Január 2. - 102: A Leaf in the Wind
Folytatódjék a napi egy Korra a hiányt távol tartja (igen, ez lett a neve), mai epizódunk a második, Egy Levél a Szélben (vagy hivatalos fordítás: Mint Levél a Szélben). Korra elkezd levegőidomítást, vagy legalábbis annak alapjait tanulni Tenzintől, mindkettejük türelmét próbára teszi a közös munka, és megismerkedünk a pro-idomítással és annak kezdő ám tehetséges űzőivel, a Tűzmenyétekkel.

,,Avatarnak lenni többről szól a harcolásnál, Korra! Mikor tanulod már meg ezt?"
- Tenzin
Soká, Tenzin, attól tartok, hogy soká. A forrófejű Avatarnak sok idő kellett a fejlődéshez, de kifizetődő volt. Most viszont az útja elején tart, és mivel a légidomítás nem ment, ezért inkább a pro-idomítással próbálkozott. El is felejtettem, mekkora hangsúly volt ezen a sportágon az első évadban. Így ismertük meg Makót és Bolint, így lettek egy csapat, és az évad feléig rengeteg meccsre került sor. Ahhoz képest, hogy azóta mennyire feledésbe merült, a pro-idomítás azért szerves része volt ennek az évadnak, és nem hiába. Bár későbbi epizódokban talán kicsit túlzásba vitték, itt az új sport kontrasztként szolgált Tenzin hagyományos módszereihez, így használt a plotnak, és érdekes új nézőpontot nyitott az idomítással kapcsolatban az eredeti sorozat nézőinek is. A szabályokat Korrával együtt tanultuk meg, így szájbarágósnak sem hatott, a látvány pedig tagadhatatlan. És új karakterek! A testvérek megjelenésével kialakulóban az új Avatar Csapat, noha ezt csak a 8. fejezetben fogják kimondani. Bolin karaktere a személyiségének magját az első pillanatától kezdve az utolsóig megőrizte, miközben fejlődött is, Mako viszont láthatóbb változásokon ment keresztül. Viszont egy dolog rendíthetetlenül maradt kettejükkel kapcsolatban: az egymás iránt való szeretetük. És szerintem ez édes.
Érdekességek:
-
az újságok, amiket Korra olvas (illetve eléget) tartalmazzák Lin, Tahno, Tarrlok és Amon képeit is, és végül az első három elvesztette az idomítását az évad későbbi részeiben az utolsó miatt (az újságok mindig fontos előreutalásokat jeleztek)
-
Aang nehézségei a földidomítással az Avatar 2. könyv 9. fejezetében, a Nehéz Feladatban (Bitter Work) voltak láthatók
-
az epizód tartalmát később Toph is felemlegeti majd a 4. könyv 4. részében, The Calling
-
ahogyan az előző résznél is írtam, a nézettsége a tévében 4,5 millió volt
-
Bolin ugyanúgy érzi, hogy Korra különleges, ahogyan Katara is Aang esetén az első találkozásukkor
-
a menyéteken kívül megjelenik Toza, az edzőjük és egykori pro-idomár
-
róla és Mako és Bolin múltjáról készült egy három részből álló mini-széria, Republic City Hustle címen, aminek első részét itt láthatjátok (és a többit is a felhasználó videóinál):
Random megjegyzések:
-
Mako hideg hozzáállása mellett a Makorrát már itt érezni lehet, elvégre az utolsó képkockák is csak erre utalnak (az már más kérdés, hogy ezt a párost csak az első évadra szánták canonnak)
-
emlékszem, én első látásra beleszerettem az epizódba, egyszerűen csodálatosnak tartottam a pro-idomítás és a fiúk bemutatását, arról nem is beszélve, hogy a végén Korra mozdulatai az arénában lenyűgöztek
-
úgy hatodszorra már máshogy áll hozzá az ember, főleg, hogy már ezen az első két részen kívül többet is láttam, de még mindig nagyon jónak tartom
-
ahhoz képest, hogy az egész első könyvet Bryke írta, csak ketten, a negyedikben meg mindig más író vállalta a fejezeteket, ez az évad sokkal jobban működik a különálló részeivel is, míg a negyediknél (ahogyan azt elmondtam az ottani kritikáknál) nagyon érezni, hogy minden a fináléra készít fel (itt is kapott rendes felépítést a befejezés, de mégis jobban megállják a helyüket külön-külön az epizódok)
-
a gyerekek hangjain is érezni, hogy telt el idő az első részek felvétele és a végső finálé között, ami persze nem árt, ha közben eltelt ott egy jó 4 év
-
beszélünk mindig sokat arról, hogy Korra mekkora utat járt be, de azt is szeretném újra hangsúlyozni, hogy Tenzin is sokat tanult, így 50 fölött is, főleg a saját leckéjét: türelem
-
Ano: tollas kalapos nem volt, pedig néztem direkt a meccsek közönségét is
|
Én mindegyikbe bele-belenéztem. Ki mit hall meg először és mit szokik meg. Főleg ezen áll a dolog szerintem. Nekem nem tetszett különösebben egyik szinkronja sem.
Alapvetően meg úgy vagyok vele, hogy ki kit vált le. Stallone, Swatzi stb esetén jobban is járunk a szinkronnal mert őket nem az egetrengető színészi tehetésgük miatt pakolják filmekbe. Ha meg már tehetségesebb az illettő akkor már soktényezőssé válik a dolog. Amit sokszor halottam így szinkron kapcsán, hogy futószalag a dolog és nincs annyi idő rá különösebben mint régebben. Ilyen szemptonból azért Janet Varney (Korra) vagy Seychelle Gabriel (Asami) jobb helyzetben vannak. Ők azért több időt töltenek el karaktereikkel, "karaktereikben" mind a szinkronjaik. Akik bemennek a stúdióba, gyors eligazítás aztán 1 menetből letolják a dolgot. Ha ez az eredetiben is így lenne akkor a különböző paneleken ahol a rajongók kérdeznek a színészektől ilyen olyan dolgokat elég nagy baromságok jönnének ki válaszként.
Igen, igazából a fő szempont az, hogy ki mit hall először. Bár az eredetihez mindenképpen hozzá lehet szokni, maximum fordítva nem a szinkronhoz.
Az eredeti hangok gyakorlatilag az első, akik életre keltik az adott karaktereket, így persze jobb (vagy bizonyos szempontból nehezebb) helyzetben vannak. Viszont a magyar szinkron is akkor lehetne jó, ha legalább valamennyire megpróbálnának életet vinni bele, ami nem sikerült a LoK-nál, már amennyit én hallottam belőle. Markovics Tamás is hozhatna olyan Bolint, mint P.J. Byrne, csak valahogy mégsem akarják a magyar szinkronszínészek ennyi fizuért beleélni magukat. Meg pont pl. Janet Varney elhivatottságát nehéz lenne utánozni. Nem lehetetlen, de nehéz.