Lassan a könyv felénél járunk, és a szituáció egyre fokozódik. A Beifong család szétesik, Korra pedig szembeszáll Kuvirával a legújabb fejezetben. Ahogyan már megszokhattátok, ha nem láttad a részt irány nézni, ha meg már láttad, akkor kérlek a kritika alá írd le te is véleményedet.

 A 6. talán az évad első megosztó része lett, hiszen tőletek és külföldi fanoktól is olvastam pozitív és negatív reakciókat egyaránt. Egyesek szerint túl lassú volt, egyesek szerint nem elég akciódús, mások viszont meg vannak elégedve az Egyensúly könyvének tempójával. Hogy én mit gondolok összességében? Természetesen leírom, ám előtte, ahogyan mindig, vessünk egy pillantást az epizód összes szálára.

 Kezdjük Varrickkel és Bolinnal, a két "árulóval". Vagy inkább Zhu Li az áruló? Persze, attól függ, honnan nézzük. Azon túl, hogy sikeresen megszöktek, és Varrick egyre inkább enged a lelkiismeretének, ott van az a tény is, hogy minden jelenetében volt asszisztensét emlegette és hiányolta. Mindeközben Zhu Li Kuvira oldalán állt, és beleegyezett, hogy Baatar segítője legyen, de túl sokat nem csinált. Ennek ellenére azon gondolkodtam, hogy mikor fog visszaállni Varrick mellé. Azért hagyta ott, mert hihetetlenül rosszul bánt vele, de vajon van-e Zhu Linak annyi lelkiismerete, mint egykori főnökének, és vajon ő is belegondol-e majd abba, hogy ezt nem kéne? És mihez fog kezdeni szökevényként Varrick és Bolin? Elmennek a Köztársasági Városba? Gyalog kicsit messze lenne. Ahogyan az előző epizód felvetet sok kérdést ezzel a hármassal kapcsolatban, úgy ez talán még több lehetséges jövőt nyitott meg. Nem tudunk mit tenni, csak várni a végeredményt. Mindenesetre megjegyezném, hogy Varricknek egyre több oldalát látjuk, ami mindenképpen jót jelent.

 Következő téma a Beifong család, és annak megannyi tagja. Egyrészről ott van Su, az ikrek, az idősebb Baatar és Huan, plusz Opal, aki ugyan nomádként él mostanság, de hű maradt családjához. Másik oldalon az ifjabbik Baatar, menyasszonya Kuvira és egy párszázezres sereg. A nagy tragédiája ennek a családnak, hogy Zaofu központjában állnak, így aztán a konfliktus és a csata középpontjában is. Bármennyire is sajnálom őket, ez a feszültség segített jobban megismerni a családtagokat. Suyin történetét eddig is ismertük, a 3. évad fontos szereplője volt,ám itt kiderül, milyen messze képes elmenni családjáért és városáért. Kedvencem az utolsó jelenete volt, ahol kétségbeesetten néz maga elé és végül feladja, lehajtva fejét. Suyin Beifong a semmiből építette fel Zaofu városát, erre a fia és egykori tanítványa elveszik azt tőle. Hasonlóan érezhet férje is, és igazából az egész család, hogy így elárulták őket. Az ikrek láthatóan el akartak menni a gyilkosságig is, ahogyan anyjuk, és még Huan, a művész is félretette lelki világának kiismerését, és teljes válszélességgel családja mellé állt.
 A gyerekek közül azonban Opalt emelném ki, aki már eddig is fontosabb szereplőnek számított, hiszen újdonsült légidomárként mutatták be. A 3. Könyvben voltak olyan érzéseim, mintha a lány kicsit túl tökéletes lenne: édes, kedves, tehetséges, Bolinnal is minden rendben volt. Ebben az évadban azonban őt is nyomás alá rakják, és eddig nagyon tetszik az, amit a karaktertől látok. Szembeszállt Bolinnal, érzelmek ide vagy oda, és mégsem akarta elhinni, hogy csak így elárulná (egyébként joggal, hiszen Kuvira hazudott). Légidomárként remekel, mind az idomítás mind a kultúra részében, mégis ellentmondana a tanításoknak a családja érdekében. Opal hűséges, kedves, okos, ám ha arról van szó vakmerő is tud lenni. Igen, köszönöm szépen, ezt várom a karakterektől, rakjuk őket nyomás alá, törjük meg őket, mutassuk meg a hibáikat. Kíváncsian várom, hogy Opal hogyan fogja kiszabadítani, esetleg megbosszulni családját.

 Persze, beszéljünk a másik oldalról is, ahol a Föld Birodalmának nevében Baatar junior áll. Nagyon kevés karaktert utáltam eddig az Avatar világában. A gonosz karakterek színvonala is olyan nagyszerű, hogy nem tudtam nem szeretni őket. Azulát pl. az egyik legzseniálisabb antagonistának tartom valaha. Az egyetlen, akit kapásból tudnék mondani, hogy igen, ő egy semmire nem méltó alak volt, az Yon Rha, Kya gyilkosa. Szerintem Baatar vele akar versenyezni. 6 epizód alatt Kuvira egy erős jellemmé formálta magát, aki persze "gonosz", de legalább méltó Korra színvonalához (többet erről egy kicsit később). Kuvira egy jó karakter. Baatar viszont egy utolsó, semmirekellő rohadék (már, elnézést), akit elcsábított a hatalom egy nő képében. Olyan szinten, hogy csettint egyet és rögtön szembemegy családjával. Félreértés ne essék, igazából nem a készítők hibájának tartom Baatar karakterét, tehát nem azt mondom, hogy rosszul van megírva a karakter. Szimplán egy rossz karakter, egy direkt rossz karakter, akivel nem tudom, ki tud együtt érezni, de az én képességeimet meghaladja. Ezek után már csak azt akarom, hogy ne gondolja meg magát hirtelen és könyörögje családja bocsánatát, mert nem érdemli meg. Ahogyan azt érezhetitek, nem kedvelem a legidősebb Beifong fiút.
 Viszont, a családi drámát nagyon is szeretem. Minden karakterből extrém indulatokat vált ki, amivel jobban megismerjük és megszeretjük (vagy megutáljuk) őket. Ebbe a szituációba nekem már csak Lin néni hiányzik, hogy jól helyre tegye unokaöccsét és összefogva testvérével helyreállítsa a rendet. Vagy, esetleg a nagymamának is lehetne pár szava a tékozló fiúhoz.

 Következő napirendi pontunk maga a zaofui csata, ami Kuvira és Korra között dőlt el. Talán az egyik legmegosztóbb pontja az eddigi legmegosztóbb résznek. Miután több epizódon át láttuk, ahogyan Korra küzd a múlt szellemével, és végül azt is láthattuk, ahogyan legyőzi azt és 3 év után tesz egy lépést előre, sokan azt várták, hogy az első csatája a Nagy Egyesítővel... grandiózusabb legyen? Nem tudom, nekem nagyon az jött le a reakciókból, hogy sokan többet vártak volna az Avatartól. Bevallom, ekkora vereségre én sem számítottam, ugyanakkor Korra győzelme számomra az útjának semmibe vételét jelentette volna. Kuvira kitűnő idomár, számító, manipulatív vezér, és rájátszott Korra gyengeségeire is. Azonban ez az egész nem az ő győzelméről, hanem Kora vereségéről szólt. Korra is nagyszerű idomár, ő az Avatar, és alapból már a hasonlóságaiknak köszönhetően is Kuvira méltó ellenfele. 

Ám ezt a csatát nem szabadott megnyernie, illetve a fejlődése miatt nem lehetett ő a győztes. Gondoljatok bele, az elmúlt három évben PTSD-től szenvedett, megpróbált mindent, és nem sikerült. Aztán a méreg fizikailag kikerült a testéből, újra elérte Raava szellemét, és elhatározta, hogy visszamegy Avatar kötelességeihez. Igen ám, csak ez nem így működik. Már az előző epizódban is láttuk, hogy hiába határozta el Korra, hogy mindent helyre tesz, ez nem így működik. A mostani csatában is azt láthattuk, hogy Korra hiába az Avatar, hiába van jó fizikai formában, hiába Avatar Állapot, egyszerűen nem tudja legyőzni Kuvirát. Ennek beteljesedése természetesen az a képkocka volt, amikor már majdnem megnyerte a csatát, és a múlt szelleme mégis visszaköszöntött, ezzel kizökkentve őt. Korrának tehát még tanulnia kell, még meg kell tennie pár lépést, és csak utána lesz képes újra szembeszállni Kuvirával, illetve legyőzni őt. Ne feledjétek, ez Korra veresége volt, és nem Kuvira győzelme, van különbség.

 Összességében? Nem volt az évad legkiválóbb része, de messze nem volt rossz. A színvonalat tartotta, a drámát fokozta, nem felejtette el a saját maga által felépítette karakterfejlődését. Megnyitott pár új kaput, de a történet azért haladt is. Semmi probléma, várjuk a következőt.

7/10