1. Fejezet

ZUKO

Le kell állítani az apámat.
 Nem hiszem el, hogy ilyen sokáig tartott rájönni erre. Éveken át azt hittem csak az apám képes visszaadni a becsületemet. Nem hiszem el, milyen naiv voltam! Végül a jó úton vagyok. Most együtt harcolok az Avatarral és a barátaival.

 A Smaragd Szigeten rejtőzünk, ahol a családom nyaralt régen-  régen, amikor még egy család voltunk. Ez az utolsó hely, ahol bárki keresne minket. Hamarosan itt az üstökös, és Aang kész kell, hogy legyen. Segítenem kell neki, hogy legyőzhesse apámat.

 Aang edzése nem megy valami jól. Visszafogja magát. A támadásai feleakkorák. Nem teheti meg, hogy visszafogja magát, mikor apám ellen harcol.

 „Még erősebben!” Kommentáltam. „Mintha az ellenfél szívébe ütnél! Hadd halljam a tigriskiáltásod!”

 Mi volt ez? Úgy hangzott, mint egy DOROMBOLÁS, nem, mint egy KIÁLTÁS. És a tüze annyira gyenge, hogy egy legyet se ijesztene meg! „Ez szánalmas volt!” Kiabáltam. „Azt mondtam, ÜVÖLTS!”

 „GRRRR!”

 Végre! Valódi láng! Most már vagyunk valahol.

Aangnak tartania kell a lendületet, és dolgoznunk kell. Ó, itt van Katara. Miért hoz neki görögdinnyelevet? Nem frissítő kell neki, hanem összpontosítás! Remek, most elvesztette a lendületet.

 Ez nevetséges! Ezek mind csak heverésznek, mintha nem lenne semmi fontos teendő? Segíteniük kéne motiválni Aangot, nem pedig úgy viselkedni, mint egy felelőtlen gyerek. Három nap múlva szembe kell néznie a Tűz Urával!

 Megmutatom Aangnak, hogyan kell szembenéznie a Tűz Urával- egy olyan lángot idomítok, ami olyan vad és nehéz, hogy azt sem tudja mi ütötte meg…

 WHOOSH! Ott! Emlékeztetnünk kell rá, hogy mi a tét…

 „Térj észhez, vagy leküldelek a tetőről!” kiabálta felém.

 Ez az, gyerünk, legyen mérges!

 „Elég!” ordította Aang. BOOM!

 Ouch. Levegőidomítással áttörte velem a falat! Legalább mérges.

 „Mi bajod van?” kérdezte Katara, ahogy a többiek felzárkóztak hozzánk. „Rosszat akarsz Aangnak?”

 Bántani akarom-e Aangot? Egyszerűen nem értem.

 „NEKEM mi bajom van? NEKTEK mi bajotok van? Hogy vagytok képesek bulizni, mikor Sozin Üstököse három nap múlva ideér?”

 Senki nem mond semmit. Miért néznek elképedve?

 „Az Üstökösről,” mondta Aang. „én úgy terveztem, azután küzdök meg a Tűz Urával, hogy az Üstökös elment.”

 Mi? Hogy lehet, hogy nem mondják el a terveiket? Azt hittem, hogy bíznak bennem… De azt hiszem, én is mondhatok nekik valamit…

 „Azért akartunk még az Üstökös előtt megküzdeni a Tűz Urával, mert akkor a Tűz Népe nem nyeri meg a háborút.” mondta Katara. „De már megnyerték Ba Sing Se bevételével. Rosszabb már nem is lehet.”

 El kell mondanom nekik, mit tudok- most. Nem tudom elhinni… végre vannak barátaim, de amint elmondtam nekik, amit tudok, újra utálni fognak engem…

 „Tévedsz. Rosszabb lesz, mint gondolnád… A napfogyatkozás előtt részt vettem egy haditanácson. Apám elfogadott engem! Mindenki üdvözölt, és apám foglalt nekem helyet, maga mellett. Szó szerint, a jobb keze voltam. Shinu Tábornok jelentette a Ba Sing Se-i helyzetet. Elmondta, hogy a földidomár lázadások egyre gyakoribbak. Meglepetésemre apám-felém fordult és megkérdezte, mit gondolok, mit kellene tenni. Azt mondtam neki, hogy a Föld Királysága büszke, és erős. Kibír mindent, amíg reménykedni tud. Gondoltam ez egy bók nekik. De ő másképp fogta fel. Elhatározta, hogy amikor Sozin Üstököse 100 év után újra eljön, felégeti a Föld Királyságát. Azt mondta, semmi sem fog maradni, és a hamuból egy új világ fog születni. Egy világ, ahol minden a Tűz Népéé és ő a legfőbb úr!”

 Ennyi. Kimondtam. Bárcsak valaki mondana valamit, bármit… A sokk hatása alatt vannak, és én nem hibáztatom őket. Nem hibáztatom őket, ha megutálnak, akkor sem. Meg kellett volna állítanom az apámat…

 „Mit fogok most tenni?” kérdezte Aang rémülten.

 Oké, itt az esélyem. Meg kell csinálnom az én részemet. „Tudom, hogy félsz, és hogy még nem állsz készen. De ha nem győzöd le a Tűz Urát az Üstökös előtt, eltűnik a világ, amit meg akarsz menteni.”

 „Aang,” mondta Katara megértően. „nem kell egyedül végigvinned.”

 „Igen,” mondta Toph. „Ha együtt küzdünk meg a Tűz Urával, van esélyünk legyőzni.”

 „A Tűz Urával való küzdelem lesz a legnehezebb közös ügyünk,” mondta Aang. „de nem akarom másképp csinálni.”

 Oké, legalább ő mosolyog! Jelenleg mindenki körülötte van… Hihetetlen, hogy milyen közel állnak egymáshoz. Úgy értem, ők a szó szoros értelmében hajlandók BÁRMIT megtenni, hogy segítsenek egymásnak. Míg a saját testvérem, a saját vérem, egy könnycseppet se ejtene, ha meghalnék. És most mindannyian ölelkeznek, mint… mint egy család. Azt hiszem, hogy ezt soha nem fogom átélni…

 „Gyere ide, Zuko.” Mondta Katara. „Te is a csapat tagja vagy, neked is jár az ölelés.”

 Woo-hoo! Úgy értem, azt hiszem, együtt tudok élni a csoportos öleléssel.

 Az összpontosítás visszatért, Aang folytatja a kiképzést. Itt az ideje, hogy megtanítsam a legbonyolultabb és a legveszélyesebb mozdulatot: a villám visszairányítását.

 „Te már irányítottál vissza villámot?” kérdezte Aang.

 „Egyszer, az apám ellen.” Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Épp azután, hogy megmondtam neki, hogy az Avatarnak fogok segíteni legyőzni őt. Egyszer már száműzött, most meg akart ölni. De visszairányítottam a villámot, és elszöktem. „Az energiától erősnek érzi magát az ember, de ha elvéti a mozdulatot, akkor vége. Aang, oltsd ki a Tűz Urának életét… mielőtt ő oltja ki a tiédet.”

 A csatában ez a fontos, ha az ellenség könyörtelen, mint ahogy az apám, ez az egyetlen út. Úgy tűnik, mindenki tudja, hogy igazam van, de Aang nem. Azt hiszem, ő még mindig egy másik lehetőségben reménykedik.

 De nincs. Rá kell vennem, hogy belássa.

 Most, hogy mindenki azon van, hogy segítsen Aangnak, Sokka csinált egy csapat traininget. Az elején nevetségesnek tűnt. Felállított egy durva madárijesztő-szerű bábut apám mása alapján. Úgy hívtuk a Dinnye Ura, mert a feje egy szaggatott arcú görögdinnye volt. Mikor Sokka ismertette a tervet, úgy tűnt, van értelme.

 A gyakorlat maga rendszerint ment, de amikor Aang jött, hogy legyőzze a Dinnye Urát, nem tudta megtenni.

 Ez az egész annyira frusztráló. Úgy értem, hogyan lehet elmondani az AVATARNAK, mit tegyen? De ugyanakkor, ha ő nem fogadja meg a tanácsot, a világ elpusztul! Az egyetlen módja a háború lezárásának, ha a Tűz Ura meghal.

 Összegyűltünk vacsorázni, de senki sem beszél túl sokat. Aztán szóba jön a háború. Aang megpróbálta megvédeni az érveit, hogy őt a szerzetesek megtanították az emberi élet értékére. Mintha a többiek nem értenék. Pont ez az, amit próbálunk csinálni- életek menteni! Próbálok ésszerű lenni vele. Megértem, hogy nem akar emberi életet elvenni, csak azért, mert ő az Avatar, és képes rá. De ha nem képes legyőzni apámat, akkor ott nem marad utána életben… Egyszerűen nem hiszem, hogy ő olyan naiv ezzel kapcsolatban.

 „Senki sem érti meg a helyzetemet!” mondta Aang.

 „Aang, mi megértjük,” mondta Katara. „csak segíteni akarunk.”

 „Akkor szólj, hogyan győzhetném le a Tűz Urát anélkül, hogy elvenném az életét.”

 Remek, most meg kiviharzott a szobából. „Hagyd, hadd menjen.” mondtam nekik. „Idő kell míg elszánja magát.”

 Egy pont Aangnak. Neki kell eldöntenie, mi legyen, és senki sem szólhat bele.

Mindannyian korán keltünk ma reggel, hogy felkészüljünk az útra, de sehol sincs Aang! Már mindenütt kerestük. A siklója még mindig itt van, úgyhogy nem lehet messze. Még soha nem hagyta el Appat sem. Találtunk néhány lábnyomot a parton, amik a tengerbe vezettek. Úgyhogy valószínű sétálni ment, majd elérte a vizet. De ennek nincs semmi értelme!

 „Mit tegyünk, Zuko?” kérdezte Katara.

 „Miért néz mindenki rám?” Hirtelen én lettem az egyetlen főnök? Úgy értem, azt hiszem, mindenki bízik bennem, és rám gondolnak vezetőként, de hogyan vezessem őket?

 „Nos, te jól értesz Aang felkutatásához.” Mutatott rá Katara.

 Oh, igen. Hé, én tudom, ki segíthet megtalálni őt!

Elvittem mindenkit a Föld Királyságába, hogy megtaláljam Junet, a fejvadászt, és a Shirshuját, Nylat. June szerint Aang eltűnt- de nem halt meg. Ennek nincs semmi értelme, és senki sem tudja megmagyarázni, beleértve June se. Szükségünk van egy másik tervre, még hozzá gyorsan. Az Üstökös két napon belül itt lesz! Ha June és Nyla sem találja meg Aangot, akkor senki se. És Aangon kívül csak egy ember van, aki szembe tudna szállni a Tűz Urával: Iroh Bácsi. Annak ellenére, hogy mi történt, amikor legutoljára láttam, el kell mennem hozzá. Ő az egyetlen reményünk.

 Szóval most June vezet minket a nagybátyám felé. Nem hiszem, hogy kész vagyok újra látni őt. De vajon ő akar találkozni velem? Utálnia kéne engem. De azért remélem, hogy megbocsát nekem.

 „A falon túl van.” mondta June hirtelen Ba Sing Se egyik romos falára mutatva.

 Már csak a fal áll köztünk. De már késő van, és mindenki fáradt. Tábort verünk, és megvárjuk reggelt, hogy megkeressük Iroh Bácsit.

Mi ez a zaj? Hány óra van? Reggel van? Hé… körül vagyunk véve!

 „Mi folyik itt?” hallottam, ahogy Toph mondta. „Körül vett egy csomó vénember.”

 Vénember? Oké, talán nem kell harcolni…

 „Pakku!” kiáltott Katara.

 Húú! Ezek az emberek nem ellenségek- ők barátok.

Ez egy csoport nagy mesterekből. Az a fickó, Pakku Mester, a Víz Törzséből. Wow, ott biztos sokan vannak…

 „Mindannyian ugyannak a régi társaságnak a tagjai vagyunk.” Egy másik mester mondta. „A csoport, amely a négy nép egyensúlyáért van.”

 „A Fehér Lótusz Rendje!” kiáltottam. Hát persze! Miért is nem gondoltam rá korábban? Iroh Bácsi mesélt róla sokat. Oly sok dolgot mondott, nem kapott elég figyelmet, hogy… Bárcsak nyitottabb lettem volna, és többet tanultam volna tőle.

 „A Fehér Lótusz célja a filozófia, a szépség és az igazság.” egy másik mester magyarázta. „De egy hónapja összehívtak minket egy fontos ügy miatt-„

 „A mi Nagy Lótuszunk hívott.” szakította félbe Pakku.

 Iroh Bácsi.

 „A bácsikád,” folytatta Pakku. „Iroh, a Tűz Népéből.”

 Naná, hogy ő a Nagy Lótusz. Nem csoda, hogy ezek a fickók itt vannak. Azt hiszem, eléggé fontos nekik ez az ügy…

 Tehát elmegyünk a Fehér Lótusz táborába. Alig tudok koncentrálni. Végre újra látom a bácsikámat, és nem tudok várni.

 

By: Szofi11        Saját fordítás, ellopni szigorúan tilos!