– Miért vagy itt?
     – Mert valamit el fogsz mondani nekem. Hol van az anyám?
    Ozai néhány pillanatig némán bámult a fiára.
     – Anyád halott.
     – Hazudsz! – horkant fel Zuko.
     A férfi szája gúnyos mosolyra húzódott:
     – Sosem fogod megtalálni…
    – A kérdésemre válaszolj! – vágott a szavába a Tűz Ura. – Merre találom?
   Ozai halk sóhajjal adta meg magát a követelésnek, de a vigyor nem tűnt el az ábrázatáról.
  – Amikor utoljára hallottam felőle, a Föld Királyságának keleti határán élt egy névtelen, apró szigeten. Pontosan nem tudom, hol.
   Zuko apja cellájának a rácsába kapaszkodva felegyenesedett.
  – Még meg foglak látogatni – búcsúzott, és kisétált a kis helyiségből.

  Zuko a dolgozószobájában ült, és a legújabb jelentéseket olvasgatta. Sejtése beigazolódott, miszerint egy volt katonák által szervezett puccs van előkészületben. Vezetőjük Ozai idején volt hadnagy, a neve Lai Zhun, és jelentős erőket sikerült maga köré gyűjtenie. Tartózkodási helyük egyelőre ismeretlen, de annyi bizonyos, hogy valahol a Föld Királyságában rejtőznek. 
  Amikor három évvel ezelőtt a Tűz Urává koronázták, Zukónak az első dolga volt a hadsereg újraszervezése; csak olyan embereket állított a katonák élére, akikben teljes mértékig megbízott, így próbálva elkerülni a lázadást, de a hírek szerint nem járt teljes sikerrel. Ha ezek az összeesküvők rést találnak a birodalom felépítésén, kibillenthetik egyelőre még igencsak törékeny egyensúlyából.
  Fáradt sóhajjal tette félre a papírtekercset, és vette kézbe a következőt. Amikor meglátta rajta a pecsétet, lázasan törte fel és olvasta el a rövid szöveget. A jelentés az egyik felderítőtől jött, akit anyja felkutatására küldött ki három másik katonával egyetemben. A tekercsben annyi állt, hogy a Föld Királyságának keleti csücskében több faluban is ismernek egy nőt, akire pontosan illik Ursa leírása. Évek óta ez a legnagyobb előrelépés az ügyben.
  Kopogtattak az ajtón, és Mai lépett be.
  – Úgy néz ki, megtalálták – köszöntötte Zuko.
  – Édesanyádat?
  Zuko bólintott, mire Mainek elkerekedett a szeme. Elvette a felé nyújtott tekercset, és gyorsan végigfutott rajta. Mikor végzett, lassan letette a papírt a faragott asztalra.
  – Mit fogsz tenni?
  A Tűz Ura hátradőlt a székében, és a mennyezetet bámulta.
  – Fogalmam sincs. Legszívesebben most azonnal útra kelnék, hogy én magam keressem meg, de a birodalom helyzete ezt jelenleg nem teszi lehetővé. Ráadásul bizonyítékokat kaptunk, hogy valóban lázadást szítanak apám katonái.
  – Tessék?! – kapta fel a fejét Mai, és leült a párja melletti székre. – Erről eddig miért nem szóltál egy szót sem?
  – Reméltem, hogy csak tévesek a hírek. De néhány járőröző katonám elfogta az egyiküket, aki beismerte, hogy készülnek valamire, de többet nem sikerült kihúzni belőle. A vezetőjük Lai Zhun.
  – Lai Zhun… Rá emlékszem. Hiszen ő hűséget fogadott, nem?
  – De igen. Fenségárulásért körözést adattam ki ellene, de senki sem látta idáig. Félek, hogy túl nagy hatalmat lesz képes szerezni, és újabb háborút robbant ki. A birodalom képtelen lenne elviselni a költségeket, a helyreállításokra eddig is nagyon sokat költöttünk, és az emberek elégedetlenek a túl nagy adók miatt. Annyira nehéz ez az egész… – temette az arcát a tenyerébe Zuko. – Néha megfordul a fejemben, hogy egyszerűen lemondok, vagy elszökök.
  – Ilyet még csak ne is mondj! – csattant fel Mai. – Hidd el, jó úton haladsz, és bele fogsz jönni. A káosz után nehéz visszaállítani a rendet, de előbb-utóbb majd eljön a várva-várt békeidő is. És tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Ha pedig végképp tanácstalan vagy, még mindig fordulhatsz Iroh-hoz. Rád mindig szakít időt.
  Halvány mosoly jelent meg Zuko arcán, és megfogta szerelme kezét.
  – Köszönöm. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.

  Egy késő délután Zuko a palota edzőtermében gyakorolt. Megkoronázása után sem hanyagolta el a harcművészeteket, ahogyan a tűzidomítást sem. Miközben a képzeletbeli ellenfeleire mért végzetes ütéseket szablyájával, eszébe jutott, mennyire hiányzik neki a régi élete. Mennyivel egyszerűbb volt akkor, amikor senki sem parancsolt neki, és az Avatar után kutatva járta be a világot. Az utazásai jelentősen több izgalmat jelentettek, mint a rendeletek hozása, a kereskedelem megszervezése vagy új hidak építtetése. Ki akart törni ebből a béklyóból, és ha csak egy kis időre is, de el akarta hagyni a birodalmat.
  A lehetőség adott volt. A hírnökök igazolták apja állítását, miszerint anyja a Föld Királyságában tartózkodik. Ő maga akarta megtalálni. Üzent a felderítőinek, hogy szerezzenek még információkat, de semmiképp ne keressék fel Ursát. Az az ő feladata volt.
  Mióta megkapta a jelentést, máson sem jár az esze, csak anyja felkutatásán. Terve volt már, de kockázatos. Egyrészt azért, mert míg távol lesz, nem lesz, aki irányíthatná a birodalmat. Másrészt pedig a Föld Királyságában lapul Lai Zhun is. Kicsit az esélye, de összeakadhatnak, aminek egyáltalán nem lenne jó vége. Mégis, megérné a kockázatot. Nagybátyján, Iroh-n kívül anyja volt az egyetlen a családjából, aki szerette és becsülte.
  Hüvelyébe csúsztatta a szablyáját, és kilépett a teremből. Kint a lenyugvó Nap fénye kísérte, miközben elindult megkeresni Mait. Csomagjait már előző nap összekészítette, csupán a búcsúzás maradt hátra, mielőtt elindul felkutatni Ursát.