére.

 Hosszú idő telt már el, de semmi nyom nem volt, sehol. Egyszer csak, a Víz Törzsében, Katara és Zuko szétváltak, a sikeresebb keresés érdekében. Katara sok régi ismerőssel találkozott, de nem felejtette el célját. Zuko az óceán felé keresgélt, míg Katara a Szellem-Oázis felé. Zuko, a sok keresgetésben elfáradt, és betévedt egy ottani étterembe. Persze a Víz Törzsének éttermei nem éppen olyanok, mint náluk. Az egész jégtömbökből volt összerakva, és a menü is egészen különleges. Kagylók, rákok szerepeltek rajta nagyban, és Zuko végül egy rákot kért. Miközben várt, azon gondolkodott, mit csinál majd, ha meglátja az édesanyját. Megjött a pincér a menüvel. A rák ínycsiklandóan nézett ki, jól megsütve. Finom lehetett. Akkor Zuko miért nem a menüre koncentrált? Azért, mert a pincérnő, nem volt más, mint Ursa.

 - Anya! Jajj, de örülök, hogy látlak! – mondta Zuko leírhatatlan boldogsággal.

 - Zuko? Fiam, hát tényleg te vagy az? – kérdezte Ursa.

 - Én vagyok az, ki más!

 - Én is örülök, hogy látlak. De hogy-hogy itt vagy?

 - Ezt én is kérdezhetném tőled. Az Avatar legyőzte Ozait, és most már Azula sem fenyeget. Vége a háborúnak, én lettem a Tűz Ura. Most egy barátommal jöttem el megkeresni téged, és itt vagy!

 - Tudtam, hogy egyszer megtalálod a saját utadat.

 - Köszönöm. De azt még mindig nem tudom, hogy te hogy kerülsz ide.

 - Ez hosszú történet, majd elmesélem, csak elöbb keressük meg a barátodat, és térjünk haza.

Így megkeresték Katarát, aki nagyon örült a hírnek. Visszamentek a Tűz Népébe, és megkeresték Aangékat is, visszahívták Sokkáékat. Miután mindenki megvolt, Ursa elkezdte a történetét:

 - Amikor Azula mondta, hogy Azulon parancsa szerint neked meg kell halnod, tudtam mit kell tennem. Tudtam, hogy apádnak csak a trón kell, ezért azt ajánlottam neki, hogy végzek Azulonnal, így övé lehet a trón, de neked sem kell meghalnod. El kellett mennem, mert ha a Tűz Népében maradok, elfognak. Bocsáss meg fiam, sajnos nem volt más választásom! – mondta Ursa.

 - Megértem, folytasd csak. – mondta Zuko.

 - Gondoltam, hogy Ozai első számú célpontja a Föld Királysága lesz, így gondoltam a Víz Törzsében nagyobb biztonságban leszek. Ott hamar beilleszkedtem, és elkezdtem egy kis étteremben dolgozni. Mindig is reméltem, hogy helyesen fogsz cselekedni, és legyőzöd apádat.

 - Szép kis sztori. – mondta Sokka.

 - De miért nem kerestél fel minket, amikor mi is ott voltunk az Északi Törzsben? – kérdezte Aang.

 - Az emberek akkor nagyon féltek, addig biztonságban voltak de támadt a Tűz Népe és mindenki elmenekült, csak azok maradtak kinn akik csatáztak, a katonák és az idomárok. – válaszolt Ursa.

 - És mi. – mondta Aang.

 - Igen, és ti.

 - Hát, mindenesetre örülök, hogy megtaláltalak. – mondta örömmel Zuko.

 - Én is, hogy újra látlak. Egyébként Azulával és az apáddal mi történt?

 - Aang legyőzte a Tűz Urát, Katara és én pedig Azulát. Ha már így a barátaimnál tartunk, bemutatok mindenkit. – mondta Zuko és sorra vette a társaságot. Később beesteledett. Mindenki elment aludni, csak Ursa maradt fenn. Nem nyugtatta egy gondolat. Vagyis inkább egy érzés, mi szerint lánya még nem adta fel. Jobban ismeri annál, mintsem elhiggye, hogy egy elmegyógyintézetben magányosan éldegéljen. Miközben ezen elmélkedett, Katara sem tudott aludni, furcsa érzése volt neki is, bár nem pont Azuláról. Katara megpillantotta a teraszon ülő asszonyt, és odament hozzá, egy kis teával.

 - Üdv! Ilyen későn senki se tud aludni? - kérdezte Katara.

 - Üdv! Úgy tűnik. – felelt Ursa.

 - Megkínálhatom egy kis teával?

 - Persze, és ha lehet, inkább tegezzük egymást.

 - Rendben. Ez a tea olyan mint a Víz Törzseiben szokás. Bár gondolom tudod hogy készül.

 - Igen, jól ismerem a Víz Törzsét, de nyílván aki ott születik többet tud róla mesélni. Főleg, hogy nem ugyanolyan a két törzs.

 - Igen, vannak eltérő szokások.

 - Jól látom, hogy az egy mátkanyaklánc a nyakadon?

 - Igen, a nagymamám kapta egy vízidomártól, ő pedig az édesanyámnak adta, majd nekem.

 - Akkor igazi családi ereklye, nem igaz?

 - De, csakhogy fontosabb mint egy egyszerű ereklye, akkor kaptam meg, mikor az édesanyámat megölte a Tűz Hadsereg.

 - Ó, nagyon sajnálom.

 - Rég volt már.

 - Örülök, hogy a fiamnak ilyen rendes barátai vannak.

 - Nagyon bátor dolog volt tőled, hogy megölted az akkori Tűz Urát Zuko életéért.

 - Lehet, de egy anya mindent megtesz a gyermekéért.

 - Akkor az édesanyám is így gondolkodott. Ő azért halt meg, hogy engem megvédjen, Pedig nem kellett volna!

 - Ezt hogy érted?

 - A katona, aki megölte, az utolsó déli vízidomárt kereste. Anyám azt hazudta, hogy ő az, hogy engem megmentsen.

 - Biztosan nagyszerű nő volt az édesanyád.

 - Zuko is ezt mondta.

 - Későre jár már, próbáljunk meg aludni.

 - Rendben.

Mondta Katara és lassú léptekkel elindultak a szobájuk felé.

By: Szofi11      Saját firka, ellopni tilos!