4.Könyv:Levegő
2.fejezet:Manamy elmegy?!
Manamy fejében rengeteg kérdés fogalmazódott meg...
Örült annak, hogy megismerhette a családját, de egyben szomorú volt, hogy elvesztette édesanyját.
Eldöntötte, hogy nem magával fog foglalkozni, hanem inkább Zukonak segít az anyja megtalálásában.
Tudta, hogy mikor ott hagyta a nőt, nagy veszélyben volt, és azt is tudta, hogy minél előbb el kell menniük hozzá.
Manamy már egy ideje egy dombon ült, és a teliholdat figyelte.Hallgatta a tenger csobogását, miközben átgondolta, hogy mit is szeretne.Picit fázott...Ruhája olyan volt, akár egy tűz népéből valónak.Hosszú bordó szoknyát viselt, fölül egy világosabb vörös fölsővel ami a köldöke fölé lógott.Egy kendő volt az oldalára kötve, amit most a hátára terített.Fülében két fekete fülbevaló volt, és haját lófarokba kötve hordta.Haja kicsivel sötétebb volt Kataráénál, és bőr színe is picit világosabb volt.Szemeiben látszott, hogy fáradt.Lépteket hallott a háta mögül, de ő csak a holdat nézte.Majd valaki egy takarót rakott a hátára.Katara volt az..Leült a lány mellé, majd ő is a hold és a csillagok fényeinke játékát figyelte.A hosszú csendet Manamy törte meg...
-Katara...
-Igen?!-kérdezte Katara mosollyal az arcán.
-Én..Én holnap elmegyek...-jelentette ki Manamy magabiztosan, miközben Katara szemébe nézett.A szemében szomorúság, de bátorság is látszott.
Katara felugrott.Nem tudta mire vélni Manamy viselkedését.
-Hogy-hogy?!Hisz' csak most ismerted meg a családod!Ha Sokka miatt van, ne aggódj, ő is majd megbékél a tudattal, hogy van egy nővére!
-Nem Sokka miatt van...Csak...Én a tűz népével nevelkedtem...nem tudom a vízidomárok törvényeit..Nem maradhatok itt...Úgyis csak azért, jöttem, hogy Zukonak átadjak valamit.
-Átadj?!-kérdezte Katara...Valójában magától kérdezte.
-Igen! Elvégeztem a feladatom, tehát mostmár nyugodt szívvel megyek vissza..
-Hova vissza?!-kérdezte Katara...A vacsoránál Zuko elmesélte, hogy Manamy elment a családját megkeresni, és, hogy egy csomó helyet bejárt.
-A Föld országába...Tudod ott már igazi hercegnőként tisztelnek..-halvány szomorú mosoly jelent meg a másik lány arcán.Majd felkelt és elindult a sátra felé.Mielőtt Katara újból kérdezhetett volna, közbe vágott.
-Kérlek ne szólj senkinek!Holnap hajnalban indulok..Majd levelezünk jó?!-kérdezte szomorkásan Manamy...Nem várta meg a választ, bement a sátrába és csomagolni kezdett.
Másnap, Zuko elindult Manamy sátra felé, fölkelteni a lányt.Azt hitte, még mindig az a lusta kislány akit régen ismert.Azonban mikor belépett, egy szépen rendberakott hálózsákot talált.Megnézte a tengernál, a többiek sátrában de nem találta.Délig kereste a lányt, majd elment megebédelni Aangékkal.
-Hol van Katara2?-kérdezte Sokka teli szájjal Zukotól, aki közben leült a kotatsuhoz.
-Nem tudom....-válaszolta fáradtan és érzéstelenül.
-Nem veled volt?!-kérdezte Aang aggodó hangon.
-Azt hittük együtt vagytok, mivel egyikőtöket se találtuk.-mondta Toph unalmasan, miközben bekanalazta az ebédjét.Mindenki Katarára nézett, aki még nem szólalt meg, csak szomorkásan piszkálta az ételt.
-Mi van?!-kérdezte Katara elég érdekes hangon.
-Te tudsz valamit!-hajolt közel a hugához.-Tudom, hogy titkolsz valamit!Nem szoktál ilyen lenni.
-Nyugodj le Sokka!Nem tudok semmit arról, hogy Manamy elment!-lökte arrébb Katara a bátyját.
-ELMENT?!-kérdezte mindenki egyszerre.Katara kénytelen volt elmondani mindent a többieknek.
-Én utána megyek-vágott a történet közepébe Zuko, majd felállt.
-Olyan információt tudhat, ami rám is tartozik...-jelentette ki.
-Mi is veled megyünk!Appán előbb oda érünk, sőt talán útközben találkozunk vele.-Aang kissé felpörgött a hír hallatán, hogy újra utazni fognak, mint régen.
-Ó, Atyám!-szólalt meg Sokka unott fejjel.-Most minek?Nem megmondta, hogy majd levelezik Katarával?!Ha annyira fontosat tud, megírja majd.
-Sokka!Hogy lehetsz ilyen a nővéreddel?!-förmedt rá Katara.
-Szerintem inkább indulni kéne..ha hajnalban indult, még utol érhetjük!-mondta Aang.
Fél óra múlva, újra útnak indult a kis csapat, úgy, mint a régi szép időkben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím