Napi Avatar projekt bónuszként Az Ígéret után most következzen A Keresés, a trilógia, melyből végre kiderült Ursa sorsa. A 2013-ban megjelent trilógiát feszülten várták a fanok, hiszen Zuko és Azula édesanyjának sorsa 2006 óta foglalkoztatta őket, amikor először adásba került a Zuko Egyedül című rész.
Az első trilógia tágabban foglalkozott a háború következményeivel, A Keresés viszont egyértelműen Ursa sorsával foglalkozik, és azzal, hogy Zuko testvére és barátai segítségével hogyan találja meg édesanyját. A Tűz Népének királyi családja eleve olyan téma, amivel még nagyon sokat lehetne foglalkozni, ám Ursa sorsa különösen érdekelt mindenkit. Nem az egyetlen elvarratlan szál, amivel a képregények foglalkoznak, de talán az egyik legismertebb. Természetesen bőven találunk visszaemlékezéseket mindhárom képregényben, hiszen a történet egy része a múlt, Ursa útja, egy másik pedig Zukóé, ahogy keresi édesanyját. Emellett a spiritualitás is nagyobb szerepet játszik, mint ez első trilógiában, az Arcok Anyjával és az egész Feledés Völgyével.
Azula is visszatér, és láthatjuk, milyen most, a mentális összeomlása után. Nagyon örültem neki, hogy A Keresés ennyit foglalkozott vele és annak okával, hogy miért is történt ez vele. Bár visszatér a Füst és Árny trilógiában, azért szeretném, ha valamikor a jövőben még több szerepet kapna. Lenyügöző antagonistának találtam a sorozat közben, és ez az új Azula aki Sozin Üstökösekor született talán még érdekesebb, így abszolút imádtam a jeleneteit. Kifejezett öröm volt az Avatar Csapattal együtt látni, hiszen Zukóval a sorozatban is voltak hasonló jelenetei, ám kommunikálni nem nagyon láttuk a többiekkel. Külön imádtam minden jelenetét Katarával és Sokkával, milyen szórakoztató dinamika.
És ha már a Víz Törzsének testvérpárosánál tartunk, hihetetlenül jó volt visszaolvasni ezt a három képregényt és rájönni arra, hogy velük is foglalkoztak. Persze, hamarosan jön az Észak és Dél, melynek központjában Katara és Sokka lesznek, de ha már erősen a testvérpárosok viszonyain volt a hangsúly A Keresésben is, akkor miért ne foglalkozzunk velük is. És foglalkoztak, megannyi párhuzam Zuko és Azula és Katara és Sokka között, a második részben megjelenő északi testvérpárról nem is beszélve. Külön kiemelném az első rész végét, amikor Sokka arról mesél Zukónak, hogy a veszekedéseik ellenére is mindent megtenne testvéréért, és nem zavarja, ha a rövidebbet húzza kettejük közül. Tökéletes jelenet amit szívesen láttam volna magában a sorozatban is.
Maga a lényeg, Ursa története és ahogy gyermekei rátalálnak korrekt volt véleményem szerint. Szerencsére nem zavarták le annyival, hogy megölte Azulont és visszament otthonába, hiszen ennyit már sejthettünk a sorozatból. Örültem, hogy egy teljes életutat adtak Ursának és ezzel segítettek életre kelteni egy olyan karaktert, aki a sorozatban csak egy részben szerepelt igazán és akkor is visszaemlékezésben. Esetleg többet mutathattak volna a házasságából Ozai-jal, de talán "a kevesebb több" itt érvényes volt. És a visszaemlékezésekben szerepet kapott a kicsi Zuko és Azula is, ami mindig pluszpont. Mindezek ellenére a konklúzióval nem voltam annyira megelégedve, hiába imádtam a keretet, amit adott a történetnek. Kissé deus ex machina volt, ahogyan mindenki megkapta, amit kívánt (csak Azula nem), és mint mondtam, éveket vártunk erre a történetre, úgyhogy ennyi év után ez kissé kevés volt. Illetve maga a történet nem, inkább a lezárás, bár szerencsére azóta a Füst és Árny is valamennyire folytatatta a királyi család zűrös életét, és remélem, hogy Ursát sem utoljára láttuk. A Keresés pont arról szólt, ami a névben is van, ám úgy érzem, hogy ebben a sztoriban van még több.
Összességében a fanok nagyjából elégedettek voltak a magyarázattal, amivel a képregény szolgált, ám az első rész vége egyenesen felháborodást okozott. Zuko megtalálja Ursa levelét, amiben bevallja, hogy Zuko nem Ozai, hanem Ikem fia, és ezzel Zuko a trónhoz való jogán kívül az a belső dilemma is megszűnik, amire Az Avatar és a Tűz Ura adott okot. Ha nem Ozai fia, akkor nem Sozin dédunokája, és nem is él benne tovább dédnagyapjainak csatája (ebben az esetben Azula lenne az, akire koncentrálnunk kell). Természetesen a harmadik részből kiderült, hogy Ursa hazudott, így az egész csak egy vészriadó volt, ami ennek ellenére keserű szájízt hagyott és sokan az egész trilógiát elítélték miatta. Én úgy gondolom, hogy egy olcsó húzás volt, amire nem feltétlen lett volna szükség, de legalább tisztázódott a helyzet.
A nagy kérdés a nap végén az marad, hogy kielégítő választ ad-e A Keresés a rejtélyre, ami Ursát körülvette 7 évig. Erre mindenkinek a saját válaszát kell megadnia, mindenesetre én úgy gondolom, hogy jobb történetet aligha kaphattunk volna. Számomra voltak meglepő fordulatok, és bár nem mindegyik tetszett, azért örülök, hogy megkaptuk a válaszokat. Ha még a sorozatban választ kaptunk volna, akkor az ennél biztosan összecsapottabb lett volna. Számomra az apró pillanatok tették teljessé a történetet, például a testvéri dinamikák, de örülök annak is, amilyen irányba Ursa karakterét vitték. Amellett, hogy elvarrt pár szálat, A Keresés újabb kérdéseket is felvetett, de természetesen erre jók a képregények, egyre több és több dolgot lehet a segítségükkel körbejárni. Ami a következő trilógiát illeti, ideje, hogy Toph is belekóstoljon a reflektorfénybe.