5. Fejezet: Szerelem Sodrában

Egy őszi délelőtt a Tűz Urának palotájában Iroh tábornok készítette éppen a teát, amikor unokaöccse közbeszólt:

 - Bácsikám! Hát itt vagy? – szólt Zuko.

 - Zuko! Tudom, hogy csak a jövő hétre vártál, de nem bírtam ki. – mondta Iroh.

 - Semmi baj! Örülök, hogy itt vagy. És, hogy megy a Jázmin sárkány?

 - Óó nagyon jól. Egész Ba Sing Se naponta benéz hozzánk! És itt mi a helyzet?

 - Egyenlőre minden rendben. A hadseregek feloszlatása elindult, és a békeszerződések is alakulnak.

 - Remek. És az Avatar hogyan halad?

 - Ő inkább a Föld Királysága újjáépítésén van, de persze itt is segít. Ő és a barátai amúgy most is itt élnek a palotában.

 - Szóval minden nyugodt. Ennek örülök.

Tehát így beszélgettek. Addig a palota többi lakója az átlagos teendőit végezte. Vegyük például Sokkát. Ő a konyhában próbált keresni valami ehetőt. Aki meg nem mindennapi tevékenységet végezte, az Aang volt. Ő Katarát akarta utolérni.

 - Katara! Várj meg! – kiabált Aang a lány után.

 - Aang? Te meg mióta futsz? – mondta Katara meglepődve.

 - Úgy néhány perce. De nem ez a fontos. Hanem meg kell beszélnünk valamit, de inkább ne most, elfáradtam.

 - Rendben. De akkor mikor, és hol?

 - Mondjuk naplementekor a kerti tónál, rendben?

 - Jó, nekem megfelel. De én most megyek. Szia!

 - Rendben. Szia!

Így elköszöntek egymástól. Visszatérve a napi teendőkhöz, Toph elment körülnézni a városban, hátha talál valami számára is érdekeset. Persze ennek nem nagy esélyét látta, de nem volt jobb dolga.

 - Ez a város unalmas! Nem történik itt semmi, az emberek nem csinálnak semmit! Hívhatnánk akár semmi falvának is! – siránkozott Toph.

 - Hehe. Toph, a humorod a régi. – szólalt meg egy ismerős hang.

 - Te meg ki vagy?

 - Hát nem is ismersz meg a hangom alapján?

 - Ohev? Ohev! Hát tényleg te vagy az? El sem hiszem! Te meg hogy kerülsz ide?

 - Na végre! Amúgy hallottam hírét a háború végének, és gondoltam meglátogatom régi barátaimat.

 - A lényeg, hogy itt vagy! És mesélj, mi volt veled, amíg nem találkoztunk?

 - Igazából semmi különös. Mendegéltünk, és éltük az életet. De ennél érdekesebb, hogy veled mi volt.

 - Hát, tudod csak a szokásos. Mi is mentünk, kiosztottunk néhány pofont egy-két tűzidomárnak, és megfékeztük a háborút, de ezen kívül semmi érdekes.

 - Nagyon örülök, hogy már béke van. Egyébként a többiek hol vannak?

 - Tudod most a Tűz Urának palotájában élünk, ha akarod odaviszlek.

 - Hát, azt megköszönném. Egyenlőre nincs hol laknom.

Elindultak vissza a palotába. Sokka pedig éppen az utolsó falatokkal végzett 11 óraijából, és ekkor lépett be Suki.

 - Szia Sokka! Te már megint eszel? – mondta Suki.

 - Szia! Egyébként igen, kell a táplálék. És fontos a 11 órai is. – mondta Sokka.

 - Ezt mondtad a 9 és a 10 óraidra is.

 - Az nem baj. A lényeg, hogy enni kell. 

És Suki is elkezdett enni. Nem sokkal később, Toph lépett be a palota ajtaján, mellette Ohev. Mindenki csodálkozva nézte. Először Aang ment ki hozzájuk, majd Katara és Irohék, aztán Suki is kirángatta Sokkát.

 - Ohev! Mióta nem láttalak már! És Iroh tábornok, csak a jövő hétre vártunk. – mondta Aang.

 - Hát igen. De ki ez a fiatalember? – kérdezte Iroh.

 - Azt én is szeretném tudni. – mondta Zuko.

 - Ő Ohev. Még a nyár elején találkoztunk vele. És most futottam vele össze, miközben sétáltam a városban.

 - Jó napot mindenkinek! Igen. Igazából a szüleim a Bei Fong családnak dolgoztak, de őket már rég nem láttam. Nem sokkal azután, hogy őket utoljára láttam, összefutottam Chonggal és Lilyvel. Ők vigyáztak rám. Aztán Tophékkal egy fesztiválon találkoztam mint mondta még a nyár elején. És most itt vagyok. – mondta Ohev.

 - Hát, örömmel látlak a palotámban! Hé te ott! Kérlek keress neki egy szobát ahová beköltözhet. – mondta Zuko az egyik szolgának.

 - Igenis, uram! – mondta a szolga és bekísérte Ohevet a szobájához.

 - Hát, akkor ha nem baj, én most megyek, és segítek Ohevnek. – mondta Toph és elindult Ohevék után.

Feloszlott a tömeg, mindenki ment vissza a dolgára. Katara viszont Toph után futott:

 - Toph! Várj egy kicsit! – mondta Katara.

 - Mi az Cuki Kislány? – kérdezte Toph.

 - És még te mondod nekem? Láttam, hogy hogyan néztél Ohevre. Már a múltkor is volt köztetek valami. Na mesélj, mennyire tetszik?

 - Mi? Na hagyjál engem békén! Nincs semmi köztünk, csak még kiskorunkban sokszor találkoztunk, de ennyi. És ne gondolj semmire! – mondta Toph kicsit elpirulva és futott tovább Ohev után.

 - Én mondom, Toph most szerelmes. – mosolygott Katara.

Miközben ezen elmélkedett, fordult volna éppen, mikor beleütközött Zukóba.

 - Jaj, ne haragudj! – mondta Katara.

 - Ugyan, semmi baj. Beszélhetnék veled egy kicsit? – mondta Zuko.

 - Mi? Ja, hát persze. Csak egy kicsit később ha nem gond.

 - Nekem később is megfelel, addig itt fogok várni.

 - Rendben. Sietek! Szia!

 - Szia!

Ezzel Katara futni kezd a konyha felé, és beleütközik Irohba.

 - Bocsánat! – mondta Katara és futott tovább.

 - Nincs gond! – kiabált Iroh Katara után – Vajon miért siethet ennyire. Hmm, kitudja.

És Iroh is ballagott tovább. Eközben Toph utolérte Ohevet.

 - Szia! Na, milyen a szoba? – mondta Toph.

 - Szia! Nagyon klassz! Itt biztosan jól fogok aludni. – mondta Ohev.

 - Ennek örülök. – mondta Toph és néhány percig néma csend lett, míg egyszer csak Ohev megszólalt:

 - Szóval, a nagy utazgatásokban… szóval, hát, lett barátod?

 - Nekem? Ugyan! Na és… neked barátnőd?

 - Nem nagyon.

Aztán megint csend lett, de most kicsit rövidebb ideig, ugyanis mindketten tudták, hogy valami van a levegőben. Aztán egyszer csak elcsattant egy csók! Nagyon meghitt pillanat volt ez. Iroh persze pont a szoba előtt sétált el, és látta a csókot.

 - Most már kezdem érteni, hogy mi van ma az emberekkel. – mondta és ment tovább mosolyogva és fütyörészve.

Eközben Katara megérkezett a konyhához.  

 - Elegem van már abból, hogy csak is az evés, az evés és az evés! Mikor fogsz velem is foglalkozni egy kicsikét? – mondta dühösen Suki.

 - Ugyan már Suki, én veled is foglalkozom, de ha éhes vagyok arról igazán nem én tehetek. Na, gyere ide, lécci! -  mondta Sokka.

 - Te csak ne „lécci”-zél itt nekem! Majd akkor maximum, ha megtanultál másra is figyelni!

 - Ömmm… nem akarok közbe szólni, de… - mondta volna Katara, csak hogy bátyja közbeszólt:

 - Óóó ugyan! Nem probléma! Én már úgyis végeztem itt! – mondta Sokka megsértődve majd emelt fővel távozott.

 - Úgy van! Menj csak! A szendvicsedet majd meg eszem én! – kiabált utána Suki.

 - Na jó, - mondta Sokka miközben ment visszafele – a szendvicset azért elviszem.

 - Veletek meg mi történt? – kérdezte Katara.

 - Áhh semmi. Vagyis hát, a bátyád ez előtt is folyton az evésre gondolt? – kérdezte Suki kétségbeesetten.

 - Sokka? Sokka! Ő már egészen kicsi korunkban is csak a kajára gondolt. De, ezt mindenki tudta róla, hisz ő sohase változik. – mondta Katara.

 - Hát, akkor csak én vagyok ilyen vak, hogy eddig nem tűnt fel.

És amíg Katara Sukit próbálta megnyugtatni, Sokka Aang felé tartott felháborodva, és miközben ment a díszes folyósón, méltóságteljesen harapta a falatokat az ebédjéből. Aang éppen meditált, és próbálta elérni Rokut. Vagyis csak próbálta volna, mert Sokka elérte úti célját, Aang szobáját.

 - Hát ezt nem hiszem el! Mi van ma a lányokkal? Egyáltalán mi van velük mindig? Így próbáljon az ember egy nő kedvére tenni! – mondta Sokka miközben apróbb falatokat harapott szendvicséből, és vágtatott be mint egy Komodo Orrszarvú az ifjú Avatar szobájába.

 - Szia Sokka! Már megint miről van szó? – kérdezte Aang.

 - Bocsi, szia. Kicsit, vitatkoztunk Sukival.

 - Kicsit vitatkoztatok?

 - Hát, jó. Eléggé elfajult a helyzet.

 - Ahha, értem. És elmondanád mi is történt pontosan?

 - Hát, csak éppen ettem a 11 óraimat és…

 - A 11 óraidat? Sokka!

 - Most meg mi van? Ha egyszer éhes vagyok.

 - Jó, mindegy. Folytasd.

 - Szóval, éppen ettem, és ő megkérdezte, hogy mikor megyünk körbenézni a városban, vagy valami romantikus helyre, csak mi ketten. És én csak ártatlanul ettem a szendvicsemet, és mondtam, hogy előbb kérlek szépen hagyd fejezzem be az étkemet, aztán szépen megbeszéljük.

 - Sokka….

 - Na jó, ettem tovább és azt mondtam, hogy befejezem az evést és utána.

És miközben Sokka azt mesélte Aangnak, hogy hogyan vesztek össze, addig Suki is mesélt Katarának. Persze, néhány részlet eltért Sokkáétól…

 - Mondd Suki, min is vesztetek össze? – kérdezte Katara.

 - Tudod, ez a kaja mánia. Vagyis nem lenne baj, ha rám is figyelne. – mondta Suki.

 - Figyelj, Sokka nem egy egyszerű személyiség, és még én sem tudtam igazán kiismerni. Tény, hogy sokat eszik és sokat gondol az evésre, de ettől függetlenül szeret téged.

 - Ezt én is jól tudom. De akkor miért érzem úgy néha, mintha egyáltalán nem léteznék számára? Mintha még sohase lettünk volna egy igazi pár.

 - És még nem mondtad neki soha, hogy legyetek kicsit kettesben?

 - De, és éppen ezen vesztünk össze.

 - Hogy-hogy?

 - Felhoztam neki, hogy sétáljunk együtt a városban, vagy menjünk el valahova kettesben, kicsit szórakozzunk, és még tőlem egy étterembe is beülhetünk, hogy ne legyen távol a kajától akár 5 percre is. De ő csak evett tovább aztán valamit oda nyammogott. Mintha nem is lett volna fontos amit mondok!

 - És erre te hogyan reagáltál?

 - Elkezdtem vele veszekedni. Jó, lehet, hogy túlreagáltam, de nem csak ez volt.

Sokka ismét folytatta történetét.

 - És utána? – kérdezte Aang.

 - És utána Suki leüvöltött, hogy nekem fontosabb az evés mint ő, és hogy nem is figyelek rá! – mondta Sokka.

 - Hát, nem könnyű.

 - Jó, de mégis mit tegyek?

 - Szerintem… várjunk csak! Te tőlem kérsz segítséget lányok terén? Te? Pont te, aki mindig tudja mit kell tenni?

 - Jól van, elismerem én se tudok mindent. De most veszélyben a kapcsolatom, úgy hogy te vagy az Avatar, a viták elrendezése a dolgod, vagy mi!

 - Igaz. Szóval szerintem, próbálj kedveskedni neki. Vigyél virágot, és figyelj rá többet.

 - Ennyi? Ennyit tud mondani a nagyhatalmú Avatar? Pfff…

 - Oké. Mást nem tudok mondani, ha csak nem mondasz több részletet a vita végéről.

 - Hát… bejött Katara és én elmentem… ja és felkaptam egy szendvicset.

 - Katara?

 - Igen, én is csodálkoztam. De akkor mi a tanács?

 - Hát, bocsi de ugyanazt tudom mondani. De te nem tudnál nekem segíteni?

 - Attól függ. Mivel te is egy kapcsolat terén segítettél, én is csak akkor tudok, ha egy lányról van szó.

 - Hát.... igen.

 - Na mesélj! Bár, azt hittem nincs barátnőd.

 - Hát… az úgy volt, hogy… na jó. Elmondom ki az, de csak ha megígéred, hogy nem haragszol. 

 - Ugyan már Aang! Hát tudnék én haragudni a legjobb barátomra? Hacsak… te Sukival kavarsz?! Na adok én neked…

 - Sokka! Dehogyis kavarok én Sukival!

 - Óóó… akkor mondhatod.

 - Hát, már régóta tetszik, de csak nem rég jöttünk össze. Vagyis, most nem tudom, hogy milyen szakaszban vagyunk. Én az ilyenhez…

 - Oké, oké Aang csak mond már, hogy ki az.

 - Hát… - Aang mélylevegőt vesz és – Katara.

 - Hogy mi?  O o

                      __

 - Nyugi Sokka.

 - Hát ez… ez. De, mégis... hogy?

 - Sokka, elmondom csak kérlek ne haragudj.

 - Haragudni? Én nem haragszok, csak egy kicsit… furcsa. Katara és te…

 - Ennek örülök. Szóval, már szinte először megszerettem, és ott a Szerelmesek Barlangja és…

 - A Szerelmesek Barlangja? Mi köze van annak ehhez?

 - Ó, semmi. Szóval, amikor vége volt a háborúnak Katara már tudta, hogy szeretem, és Ba Sing Se-ben amikor te rajzoltál egy csoportképet… - Sokka elégedett fejjel bólogatott – akkor én és Katara kimentünk az erkélyre és csókolóztunk, amiből azt vettem ki, hogy ő is szeret.

 - Értem. És ezzel mi a probléma?

 - Hát, hogy amióta csak idejöttünk a palotába, Katara mintha észre se venne.

 - Tipikus probléma egy párkapcsolatban.

 - Tényleg?

 - Tényleg. És szerencséd van, mert nem csak hogy szakértő vagyok, de mint húgomat, Katarát is jól ismerem. Bár szerintem úgy kezel, mint eddig. Személy szerint nem vettem észre rajta semmit, de ha ilyen közömbösen bánik veled, akkor neked kell hozzá közeledned.

 - Gondolod?

 - Hát persze! Csak, nem szabad azt éreznie, hogy rátapadsz. Eleinte csak próbálj vele olyan kontaktust teremteni, mint ahogy én és Suki voltunk. Ha egyből megcsókolod, attól csak összezavarodik.

 - Jó, de hogy csináljam?

 - Beszélgess vele, sétálj vele a városban, és ilyesmi. Utána meglátod, megint ő fogja kezdeményezni a csókot.

 - Ma reggel mondtam neki, hogy találkozzunk naplementekor a kerti tónál.

 - Naplemente? Az túl lassú közeledésre vall. A naplemente kitűnő alkalom lehet egy csókra, de akár a szakításra is!

 - Mit csináljak, hogy ne szúrjam el a naplementét?

 - Semmiféleképpen se nyomulj. Mivel egy tónál lesztek, szerintem kezdjétek a teknős-kacsákkal a beszélgetést.

 - A teknős-kacsákkál?

 - Igen! Mert ez amolyan bemelegítés. Aztán szépen lassan térjetek a lényegre. De hagynod kell, hogy ő kezdeményezze a csókot. Vagy ha nem vagy biztos a sikerben, inkább hívd el estére egy sétára a város nyugodtabb részén, vagy utána akár vacsora egy étteremben.

 - Hűha, erre nem is gondoltam.

 - Hát igen, bonyolult a szerelem barátom.

 - Kössz, Sokka. – mondta Aang és átkarolták egymást.

Miközben Sokka és Aang igencsak fontos, és érdekes beszélgetést folytattak a élet bonyodalmairól, addig Suki és Katara is megvitatták azokat.

 - Értem. Ez Sokkára vall. Valamikor olyan komoly, és precíz, valamikor pedig olyan beszámíthatatlan és olyan komolytalanul éretlen, hogy rá se lehet ismerni. – mondta Katara.

 - Igen, és én a mókás felét is szeretem, de jobb lenne, ha a kapcsolatunkról van szó, akkor komoly lenne. – mondta Suki sóhajtozva.

 - Pasik, csak egyszer viselkednének úgy, hogy mi is megértsük őket.

 - Csak nem van valami veled is?

 - Mi? Ezt meg honnan veszed?

 - Hát, nem is tudom... Na, ki vele!

 - Hát jó, végül is te is elmondtad, hogy mi a baj. Szóval, Aang és én összejöttünk.

 - Komoly? El se tudtam volna képzelni. De, mégis mikor?

 - Amikor Ba Sing Se-ben voltunk, a Jázmin Sárkányban.

 - Ez olyan romantikus!

 - Igen. Csak az a baj, hogy régebben azt mondtam neki, még a háború idején, hogy azért nem jöhetünk össze, mert háború van.

 - És?

 - És most meg azért vagyok összezavarodva, mert béke van!

 - Az ember sohase lehet biztos magában.

 - Ez a probléma. Ráadásul ma megbeszéltük, hogy találkozunk naplementekor a kerti tónál.

 - Na, az tökéletes hely a dolgok elrendezésére.

 - Hát, ömm, igen, az lenne…

 - Lenne?

 - Nemsokára Zukóval találkozok. Zuko! Ő még ott vár.

 - Katara, te aztán jól összekevered a dolgokat.

 - Nekem mondod? Mennem kéne Zukóhoz, úgyhogy ha megakarjuk beszélni mi legyen veletek, siessünk.

 - Oké, hát kezdjük megtervezni a stratégiát.

Hát igen, Katara most aztán pácban van. Zuko ott vár rá. Ha már így Zukónál vagyunk, vessünk egy szempillantást rá is.

 - Hol lehet már? Áhh, biztos csak eltart az elintézni valója. – mondogatta magának Zuko.

 - Szervusz, Zuko! Hát te meg miért ülsz itt magányosan? – mondta Iroh és leült unokaöccse mellé.

 - Szervusz bácsikám. Katarára várok, de úgy tűnik kicsit elhúzódott az a fontos tennivalója, amiért elment.

 - Katara? Hisz éppen nem régiben láttam elrohanni a folyosón. Nagyon sietett, majdnem kiborult a teám. Jut eszembe, nem kérsz egy kis finom Jázmin teát?

 - Én elfogadom. – szólalt meg egy női hang a hátuk mögül.

 - Ursa! Azt hittem soha többé nem látlak! De hogyan? Hogy-hogy itt vagy?

 - Iroh bácsi, anyámmal az Északi-sarkon találkoztam, és visszavontam a száműzetését, így itt él velünk. – mondta Zuko.

 - Örülök, hogy látlak Iroh tábornok! – üdvözölte Ursa a rég nem látott tábornokot.

 - Ugyan, kérlek! Már régóta nem szolgálok tábornokként! – mondta vidáman a kicsit már vénülő nagybácsi – De mesélj, mi történt veled?

 - Hát, az hosszú történet. Beszéljük meg egy csésze tea mellett. Zuko, remélem nem baj, ha elrabolom most a bácsikádat egy teára. – mondta Ursa.

 - Ugyan, csak előtte kérdeznék valamit, Iroh bácsi. – mondta Zuko.

 - Mondd csak, kedves unokaöcsém!

 - Mit tegyek, ha nem tudok választani két dolog között, de egyiket sem akarom elveszíteni?

 - Hát ez nehéz kérdés. Sajnos, olyan variáció nem létezik, hogy mind a kettőt megtartod, de abban segíthetek, hogy melyiket válaszd.

 - Hogyan?

 - Amikor én két tea között döntök, mindig azt választom, amelyiket régebben ittam, mert így igazságos lesz a döntés. – mondta Iroh – De most már megyek. Remélem hamarosan megjön Katara!

 - Na jó bácsikám, de ez hogy segít rajtam? – kiabált Iroh után Zuko kétségbeesetten – Hurrá, ennek se volt semmi értelme! De vajon hol van Mai?

 - Elnézést, Uram! Mai kisasszony a nagybátyjával együtt elutazott, de ezt a levelet hagyta önnek! – mondta egy szolgáló.

 - Köszönöm! „Kedves Zuko! Elmentem a nagybátyámmal együtt a Smaragd-szigetre, azt mondta még sohase járt ott. Hamarosan visszamegyünk, puszi: Mai”. Remek, elutazott és csak ezt hagyta. – sóhajtozott a Tűz Ura – De legalább Katara jönne végre meg...

A Tűz Ura ugyan magányosan sóhajtozott, Aang és Sokka viszont ketten tervezgettek.

 - Szóval, mit fogsz tenni, hogy kibékülj Sukival? – kérdezte az Avatar Sokkától.

 - Amit mondtál hülyeség, viszont van egy zseniális ötletem, amivel tuti visszahódítom! – mondta Sokka.

 - Hát ez remek. És mégis mi az?

 - Majd idejében megtudod. Most viszont el kell mennem bevásárolni. Majd jövök, szia! – mondta Sokka és elrohant.

 - Szia! Sokka, és a vásárlás? Tényleg ki akar vele békülni. Most viszont koncentráljunk. Még van időm, amíg itt a naplemente, addig megpróbálok beszélni Roku Avatarral. – határozta el Aang, és meditálni kezdett.

Visszatérve Sukihoz és Katarához:

 - Szóval, szerintem ülj le vele, ha engedi, és beszéljétek meg. Legyél eleinte engedékeny, de ha nem veszi komolyan keményíts be. Érthető? – tervelte ki Katara a stratégiát.

 - Rendben, ez jól hangzik. És veled mi lesz? – mondta Suki.

 - Hogy-hogy mi lesz?

 - Hát mit fogsz mondani Zukónak és Aangnak?

 - Ezt én sem tudom. De ez annyira bonyolult!

 - Zuko ügye is?

 - Igen!

 - Miért? Ő akart veled beszélni nem? Neked csak ülni kell és figyelni.

 - Jó, de… de már azt sem tudom, hogy mit csinálok, hogy mit érzek.

 - Akkor én elmondom mit csinálsz: most szépen odamész Zukóhoz, beszélsz vele, visszajössz ide, megbeszéljük, aztán mész beszélni Aanggal, rendben?

 - Rendben. De, te addig mit fogsz csinálni a konyhában?

 - Ó. Igaz is. Akkor én a szobámban leszek.

 - Jó, indulok Zukóhoz, szia!

 - Szia! Aztán nyugodtan! – mondta Suki és ezzel elbúcsúztak.

Toph és Ohev eközben jól elvoltak.

 - Akkor, nem csinálunk valamit? – kérdezte Toph.

 - De. Szerinted hova menjünk? – kérdezte Ohev.

 - Tudok egy jó kis helyet, ahol sokat lehe szórakozni, és még többet nyerni!

 - Jó! De hogy jutunk oda?

 - Kölcsön vesszük Appát, de inkább elmondom hol van, tudod a navigálás nem az erősségem.

 - Rendben. Menjünk, kérjük el Aangtól Appát!

By: Szofi11      Saját firka, ellopni tilos!