4. könyv: Levegő 1. Fejezet

Minden kezdet nehéz

A háború után két hónappal Zukonak a Tűz Urának még mindig gondjai voltak a nép irányításával. Tulajdonképpen majdnem olyan állapotok voltak az országban, mint a háború idején. Persze azért voltak kisebb sikerei is, mint például a Víz Déli Törzsével kötött békeszerződés. Ez persze Katara, Sokka és Aang közben járásával valósult meg. 
 A Föld Királyságának nagy része azonban továbbra is elzárkózott előlük. De Zukonak volt nagyobb problémája is, méghozzá a hadsereg. Ugyanis a feloszlatás nehezen ment, mert az ebből élő katonák más kereset híján fosztogatni kezdtek.Barátai jelenleg Basingsében tartózkodtak, hogy segítsék a békeegyezmény létrejöttét.
 Aang kora reggel fájó fejjel ébredt, a rémálmai miatt. Álmában látta amint Azula megöli az összes barátját és egy idegen lányt, akit nem ismert. Rövid reggeli mosdás után elindult a konyhába. Mikor a konyhába ért, látta amint Momo az egyik nyitva hagyott fiókból eszik valamit.
 -Jó étvágyat Momo.- mondta Aang a szemét dörzsölve. Nem is látta hogy mit eszik Momo, csak hallotta, hogy eszik valamit. Mikor már látott valamit a sötétben -mivel hajnali kettő óra volt – rájött hogy kis állatkája éppen Sokka kedvenc kekszét fogyasztja.
 -Jaj ne, Momo! Az Sokkáé. Haragudni fog rád, ha megtudja, hogy te etted meg.- odament, betolta a fiókot majd elővett egy marék diót és közösen falatozni kezdtek. Közben Aang elmesélte Momonak az álmát.
 -Tudom, hogy nem értettél belőle semmit, de jól esett elmondani.- ezzel tovább eszegették a diókat.
 Úgy hat óra múlva ébredtek fel a többiek. Ők is a konyhába mentek, ahol az alvó Avatarral találták szemben magukat. Katara odament hozzá hogy felébressze.
 -Aang, ébredj!- és megrázogatta, de a fiú nem ébredt. Toph ezt meglehetősen unalmasnak találta, ezért odatrappolt hozzá és rákiáltott:
 -Kelj fel, Piciláb!!! – erre Aang fáradtan kinyitotta a szemeit és lassan válaszolt:
 -Hagyjál, Toph! Alig aludtam az este.- és már majdnem vissza is aludt, amikor az ajtóban megjelent Sokka.
 -Jó reggelt, Avatar csapat!- ezután a kekszes fiókjához ballagott és kinyitotta. -Hol vannak a finom sütikéim!?- mondta Sokka és barátaira, szegezte tekintetét. Összeszűkült szemekkel mérte végig őket majd sorban végigkérdezte őket.
 -Sokka, nem mi ettük meg azokat, a buta kekszeket!- mondta Katara, neki már elege volt a testvéréből.- Megyek a palotába, hátha visszajött már a Föld Királya.
 Ugyanis amióta a király elment álruhában világot járni az azóta senki sem hallott róla. Ez főleg azért volt baj, mert így nem tudták megkötni a békeegyezményt.
 Katara a szállásuktól egészen Iroh bácsi teaházáig eljutott, majd mikor odaért ösztönösen bement. Egyből a pulthoz sétált, ahol a volt tábornok a teát főzte.
 -Jó reggelt!
 -Jó reggelt, Katara! Öröm téged itt látni. Milyen teát szeretnél?
 -Hát nem is tudom… Legyen bodzavirág, azt még nem ittam.
 -Máris kész van!- mondta Iroh és elkezdte forralni a vizet.- Sose jössz ilyen korán. Csak nincs valami baj?
 Katara elmerengett, így nem hallotta öreg barátja kérdését.
 -Tessék? Nem figyeltem. Tudod…- Iroh odarakta az italát- sok minden történt.- óvatosan szürcsölni kezdte meleg teáját. (Katara)
 -Nem kell folytatnod. Én tudom, mire gondolsz- Katara megitta a teát.
 -Mennem kell. A palotába sietek, talán visszajött már a király.
 Amíg Katara teázott, addig a többiek megreggeliztek.
 -Biztos hogy Katara ette meg a sütikéimet!- mondta Sokka- Rögtön elment amint rájöttem, hogy eltűntek. Valamikor hajnali háromkor bejött a konyhába és elvitte őket.
 -Ez nem igaz,- válaszolt Aang- én már két óra óta itt voltam Momoval.
 -Rááldásul Katara allergiás arra a kekszre. Ha megette volna, akkor jelentkeztek volna rajta a tünetek.- folytatta Toph- Mondd csak, Piciláb, ki volt még itt a konyhában?
 -Csak én és Momo, de nem én ettem meg a húsos kekszeidet.
 -Látod Sokka: Aang nem eszik húst.
 Sokka biztos folytatta volna a nyomozást, ha éppen befutó testvére nem szakítja félbe:
 -Visszajött- lihegte boldogan- éppen akkor… amikor… odaértem.
 -A Föld Királya?- kérdezte az Avatar mire Katara bólintott - Induljunk a palotába!- adta ki az utasítást.
 Pár perc múlva már a trónterem ajtaja előtt álltak. Toph belökte az ajtót és bementek. Bosco azonnal eléjük futott és leterítette Sokkát, majd üdvözlés képpen megnyalta az arcát.
 -Én is örülök neked Nagyfiú!- kimászott a medve alól és megölelte.
 -Üdvözöllek titeket!- fogadta őket a király- A szolgálók mondták, hogy a városban vagytok egy fontos ügy miatt.
 -Ez az ügy a békeegyezmény a Tűz Népével,- mondta Sokka- Felségednek alá kéne írnia.A király tollat vett elő:
 -Hol az a papír?- Aang átnyújtotta az egyezményt és a király gyorsan aláírta.- Így ni! Tudom, mint Avatarnak sok a dolgod, de arra kérlek csak holnap, menjetek el.
 -Hát persze.- válaszolták.
 Már a szállásuk ajtaja előtt álltak, amikor Sokka megszólalt:
 -Tudjátok mi az a két dolog, amire rájöttem? Az egyik, az hogy tényleg minden kezdet nehéz, főleg ha a béke ilyen lassan jön létre. A másikat egyelőre fedje homály.
 -Sokka, ne légy csacsi- dorgálta testvére.- Mondd meg mi az!
 -Majd elmondom, ha a Tűz Urának palotájához értünk! Ez egy zseniális ötlet és kell is nekünk. És Zukonak ezt akkor kell hallania, amikor nektek. Így lesz meglepetés!
 Hát… Ettől a választól senki sem lett boldog. Kivéve Sokkát! Ő olyan volt, mint aki megütötte a lottóötöst –már ha akkor létezett ilyen- és csak egyre boldogabb lett! Katara és Toph bosszankodtak, hogy: Csak azért nem tudjuk, mit tervez Sokka, mert nem mondja el nekünk! Hah!
 Hogy szó essen Aangról is: az Avatar valahol teljesen máshol járt. Igazából barátai beszélgetéséből semmi sem jutott el hozzá, mert éppen az emlékein gondolkodott. Pontosabban csak a Katarával eltöltött idő boldog emlékein. Amióta a háború véget ért és pont itt Basingsében Iroh teaházának az erkélyén csókolóztak, azóta amikor csak tehették: együtt voltak. Együtt. Valahányszor Aang erre a szóra gondolt mindig nagyon boldog lett. Ő még emlékezett Wu asszony jóslatára, ellenben Katarával. A vízidomár lány teljesen elfelejtette. Látszólag.
 -Aang, beszélhetnénk egy kicsit?- Katara arrébb húzta –Emlékszel, amikor Wu asszony jósdájában voltunk és jósolt nekem?
 -Hogy felejthetném el?
 -Tudod…- Aang persze tudta- Szóval… Megjósolta, hogy egy „remek” idomár lesz a férjem és… Amikor a vulkán ellen harcoltál akkor Sokka éppen ezt, mondta rád.
 -Mit mondott Sokka?- Aang meglepődött.
 -Azt, hogy milyen „remek” idomár vagy, és akkor én meg arra gondoltam, hogy… Szóval érted?- Katara elpirult. Igazából arra, hogy lehet Aang lesz a férje még nemigen gondolt.
 Aang összehúzta a szemöldökét és csak ennyit bírt kinyögni:
 -Értem. És az baj?- Katara még jobban elpirult, mire Aang elmosolyodott.
 -Nem. Csak… Gondoltam elmondom neked.
 Aang megcsókolta Katarát, majd bementek a házba.
 -Mit csináltatok odakint?- kérdezte furcsa hangon Sokka.
 -Semmi közöd hozzá- vágta rá Katara.
 Toph aki mindent „látott” megpróbált nekik segíteni:
 -Hé, Sokka!- mindenki felé fordult.- Azt hiszem, tudom ki a te „keksz tolvajod”.- És a nyitott fiók felé mutatott, és mindenki odanézett. Szerintem ki lehetett találni kit láttak ott: Momot.
 -Momo! Mit tettél?! Szegény sütikék! Momo!- Sokka dühös volt. Helyesbítek őrjöngött. Kis híján Momora vetette magát, ahogy később mondta: „a sütikék védelmében tettem”. Aang állította meg:
 -Sokka, fejezd be! Momo csak éhes, nem tehet róla. Majd kapsz egy másik csomagot. Rendben?- Sokka elfogadta az ajánlatot és megbocsátott Momonak.
 Később Toph és Aang a ház mögötti teraszon ültek.
 -Remélem, boldogok lesztek - mondta Toph.- Egyébként nem buktattam volna le Momot. Titeket akartalak fedezni.
 -Azt sem értem miről beszélsz… Várjunk csak te…- Aang összezavarodott.
 -Mondtam, hogy a földidomítással látok. Téged és Katarát is láttam. Mindig. Sokka nem is sejti. Mikor fogjátok neki elmondani?
 -Uhh… Nem ’tom. Toph?
 -Igen?
 -Köszi.
 -Bármikor, Piciláb… Bármikor.
Mindketten elmosolyodtak, majd bementek aludni a házba.