Toph és Ohev elindultak Aanghoz, hogy kölcsön vegyék egy utazásra Appát.

 - Kelj fel, Piciláb! – kiabált be Toph Aanghoz, aki éppen meditálni próbált, majd annyira megijedt, hogy elterült.

 - Toph! Ohev! Annyira megijesztettetek. Mi olyan fontos? – kérdezte Aang.

 - Kölcsön tudnád adni Appát, hogy elmenjünk kirándulni egyet?

 - Persze! Kövessetek, Appa a Királyi Istállóban van Momóval! – mondta Aang és elindultak.

 - Piciláb? – suttogta Ohev Tophnak.

 -*nevet*!                                 

Megérkeztek a Király Istállóba. Nagy volt, majdnem mint a palota, és Komodo Orrszarvúk tömkelege. És persze Appa, és Momo.

 - Megjöttünk! Szia Appa, szia Momo! Hogy vagytok? – kérdezte Aang KIS kedvenceitől.

 - Grrrrhhh! – mondta Appa – Nyaaa! – tette hozzá Momo.

 - Én is örülök, hogy látlak titeket! – mondta az Avatar miközben Repülő Bölénye nyelvével simogatta arcát – Oké, akkor vigyázzatok Appára, és Appa, légy jó fiú! Sziasztok!

 - Szia! És nyugi, vigyázunk majd rá! – kiabáltak vissza Aangnak.

 - Na, akkor mehetünk kirándulni? – kérdezte Toph.

 - Hát persze! – válaszolta Ohev, és felpattantak Appára – Appa, Yip-Yip!

Ezzel elindultak kirándulni egyet. Közben a Tűz Népének utcáit járva, Sokka próbálta beszerezni az alapanyagokat zseniális tervéhez.

 - Akkor, mit is kell vennem? Ajjj! Katarának igaza van, nem árt sohase egy bevásárló lista. – mondta magának Sokka – Szóval, először is asztalfoglalás. Oké Sokka, gondolkozz, hol van itt egy jó étterem? Elnézést uram! Megtudja nekem mondani, hol van a környék legjobb étterme? – szólított meg Sokka egy járókelőt.

 - Kétségtelenül a Parázs Étterem! – mondta a járókelő.

 - Pompás! És, az hol is van? – kérdezte Sokka.

 - Innen nem messze, valahol a Tűz Urának palotájától jobbra, aztán előre megy egy kicsit, befordul ismét  jobbra, és ott egy hatalmas ház, az az!

 - Köszönöm! További szép napot!

 - Magának is! – mondta a járókelő, és tovább ment, ahogy Sokka is.

 - Szóval, a palotától jobbra, igen. Előre megyek. Na de mennyit? Várjunk csak, itt lehet befordulni jobbra. Na nézzük csak… Szent ég! – mondta Sokka mikor meglátta a hatalmas és díszes éttermet. Valóban gyönyörű volt. A falai díszesek, a bejárat akkora, hogy egy hajó is beférne alatta. A beltér csak úgy ragyogott a pompától. A zene magával ragadó. Ám hátul, a kertben még sokkal romantikusabb minden.

 - Elnézést! – szólítja meg az egyik pincért – Hol lehet itt asztalt foglalni?

 - Az igazgató, akinél foglalhat, uram! – felelt elegánsan a pincér.

 - Remek! Odavezetne, kérem!

 - Természetesen. – válaszolt a pincér és elvitte Sokkát az igazgatóhoz, aki éppen csodálattal nézte éttermét.

 - Elnézést, uram! Ez a fiatalember asztalt szeretne foglalni.

 - Áhh, remek! Kérem, fáradjon velem! – mondta Sokkának az igazgató.

 - És, pontosan mit is kell tennem, hogy kapjak egy asztalt? – kérdezte Sokka.

 - Ó, csak néhány apróság. Válaszolna néhány kérdésre?

 - Igen, azt hiszem.

 - Tehát, neve?

 - Sokka.

 - Foglalkozás?

 - Nincs munkám, még csak gyerek vagyok.

 - Tipikus. Lakhely?

 - Állandó? Mert olyan szinte sosincs. Jelenleg a Tűz Urának palotájában lakom. És mielőtt megkérdezné kikkel, az Avatarral, a húgommal, a barátnőmmel, Toph Bei Fonggal, Tűz Ura Zukóval, az ő barátnőjével, most már Ohevvel, és úgy nem tudom mennyi, de sok szolgálóval és persze más emberekkel.

 - Ma… maga a Tűz Urának, az Avatarnak, és egy Bei Fongnak a barátja?

 - Hát persze! De jöhet a következő kérdés.

 - Magának a legjobb asztalunk jár! Kint van hátul a kertben! Ha akarja a zenekart is előkészítjük önnek!

 - Áhh, köszönöm! Végre rájött hogyan kell bánni Sokkával!

 - Hány személyre?

 - Kettő.

 - És mikorra? Igényli a zenekart? Bármi más segítség?

 - Legyen mondjuk este 6 órakor. A zenekar játsszon lassú számot. Igen, így jó lesz. Oké, mennyi lesz?

 - Ugyan már, ne vicceljen! Magának természetesen ingyen!

 - Ez király!

 - Mi köszönjük! 6 órára minden kész lesz! Még valamit?

 - Nem, köszönöm. Ja tényleg, mi van az étlapon?

 - Természetesen a legnagyobb ínyencségek várják vendégeinket!

 - Remek! És még valami. Nem tud egy jó virágárust, és egy ékszerészt a közelben?

 - Már hogy ne? Akarja, hogy küldjek néhány embert elintézni a dolgait?

 - Miért is ne?

 - Azonnal küldöm, csak mondja meg mi kell! Természetesen, a ház állja. Hé, te ott!

 - Azt hiszem ez tetszeni fog… - mondta Sokka.

Persze nem mindenkinek volt olyan jó dolga, mint neki. Például Aang, éppen azon volt, hogy kapcsolatot teremtsen Rokuval.

 - Gyerünk Aang! Meditálj, tisztítsd ki az elméd és menni fog… 

 - Hát persze, hogy menni fog Aang. – szólalt meg hirtelen Roku.

 - Wááhh! Roku! Hát sikerült? A szellem világban vagyok? – kérdezte Aang.

 - Igen. Mondd csak, miért hívtál?

 - Néhány hete, volt egy rémálmom, ami egészen elgondolkodtatott.

 - Mint Avatarnak, vigyáznod kell az ilyenekkel.

 - Miért?

 - Mert ezek az álmok gyakran víziók, amik a jövőre figyelmeztetnek, és arra, hogy az álmod ne következhessen be. Ezért viszont tenni kell.

 - Jó, csak nem tudom mit.

 - Sajnos, erre én sem tudom a választ. De van valaki, aki biztosan tud valamit.

 - Ki?

 - Egy régi ismerősöd, az Oroszlánteknős.

 - Jó, de amikor legutóbb találkoztam vele, akkor az véletlen volt.

 - Véletlenek nincsenek, mindennek oka van. A véletleneket csak az emberek találták ki. Ez a szó megnyugvást teremt számukra. Menekülő utat a problémák elől. Az Avatar viszont szembe néz a problémáival.

 - És azt hogyan csináljam?

 - Az Avatar nem csak az elemeknek, hanem valamennyire az időnek is az ura.

 - Ezt nem értem.

 - Az álmodban a jövőt láttad, nem igaz?

 - De, de nem vagyok benne biztos.

 - Az Avatar képes uralni, a múltat, és a jövőt. De mindegyiket csak korlátozottan, és az is sok energiát vesz igénybe.

 - Tényleg? Ez nagyon jó!

 - A múlt felett úgy van hatalmad, hogy képes vagy visszatekintést nyerni, és ha a szellemek egyetértenek, esélyt kaphatsz megváltoztatni a múltat. A jövőt csak kívülről látod, és még a jelenben meg tudod változtatni.

 - Ez tényleg fantasztikus! De mi van a jelennel?

 - A jelennek nincs parancsolója, ami most történik, az szent, és ezen senki sem változtathat.

 - És ez az erő hogyan segíthet nekem megtalálni az Oroszlánteknőst?

 - Hidd el Aang, rá fogsz jönni… - mondta Roku és egyszer csak eltűnt.

 - Várj! És mi van ha nem?

 - Sikerülni fog, csak higgy önmagadban, és az erődben. – szólat meg egy furcsán ismerős vékony hang.

 - Yue Hercegnő?

 - Aang, te vagy az Avatar. Sikerült legyőznöd a Tűz Urát, és 100 év szenvedésnek véget vetni. Most a jövő forog veszélyben, és mielőtt még egy értelmetlen háború venné kezdetét, még azelőtt meg kell akadályoznod. – mondta Yue.

 - Köszönöm, Yue. Te tudnál nekem segíteni?

 - Rávezethetlek a jó útra, de menned rajta már neked kell. – mondta Yue és egy kézmozdulattal hirtelen képek jelentek meg – Keresd meg az Oroszlánteknőst, vár már téged. – Yue ezzel befejezte a mondatát és eltűnt, mint Roku.

 - Mik ezek a képek? Várjunk csak! Hiszen ez a múlt! Az én múltam… Akkor viszont itt van valahol az Oroszlánteknős….

Aang nekilátott a keresésnek. Visszatérve az emberi világba, Katara éppen befutott Zukóhoz, aki már majdnem elment, annyit várt.

 - Katara! Azt hittem már rólam meg is felejtkeztél! – mondta Zuko vidáman.

 - Bocsi Zuko! Tényleg! Csak volt, illetve van egy kis zűrzavar Sokkával és Sukival. – mondta Katara.

 - Nem baj. A lényeg, hogy itt vagy.

 - És, miről akartál velem beszélni?

 - Erről-arról.

 - Értem. Például?

 - Például köszönetet szeretnék mondani ismételten, amiért segítettél megkeresni édesanyám.

 - De hisz ezt már megbeszéltük. Te segítettél előbb nekem.

 - Jó, de akkor is.

 - Rendben. Egyébként, szép a kert.

 - A kertésznek mondd, én csak nézem a kertet.

 - Éééééésss… akkor most? – kérdezte Katara a nagy csöndben.

Akkor most, lássuk Suki mit csinált unalmában:

 - Nyugi Suki, maradj higgadt, ne gondolj Sokkára. Hiszen minden rendben lesz, ahogy Katara mondta. Sokka komolyan veszi majd, és minden jó lesz… - nyugtatgatta magát Suki.

Toph és Ohev közben Appán szárnyaltak, annak érdekében, hogy valami kalandosabbra bukkanjanak.

 - Hová is megyünk pontosan? – kérdezte Ohev.

 - A Tűz Népének közepe felé. Hol vagyunk most? – mondta Toph.

 - Hát, most látok egy hatalmas szobrot, azt hiszem a Tűz Urát ábrázolja. Ne, várj! Most bontják le.

 - Akkor megjöttünk! Vigyázz város, újra itt van A Szökevény! – kiabált Toph és leszálltak nem messze a szobortól.

 - A Szökevény? – kérdezte meglepetten Ohev.

 - Igen, A Szökevény! Vagyis én. Ebben a városban néha… hát egy kicsit csaltunk de csak, hogy legyen mit ennünk.

 - Nézzétek! A Szökevény itt van! – kiabált egy járókelő, és mindenki távol ment, míg megérkezett a város vezetője.

 - Szóval te lennél az, aki az Avatarral együtt bujkált, és kifosztotta a városunkat? – mondta Tophnak a vezető.

 - Személyesen! És most visszajöttem, de csak simán a szórakozás kedvéért! Csak nem baj? – mondta Toph kihívóan miközben leugrott Appáról.

 - Nem, sőt! Tisztelettel áll rendelkezésedre a szerencsejáték kínálatunk!

 - Na azért!

 - Ez már valami! – mondta Ohev és Tophfal együtt elindult kipróbálni a szerencséjét.

Appáról közben néhány ember elkezdett foglalkozni. Toph és Ohev körbejárták a várost, az „Itt a kavics, hol a kavics?” játéktól kezdve az „Üsd minnél magasabbra!” játékig mindent kipróbáltak. Sokkának eközben is jó dolga volt ám, ő visszafelé tartott a palotába, hogy elhívja Sukit egy elegáns vacsorára egy elegáns étteremben, és mindezt azért, hogy zseniális tervét megvalósítsa.

 - Akkor minden készen áll! Minden kész Suki lenyűgözésére. – mondta vidáman Sokka és elindult vissza a palotába.

Aang pedig a Szellem Világban korán sem ilyen egyszerű dolgot végzett.

 - Pedig, itt kell lennie valahol… Áhh! Végre megvan! De most mit csináljak? – gondolkodott Aang, miközben egy hatalmas fekete lyuk szerűség beszippantotta.

 - Ez meg mi? Áhhh! – kiabált Aang ám egyszer csak az Oroszlánteknős kezén találta magát – Az Oroszlánteknős! – lélegzett fel Aang, és meghajolt – Köszönöm a múltkori segítséged, most viszont újabb segítségre szorulok! Nem tudom hogyan akadályozzam meg, hogy egy újabb háború induljon el.

 - Amikor kifagytál abból a jéghegyből, akkor sem tudtad, hogyan állítsd meg a gonoszt, ahogy most sem. Viszont rájöttél, mert nem voltál egyedül, és most nem vagy. – mondta az Oroszlánteknős.

 - Ezt hogy érted?

 - Egy emberi lény egyedül semmire sem megy, mert a barátok azok, akik erőssé teszik. Aang Avatar, neked sok barátod van, akik nem hagynak magadra, és te sem őket. Számtalan küzdelmetek volt már együtt, és mindegyikben összetartottatok. Akár barátként, akár ellenségként. – mondta az Oroszlánteknős és közben Aang visszagondolt a múltra, és ez együtttöltött szép pillanatokra – Ha hallgatsz a barátaidra, csakis a jót cselekedheted. A csapatotokban meg van mind a négy elem szülötte, és ez teszi erőssé a csapatotokat. A víz eleme, ami könnyed, barátságos, mégis erős és kitartó. A föld eleme, ami a biztonságot és az erőt sugározza. A tűz eleme, ami a vadságot és a küzdeni akarást szimbolizálja. És végül, a te elemed, a levegő, ami tökéletes harmóniában van. Ha ezt nem felejted, nem lesz semmi, ami megszakíthatná a világ egyensúlyát. – mondta az Oroszlánteknős és eltűnt.

Katara és Zuko közben még mindig ott ültek, és vártak.

 - És akkor most mi történt Sokkával és Sukival? – kérdezte Zuko.

 - Összevesztek, de csak valami apróságon. Szerintem még ma kibékülnek. – mondta Katara – És veletek mi a helyzet? Úgy értem veled és Maijel.

 - Elment a nagybátyjával a Smaragd-szigetre, de hagyott egy levelet.

 - Értem. És, miért is akartál igazából beszélni velem?

 - Ó, azt hittem tudod. Bár igazán én se tudom, de mindegy….

 - Zuko, mi a baj?

 - Csak csukd be a szemed, és bízz bennem, minden rendben lesz.

 - Na de…

 - Katara, kérlek.

 - Jó, rendben. – mondta Katara és becsukta a szemét.

 - Jól van Zuko, csak nyugi… - mondta Zuko magában és nyelt egy nagyot, majd egy lassú mozdulattal ajkát Kataráé felé közelítette, behunyta és szemét, és megcsókolta Katarát.

Katara egyértelműen nagyon meg volt lepve, de valamilyen oknál fogva nem húzta el arcát.  A csók után pedig ezt mondta:

 - Zuko! Ez meg… ez meg mi volt?! – mondta igen csak meglepődve Katara.

 - Katara, ne haragudj, csak… most nem vagyok jó passzban és… ne haragudj, kérlek!

 - Én… én nem tudom! – mondta Katara és elrohant.

 - Katara! Várj! Áhhh, ezt is jól megcsináltad Zuko! Ezt most miért kellett? Idióta! – szidta önmagát Zuko.

Aang közben azon tanakodott, most mi tévő legyen, amikor megjelent Roku:

 - Szervusz, Aang. Sikerült megtalálnod a megoldást?

 - Nem is tudom Roku…

Aang mélygondolkozásba esett. De amíg ő gondolkodott, Sokka visszaért a palotába.

 - Suki! Hol vagy? Na, kérlek! Beszéljük meg! – kiabált Sokka.

 - Sokka? Sokka! – kiáltott fel Suki és szaladt oda Sokkához.

 - Suki! De jó, hogy itt vagy!

 - Mit akarsz Sokka?

 - Csak bocsánatot kérni. Tudom, hogy hülye voltam de jóvá szeretném tenni. Elfogadsz egy vacsora meghívást?

 - Sokka, hát persze!

 - Remek! Menjünk, 6 órára foglaltam asztalt.

 - Te képes voltál asztalt foglalni?

 - Hát persze! Érted mindent. – mondta Sokka és elindultak a Parázs Étterem felé.

Toph és Ohev pedig kiszórakozták magukat, és úgy döntöttek, hogy visszamennek, ennyi elég volt mára.

 - Hát ez eszméletlen volt, Toph! – mondta Ohev.

 - Jó is lázadóként élni. – mondta Toph, és elindultak Appa felé, viszont amikor odaértek, érezte ahogy újra építenek a régi Ozai szobor helyén valamit.

 - Itt meg mi folyik? – kérdezte Toph az egyik munkástól.

 - Tűz Ura Zuko szobrát készítjük éppen. – válaszolt a munkás.

 - Zuko szobrát?

 - Igen. Az új Tűz Urának, aki véget vetett a harcoknak.

 - Értem. További jó munkát! – mondta Toph a munkásnak, és amikor Appához értek mondta Ohevnek:

 - Ez elég furcsa. Zukónak szobor.

 - Végül is, ő a Tűz Ura, így nekik az uralkodójuk.

 - Igaz. Ugye visszatalálsz?

 - Hát persze. Appa, Yip-Yip! – kiáltott Ohev Appának és elindultak vissza a palotához.

Eközben Aang és Roku megbeszélték, hogy akkor mit tegyen Aang:

 - Aang, az Oroszlánteknős az egyik legbölcsebb lény a világon. Ha ő azt mondja, hogy csak bízz a barátaidban, akkor igaza van. – mondta Roku.

 - Jó, de mi van, ha az nem elég? – mondta Aang.

 - Biztosan elég, hiszen a barátokat még a szerelem se helyettesítheti.

 - Szerelem? Katara! Hiszen mindjárt lemegy a nap! Köszönöm, Roku!

 - Nincs mit, Aang. És ne feledd, én, és az előző életeink mindig itt leszünk... – mondta Roku és ismét eltűnt.

 - Valahogy ki kell jutnom. Talán ha megkeresem a múltban amikor átjövök, és megfordítom, hogy visszamenjek! Csak hol van az az emlék? Lássuk csak… várjunk egy pillanatot? Ez meg itt mi? Ez egy kép a múltból… Katara és Zuko. Jaj ne! Épp ettől féltem! De miért, Katara? És főleg miért Zuko?! Azonnal vissza kell mennem Katarához! Áhh, itt is van! – mondta Aang, és sietett gyorsan vissza, hogy beszéljen Katarával.

Suki és Sokka megérkeztek a Parázs Étterembe, ahol a pincérek, a zenekar és persze az igazgató már várta őket.

 - Ó, Sokka Úr! Az asztal már előállt önnek, és a zenekar is készen áll! Pincér! Vezesd az Urat és a Hölgyet az asztalukhoz! – mondta az igazgató.

 - Zenekar? Sokka, mi folyik itt? – kérdezte Suki.

 - Ugyan, hát már egy romantikus vacsorát se tölthetünk el kettesben? – mondta Sokka.

 - De. Köszönöm.

 - Erre tessék. – mondta a pincér, és elvezette Sokkáékat a hátsó kertben lévő asztalhoz, ahol a zenekar már elkezdte a muzsikálást.

 - Köszönjük! Az étlapot, ha kérhetném! – mondta Sokka.

 - Máris hozom, uram! – mondta a pincér és azonnal az étlapért sietett.

 - Tudod Suki, sajnálom, hogy csak a kajára gondoltam, de most kérhetsz akármilyen ételt, én csak egy szendvicset eszek. – mondta Sokka.

 - Sokka, egészen…. komoly vagy. És ez tetszik. Na meg ez a csodás zene! – mondta Suki.

 - Örülök, hogy tetszik. – mondta Sokka, miközben a pincér befutott az étlappal – Áhh, az étlap. Tessék Suki, válassz!

 - Húú, hát nem is tudom. Szerinted itt milyen a Füstölt Kacsa Szósszal?

 - Egészen, mennyei! – mondta Sokka, és közben fájt a szíve a miatt, hogy ő most csak egy szendvicset ehet.

 - Pincér! Nekem egy szendvics lesz, a hölgynek pedig egy Füstölt Kacsa Szósszal.

 - Máris hozom! – mondta a pincér és már rohant is.

 - Nekem ez mind nagyon drágának tűnik. Van neked erre pénzed? – kérdezte Suki.

 - Kicsit szűkösen ugyan, de te minden pénzt megérsz.

 - Itt vannak az ételek! A kedves egészségükre! – mondta a pincér és elment.

 - Na, hogy ízlik a kacsa? – kérdezte Sokka.

 - Ez tényleg nagyon finom!

 - Ennek örülök. – mondta Sokka és közben megette a kis szendvicsét, viszont csorgott a nyála a kacsára, és amíg Suki evett, ő odahajolt a zenekarhoz és odasuttogta:

 - Most jöhet a megbeszélt szám. – mondta Sokka majd befejezte a szendvicsét, és Suki is befejezte.

 - Suki, kérlek még fogadd el tőlem ezt a virágot. – mondta Sokka.

 - Sokka ez… a virág, az étel, és a zenekar. Ez mind csodás. De mégis úgy érzem, hogy nem kellett volna.

 - Ugyan, Suki. Inkább én érzem úgy, hogy nem vagyok elég jó hozzád. Bocsi, hogy nem figyeltem rád eléggé, de elveszíteni nem akarlak. Már mondtam, de az Északi-sarkon volt egy lány, akit nem tudtam megvédeni, pedig kellett volna, és elveszítettem. A gondolat, hogy esetleg téged is elveszíthetnélek, egyszerűen borzalmas. Éppen ezért gondoltam úgy, hogy nekünk együtt kell lennünk.

 - Sokka, ezt én is így gondolom.

 - Nem, én arra céloztam, hogy örökké. Szóval… - kezdte el Sokka – Suki, lennél a feleségem, szóval... hozzám jönnél? – fejezete be mondatát, letérdelt, majd egy gyűrűt adott Sukinak, amibe bele volt vésve a neve.

 - Sokka, ez… nem is tudom mit mondjak!

 - Mondj igent! Direkt gyűrűt, és nem nyakláncot adok, hogy a te szokásaid szerint legyen. Látod, még a neved is bele van vésve!

 - Sokka, Én… Igen!

 - Tényleg? Örülök, hogy nem veszítettelek el!

 - Én meg örülök, hogy ilyen jó pasim van! – mondta Suki és megcsókolta Sokkát.

 - Köszönjük az ellátást! Máskor is szívesen jövünk ide! – mondta Sokka és Sukival együtt kiment, majd az igazgató kezébe nyomta a számlát, amit még egy pincértől kapott.

 - Máskor is! Hát nem szép a szerelem? – kérdezte az egyik pincértől az igazgató.

 - De, uram. Az Úr viszont egy számlát adott a kezébe, ha jól láttam. – mondta a pincér.

 - Ó, az semmiség. A Tűz Urának barátjáért mindent! Na, nézzük csak mennyi lesz… 300.000 aranypénz?! De hisz… Soha többé meg ne lássalak titeket, ti kis huligánok! – kiabált mérgében az igazgató Sokkáék után, de ők nem figyeltek rá, hisz most csak ők számítanak.

Pontosabban kettejük, és Aang. Ugyanis Aang éppen a kerti tóhoz rohant, hogy beszéljen Katarával, aki éppen ott ült, magányosan sírdogált.

 - Katara! – futott be Aang, és szólt Katarához.

 - Aang? Ja, bocsi, kicsit elkalandoztam. Akkor beszélhetünk? – mondta Katara még enyhén könnyes szemmel.

 - Katara, te sírtál?

 - Nem. Csak éppen pár csepp.

 - Katara, láttam mi történt Zuko és közted. Miért?

 - Tényleg? Aang, ez… nem is tudom!

 - Katara, én bízok benned, de ez így nem megy.

 - Aang, teljesen félreérted! Egyszerűen, összevagyok zavarodva és már azt sem tudom mi történik körülöttem! – mondta Katara és elkezdett újra sírni.

 - Figyelj Katara, kérlek, beszéljük meg, és minden rendben lesz.

 - Nem Aang, nem! Ez… ez most egy hihetetlenül bonyolult helyzet és… és most kérlek hagyj magamra! – mondta Katara, és elrohant, majd eltűnt a már közeledő éjszakában.

 - Katara! – kiabált utána Aang, de a lány már messze járt, és Aang is érezte, hogy ennek vége.

By: Szofi11        Saját firka, ellopni tilos!