4.könyv:Levegő
3.fejezet:A Kyoshi sziget
Ha valaki föl nézett az égbe, ezen a hajnalon, egy repülő bölényt pillanthatott meg.Az Avatar csapat kb. fél órája indult el Manamy után.Mindenkiben más más érzések kavarogtak.Katara aggódott nővéréért, még akkor is, ha eddig nem is tudott a létezéséről.Aang izgatott volt, hogy újra útnak indult az Avatar csapat.Toph és Sokka álmos volt...Őket nem nagyon érdekelte a dolog.Vagy csak úgy mutatták, mintha nem érdekelné őket.Suki nyugodt volt, hisz' tudta, hogy ha baj is lesz kivergődnek belőle.Zukoban pedig kérdések tömlege fordult meg.Miért ment el a lány ilyen sürgősen? Miért pont a Föld országába indult? És tényleg csak amiatt tért vissza, hogy átadjon valamit Zukonak?
Másnap dél körül érkeztek meg a Kyoshi szigetre hőseink.Nem ide tartottak, de Suki mindenképp megakarta nézni, hogy állnak a harcosok.Suki benézett Ty Lee-hez, hogy beszélgessenek kicsit.Kataráék úgy döntöttek, körbe néznek, ők már régen jártak itt, Zuko pedig leült egy ház mellé az árnyékban és várakozott a többiekre, miközben mélyen gondolkozott.Aang nagyban magyarázott Katarának mikor egy Kyoshi harcosnak ütközött.A lány szeme kék volt, haja eredeti színe nem látszott, ugyanis valami növénnyel volt vörösítve.Ijedt szempár tekintett a csapatra, majd szó nélkül tovább állt.Épp ekkor lépett ki Suki aki kerek szemekkel nézett az eltűnő lányra majd elnevette magát.
-Ő Rayne.Néma, kicsikora óta, és sose látjuk a harcos sminkje nélkül.Egyébként nagyon kedves.
-Milyen néptől származik?-kérdezte Aang.
-Nem tudom...Nagyon titokzatos lány.A smink az arcát eltakarja, a haja vörösítve van.Talán még a szemszíne se az eredeti..
Zuko eközben félkómában ült még mindig.Szemei hirtelen kipattantak, mikör a vööses hajú lány átesett rajta, és egy hangos "Francba" hagyta el a hangját.
-Nem hiszem el...szó szerint bebotlok Zukoba.Nem volt elég, hogy Aangék is felismerhetnek.Ez a tökfej, 10 kilométeres körzetből is felismerne akár sminkbe is.
-Sajnálom, jól vagy?!-pattant fel Zuko a lány segítségére.Manamy-mert aki eddig még nem ismerte volna fel, ő volt az-, próbált segíteni a helyzetén, és folytatta a néma játszását.Kerek kék szemeivel Suki felé pislantott, hátha a lány észre veszi, és a segítségére siett.Ugyanis, tudniillik Manamy, jó pár évet a Kyoshi szigeten élt, mint harcos, hátha rátalál a családjára.Suki észre vette az átható pillantását a lánynak, és Aangékkal el is indultak feléjük...A hasra esett harcoshoz, és a most már nem is olyan gonosz Tűz Urához.Zuko épp föl akarta segíteni, amikor Suki odaért.Manamynak a szemei levoltak sütve.
-Zuko ne érj hozzá! Rayne fél a fiúktól!-szinte morgott, a Kyoshi harcosok vezére, miközben lehajolt Manamyhoz, és fölhúzta.Manamy rettentőhálás volt magának, hogy kitalálta anno ezt a kis hazugságot.Ezzel azt is megtudta magyarázni miért nézett ijedten Aangra.
-Ó, értem.-húzta vissza a kezét a fiú.Meg volt illetődve, hisz biztos volt benne, hogy egy nagy szájú, lány esett átrajta az imént, aki akár meg is verné.-Talán a külseje miatt...-gondolta, miközben próbálta, megpillantani a lány szemét, amit az annyira takart.
-Rayne, ők itt a barátaim.Aang, Katara, Sokka, Toph, és Zuko.-mutatta be a csapatot, Suki.Manamy mélyen meghajolt köszönés képpen.Mikor kiegyenesedett, frufruja eltakarta szemét, akár Tophnak, így bátran küldött mosoly a csapat felé.Suki felé fordult majd a kezeivel süket-néma jeleket formált.Az idő alatt ezt is elsajátította.
-Azt mondja, Rayne, hogy nagyon boldog, hogy megismerhetett titeket, és sajnálja, hogy ma mindenkin átesett.
-Biztos megbocsátanak neked a srácok.-tette Sokka a kezét a lány vállára.Az egyből megfogta a kezét és áthajította a válla fölött.Majd hirterelen megfordult Suki felé, és újra mutogatni kezdett.
-Nagyon sajnálja Sokka, reflex...És mint az előbb mondtam Zukonak nem szereti a férfiak társaságát.-mondta nevetve Suki.
-Oké ennyi elég is volt a társaságából.-mondta Sokka fájlalva a hátát.Erre mindenki nevetni kezdett.Katara megfogta a lány kezét, majd kedvesen megszólalt.
-Figyelj Rayne! Lenne kedved velünk jönni megkeresni a nővérem Manamyt?! Tudod, el jött a Föld országába, de nem mondott semmit róla miért.
-Tudom, Katara..És most már azt is, hogy vagy nem tudsz titkot tartani...Vagy pedig Zukoék erőszakoskodtak..
Kihúzta kezeit Katara szorításából, és megint Suki felé fordult.Várt még egy pillanatott, míg át gondolta...Ha nem marad velük, megtalálhatják, ha velük marad Zuko lebuktatthatja.Kezeiből újra jelek formálódtak, Suki pedig tolmácsolt.
-Azt mondja.Meddig maradtok itt?Ha nem baj átgondolnám.-Katara kérdőn nézett Aangékra.Maradjanak még? Vagy induljanak.Ekkor Sokka szólalt meg.
-Ha kapok vacsorát, akkor én maradok.Sokkal kényelmesebb ágyba aludni, mintha Appán aludnék.-mondta miközben nyújtozkodott egyett...Még mindig fájt neki, az előbbi.
-Szerintem maradhatunk, nem?!-kérdezte Aang Zukotól.Sejtette, hogy a másik fiú hamar meg akarja találni Manamyt, épp ezért kérdezte őt.
-Egy napot még maradhatunk...De holnap délben indulunk.-borostyán szemeivel szinte át látott Manamyn.A lányt kirázta a hideg.
-Azt szeretné kérni Zuko, hogy ne bámuld annyira.-mondta Suki.Majd hozzátette a saját gondolatát, egy kis szünet után.-Neked ott van Mai...Nincs igazam?!
-Öhm...persze...-válaszolt zavarodottan Zuko.Közben az égen kezdtek megjelenni az első csillagok.A sziget neki láttak a vacsora készítésének.Hatalmas vacsorát csapnak az Avatar érkezése miatt.Manamynak addig sikerült elmenekülnie kicsit a tömegtől, és végre egyedül lehetett.A tenger partjánál levette a ruháit és belement a hideg vízbe megmosdani.Arcáról lemosta a sok sminket, majd beljebb úszott.Fél óra múlva kiúszott és felöltözött.Beljebb ment a dzsungelbe, hogy tudjon kicsit pihenni.Sokáig sétált, míg mégre megtalálta a tökéletes fát, amire fel mászott.Annak a leveléből tépett le egy kevesett, és elkezdte vele a haját dörzsölni.A vízben kijött a hajából a festék anyag, így újra bekelllett vörösítenie a haját.
Eközben Zuko is elmenekült kicsit Aangék társaságából.Nyugtalanította, hogy Manamy tudja, hol az édesanyja de nem mondja el neki.Ráadásul hirtelen, elmegy teljesen egyedül, amikor tudja, hogy Ozai és Sozin követői még lázadoznak.Egy fán vörös hajzuhatagot pillantott meg.Gyorsabban kezdett el lépkedni.Ekkor "Rayne", nyújtozkodni kezdett.
-Esküszöm, hogy ha legközelebb ide jövök, kopaszra nyiratom magam.-morogta magában a lány.
-Rayne?!-Zuko már nem is furcsálta, hogy a lány beszél.Sejtette, hogy hazudik.A lány a hangra, hanyatt vágódott és lefelé zuhant.Zuko persze elkapta.Manamy nem rezdült össze, és semmi jele nem volt annak, hogy félne, mint ahogy azt állította.Mikor a lábát a földön érezte futni kezdett.Zuko utána...Üldözték egymást egy ideig, aztán Manamy a tengerparton megállt.A kezeiben vízostor jelent meg.Nem akarta, hogy Zuko megsérüljön, de úgy gondolta, ha elmondja Zukonak, hogy hova készült a fiú csak akadályozni fogja.A fiú, erre csak elmosolyodott.
-Meg vagy, Manamy...-mondta nyugodtan.Ismerte a lányt eléggé ahhoz, hogy tudja nem érdemes szembeszállni vele.-Mégis miért mentél el? Merre mész?
-Ha tudni akarod, küzdj meg velem! Mint a régi szép időkben.Csak, hogy tudd...Most nincs itt Mai, hogy felülbíráljon engem.-mondta picit gúnyosan a lány.Régen amikor edzettek Zukoval, Mai mindig bíráskodott.Ezért sose Manamy nyert.
-Chh...Mindig a nehezebb utat választod, Manamy..-mondta Zuko, majd megindult Manamy felé.Szemeiben gyermeki fény jelent meg, mint mikor kisgyerek volt.A lány kitért a támadás elől, és Zukot víz csapta hátba.Manamy nekirohant, majd többször egymás után Zuko felé ütött.A fiú mindig megfogta a kezét.Mikor már egyik keze se volt szabad, a lány megrúgta, Zuko gyengepontját, majd hátrálni kezdett.
-Áldom az eget, hogy férfi lettél.-súgta Zuko fülébe, majd elindult az erdőbe.Zuko egy tűzcsávával elállta a lány útját, majd mikor már tudott menni, hátraszorította a lány kezét.
-Áldom az eget, hogy tűzidomár lettem.-mondta fájdalmasan nevetve.-Nos hova indultál?
Manamy nyelt egyett, majd halkan megszólalt.
- Ursához.
Zuko elhallgatott, de még mindig nem engedte el Manamyt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím