Mivel egyébként is újranéztem a sorozatot a nap Avatar keretei közt és az eddigi képregényeknél jobban várom az új trilógiát, az Észak és Délt, ezért gondoltam, hogy a képregényeket is újraolvasom. A szokásos formátum helyett szeretném, ha a képregényekről beszélgetnénk, és nem csak felsorolnék pár érdekességet ti meg megválaszolnátok egy kérdést. Úgyhogy íme az első poszt az első trilógiának, Az Ígéretnek. Leírom, hogy mik jutottak eszembe, miközben újraolvastam, és szeretném, ha a kommentekben elindulna egy beszélgetés erről a három képregényről.

Az Ígéretnek sok dolga volt az első képregényként. Eredetileg csak ezt az egy trilógiát tervezték, egy három részes történet ami segít összekötni a két sorozat közötti űrt. 2012-ben jelent meg mindhárom része, akkor, amikor Korra Legendájának első évada ment. Újjáéledt a franchise, és hát persze ilyenkor kell a képregényvilágot is feléleszteni. Mára szokásossá váltak a trilógiák, minden évben tudjuk, hogy jön egy új, és a képregény, mint formátum szerves része lett az Avatar világának, hiszen ezek az eredeti sorozatot folytatják. A sorozat eredeti sugárzása alatt is jelentek meg képregények, ezek később Az Elveszett Kalandok néven együtt megjelentek, ám ezek többsége egyszerű, a nagyobb képet nem befolyásoló kaland volt. Persze, ha valaki végigolvassa mindet, akkor megtud plusz információkat, de ezek főleg kiegészítésre szolgáltak. Igazán komolyan a képregények világába a Dark Horse kiadóval lépett be a franchise, ennél is pontosabban Az Ígérettel.

Furcsa belegondolni, hogy úgy általában a fandom sokkal jobban várta Az Ígéretet, mint várja most a képregényeket. Az első megjelenés varázsa, plusz a tény, hogy sokaknak nagyon nem nyerte el a tetszését a történet ezúton való folytatása. Erről még beszélni fogok, és szeretném, ha közösen beszélnénk róla, de most maradjunk annyiban, hogy más volt a legelső megjelenés, mint lesz ez a mostani. 4 évvel azután, hogy a sorozatnak látszólag örökre vége lett kaptunk egy új Avatart, és aki az előző kalandot akarta folytatni annak megjelentek a képregények. Nem emlékszem teljesen pontosan, de azt hiszem nem néztem újra a sorozatot pont azelőtt, hogy először olvastam volna Az Ígéret első részét. Most viszont úgy olvastam, hogy néhány nappal előtte fejeztem be Sozin Üstökösét, és más élmény volt. A képregény pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a sorozat letette azt, és ugyan van egy 1 éves ugrás, azért mégis visszarepít minket a finálé pillanataiba.

Ami egyértelműen meglepetés volt olvasás közben az az, hogy mennyi minden történt ebben a három képregényben. Az Ígéret egyértelműen az a trilógia, amivel a legtöbb időt töltöttem és legtöbbször olvastam újra. Én fordítottam le magyar nyelvre, ami már önmagában fokozott figyelmet igényelt. És mégis, a későbbi trilógiák után furcsa volt újraolvasni ás rádöbenni, hogy meglehetősen sok dolog történik kb. 210 oldalon. Yu Dao, a Beifong Fémidomár Akadémia, a Tűz Népének Palotája, Ba Sing Se, ezek mind helyszínek melyek nagy szerepet kapnak. A fő téma a gyarmatok kérdése, hogy mit lehet kezdeni egy várossal, amit hivatalosan a Tűz Népe elfoglalt, ám a Föld Királyságának területén van, és mindenféle állampolgárok lakják. Az Ígéret megteremtette az Egyesült Nemzetek Köztársaságának alapját, és Yu Daot Korra Legendájában már ennek az új nemzetnek a része. Rengeteg elgondolkodtató kérdés felmerült a várossal kapcsolatban, pl. mit jelent egy nemzethez tartozni és mi vár azokra, akik saját nemzetükön kívül akarnak családot alapítani, ahogyan azt Katara is megemlítette.

Emellett persze ott volt maga az ígéret is amit Aang tett Zukónak, és kettejük harca a múltjukkal és jelenükkel. Talán az egyik legjobb dolog, amit Az Ígéret tett az volt, hogy megmutatta, a háború végével nem lesz minden varászlatosan rendben, és ezt főleg Zukón láttuk. Visszaolvasva kicsit túlzásnak éreztem, hogy mindig milyen dramatikusan meg kellett említeniük magát az ígéretet, hiszen mindenféleképpen egyértelmű lett volna, hogy mi után lett elnevezve maga a képregény. Ugyanakkor persze tényleg volt súlya, és örülök, hogy rögtön ilyesmivel indultak a trilügiák.

Meglepő volt az is, hogy bár Aang és Zuko álltak a középpontban, azért mindenki kapott szerepet. A későbbi trilógiák hajlamosak kissé félretenni egyes karaktereket, hogy mások előtérbe jussanak, ám Az Ígéret próbálta mindenki sztoriját folytatni. Zuko küzd a trónnal és a gyarmatokkal, plusz a személyes életével is; Aang szintén átviszi a magánéletbe a problémát és még a későbbi Levegő Akolitusaira is rábukkan; Katara főleg barátját támogatja, ám közben ő is elgondolkodik a személyes jövőjükön és próbál segíteni a konfliktusban; Toph a saját akadémiájával foglalkozik; Sokka segít neki és egyenlő rangú szereplőként jelenik meg; Suki és Ty Lee Kyoshi Harcosokként érkeznek a Tűz Népének Palotájába, majd előbbi segít Yu Daoban is. Mai szerepe ugyan eltörpül ezekhez képest, de legalább őt is látjuk, és már tudjuk, hogy vissza fog térni, méghozzá reflektorfényben. Iroh szintén nem szerepel sokat, de őszintén szólva az ő életével már nem is nagyon van mit foglalkozni, ő csak vezeti az üzletet és segít unokaöccsének. A főbb szereplők közül csak Azula maradt ki, ám a legvégén ő is megjelenik és szintén visszatér majd későbbi képregényekben. Összességében tehát első képregényként igyekszik mindenkivel foglalkozni legalább egy kicsit, amit személy szerint én díjaztam.

Visszaolvasva, Az Ígéret valahogy képes volt sokkal több mindennel foglalkozni, mint a későbbi képregények. Persze, volt egy fő szál amit követett, egy nagyon fontos szál, de sok más is szerepet kapott. Valamilyen szepontból ez dolga volt, hiszen 4 év után egy nagyobb képet kellett kapnunk arról, hogy mi történik az Avatar világában, és így annak is értelme van, hogy későbbi képregények inkább egy adott dologra fókuszáltak. A sok szálnak persze hátránya is van, időnként nem olyan természetes a történetvezetés Az Ígéretben, valahogy nem ránt magával a szöveg és nem "folyik" olyan könnyedén, mint mondjuk a sorozat. A képregény formátuma a nap végén elég limitált, amikor szövegről van szó, így a dialógusok is kissé erőltetettek néha és a poénok nem mindig működnek úgy, mint működnének egy szinkronszínész segítségével. Ezek többsége a formátum és nem feltétlen az író, Gene Yang hibája, plusz meg kell említeni Gurihiru, a rajzoló csapat munkáját. A sorozat stílusától valamelyest eltér az övék, de ettől még csodás képeket kapunk és igazán érdekes ahogyan az eredeti stílus keveredik a sajátjukkal. Nem, nem olyan mint nézni a sorozatot, de azért nem kicsi vizuális siker.

Nem mindenki szereti a képregényeket, pedig majdnem mindenki tárt karokkal várta az érkezésüket. Ez részben annak köszönhető, hogy maga a formátum nem jön be egyeseknek, hiszen tény, hogy teljesen más, mint nézni a sorozatot. Részben pedig maguk az események ábrándítottak ki sokakat, elég nagy a száma azoknak, akik nagyon nem értenek egyet a történésekkel. Ha engem kérdeztek, akkor meg tudom érteni, hiszen történt egy-két kérdésesebb döntés a képregények során, pl. Az Ígéretben az, ahogyan Aang megszakította a kapcsolatot Rokuval. Ám a nap végén én csak azt tudom mondani, hogy ezek a képregények a hivatalos univerzum részei, és őszintén szólva én csak örülök, hogy valamilyen formátumban többet láthatunk a hőseinktől. Vannak kérdéses események, igen, és nekem is vannak általánosabb és konkrétabb személyes problémáim a képregényekkel, ám összességében jó dolognak tartom, hogy vannak. Ami konkrétan Az Ígéretet illeti, szerintem jó kezdés volt, ami adott egy hangulatot az őt követő trilógiáknak.

Ti mit gondoltok? Szeretitek a képregényeket? Olvassátok őket?

Korábban előkerült pár oldal a legújabb képregényből, ám most az Amazonnak hála az első 5 oldalt is láthatjuk.

61 nap, 61 fejezet, 61 poszt, 61 fejléc, 61 idézet és 61 kérdés után eljött a napi Avatar projekt vége is. Másfél évvel azután hogy lezáródott a napi Korra most itt van ennek a vége is, és újfent szeretnék elmélkedni róla egy kicsit, mielőtt végleg lezárnám.

Ez a projekt más volt, mint az előző. A posztok felépítése és az én saját folyamatom is eltért. Nem csináltam meg az összes fejlécet előre, ahogyan azt Korránál, nem haladtam a napok szerint a részekkel és nem mindig aznap írtam meg a posztot. Persze én is újranéztem a sorozatot, és remélem, hogy közületek is sokan, de most nem tudtam volna a napi egynél maradni. Sikerült egy nagyon zsúfolt időszakra tennem ezt a projektet, valahol a 3. könyv kezdeténél költöztem is, de mégis sikerült mindig mindent időben kirakni, úgyhogy erre büszke vagyok. Remélem, hogy azért a kérdések is tetszettek és sikerült elgondolkodtatni titeket. A fejlécek némelyikére nem vagyok túlságosan büszke, sokat csináltam utolsó pillanatban kapkodva, de azért összességében remélem, hogy tartottam a szintet a napi Korra fejléceihez mérve.

Ez volt úgy nagyjából a 12. alkalom, hogy újranéztem az egész sorozatot, de mindig tud valami újat mutatni. Most valahogy megint más szemmel néztem rá, és még mindig nem tudom unni pont emiatt. Nem tudom, kinek hányadik alkalom volt, de bízom benne, hogy ti is gazdagodtatok új tapasztalatokkal, hogy legalább az érdekességek között találtatok újdonságokat. Mindenesetre a legfontosabb konklúzió, amit én levonok így a projektzárásnál az, hogy tényleg nem lehet elégszer megnézni ezt a sorozatot. Mindig van valami más, amire lehet figyelni, mindig van miért újra és újra elindítani. Ez a fő oka annak, hogy majdnem 8 év után is tovább robog az oldal, egyszerűen muszáj, hogy foglalkozzunk ezzel a világgal és beszéljünk róla.

Akkor jöttem rá, amikor már elkezdtük a második évadot, hogy nem összegeztem az első végén, így most a végére hagytam az évados összegzéseket, és csak röviden. Az első könyv a vízé, ahol keretet kapunk a Víz Törzseivel és közöttük pedig főleg önálló kalandokat. Mindig annyira furcsa visszamenni a kezdetekhez, megnézni az első pár részt, amiben még nem történik sok minden és csak kóstolgatjuk, hogy milyen ez a világ. Milyen ártatlan is volt mindegyik karakter még a legelején. A Víz könyvét azért nem szokták szeretni, mert hiányzik belőle a kontinuitás, időnként még a komolyság is, és még próbálja megtalálni saját magát a sorozat benne. Ám ne feledjük, hogy mennyi nagyszerű önálló történetet és karaktert adott nekünk ez az évad, és hogy mennyi visszatért még később. Arról nem is beszélve, hogy kevés ilyen szép keretet találunk, és még az a finálé. Ó, az a finálé.

Kedvenc epizód(ok):

• 106: Imprisoned
• 110: Jet
• 116: The Deserter
• 118: The Waterbending Master
• 120: Siege of the North Part 2

A Föld könyve megemelte a mércét, és sokban különbözött elődjétől, de még utódjától is. Új karakterek és új tétek, az elején a Föld még hasonlított a Vízre, de aztán komolyabbra fordult minden, és úgy az évad közepétől kezdve már messze voltunk az első évad kalandjaitól. Több epizódon átívelő szálak, Ba Sing Se sötét titka, az Avatar Állapot rejtélye és Zuko útja, mind a fináléig jutott, ahol a sorozat igazán meglepte a nézőket. Még ilyen cliffhangert,m irigylem azokat, akik egy évet vártak a folytatásra.

Kedvenc epizód(ok):

• 202: The Cave of Two Lovers
• 204: The Swamp
• 211: The Desert
• 219: The Guru

A Tűz évada véleményem szerint a legjobb, több szempontból, és hát annak is kellett lennie. Egy erős és retrospektív nyitás után karakterközpontú részeket kaptunkl majd az évad felénél eljött maga az invázió, a nagy csata, ahol megint vesztettek hőseink. Miután összeszedték magukat a sorsfordító utazásokon, eljött Sozin Üstököse is és azzal együtt egy igazán epikus és minden hibájával együtt méltó befejezés. A könyv másik nagy előnye, hogy a teher mellett (mint az utolsó évad) képes volt önmaga lenni, képes volt hátradőlni és olyan epizódokat nyújtani, amik nem vitték sokkal tovább a történetet, mégis fontosnak bizonyultak a karakterek miatt.

Kedvenc epizód(ok):

• 303: The Painted Lady
• 308: The Puppetmaster
• 312: The Western Air Temple
• 316: The Southern Raiders
• 320: Sozin's Comet Part 3: Into the Inferno

Szóval igen, 61 nap és 61 rész, hosszú volt, és valahol mégsem. Ahogyan ez előző projekt végén, úgy most is felkerült egy összegző design. Remélem, hogy tetszik, mert egy darabig biztosan ez lesz. Hogy mi várható a jövőben? Képregények és azok fordításai, főleg. Lehet, hogy csinálunk egy ehhez hasonló kis projektet a képregényekkel is, ki tudja. Mindenesetre ötleteket, javaslatokat szívesen fogadok a kommentekben, ahogyan véleményeket a napi Avatarról is.

,,Az előttünk álló út kihívásokkal van tele. Száz év háborúzás sebzett és megosztott világot hagyott maga után. Ám az Avatar segítségével visszaterelhetjük a jó útra, és megkezdődhet a béke és szeretet kora."

- Zuko

A világ sorsa a tét.

Érdekességek:

• Aang 7. csakrája megnyílik és ezzel teljesen felkészült Avatarrá válik.
• Aang azzal a vízidomár mozdulattal oltja el az erdőtüzet, amit Katara először tanított neki A Vízidomár Tekercsben. Ezt a mozdulatot használta először és utoljára is.
• Ursa sorsa kiderül A Keresés trilógiából.
• Eredetileg Ursa megtalálása benne lett volna a részben, de Mike DiMartino kérésére ki lett vágva.
• Ez az egyetlen epizód, aminek más az ending zenéje.
• A részt Dante DiMartinónak, a fentebb említett készítő apjának emlékére dedikálták. 

A nap kérdése:

Melyik volt a kedvenc pillanatod a sorozatból?

,,Mi mást tehetnék? A bizalom a bolondoké, a félelem az egyetlen járható út."

- Azula

Megérkezett az üstökös, kezdődjön a végső csata.

Érdekességek:

• Utolsó megjelenése óta először említik meg Long Fenget.
• Az epizód rendezéséért Annie-díjat kapott Joaquim Dos Santos.
• Ozai ugyanúgy tüzet idomít a kezével és szájával is, ahogyan Aang víziójában a Roku Avatar és A Guru című részekben.
• A történet négy különböző vonalon fut: a Fehér Lótusz Ba Sing Seért folyó ostroma; Sokka, Suki és Toph a léghajókon, az utolsó Agni Kai Zuko és Azula között, amit később Katara fejez be; és Aang és Ozai leszámolása. Utóbbi kettő cliffhangerrel ér véget, ahogyan Azula villáma eltalálja Zukót és Ozai sarokba szorítja Aangot. 

A nap kérdése:

Melyik szál a kedvenced a 4 közül?

,,Az igaz elme tévedhetetlenül ellenáll a hazugságnak és illúziónak. Az igaz szív sérülések nélkül ellenáll a gyűlölet mérgének. Az idő kezdet nélküli kezdete óta a sötétség uralja az űrt, de mindig teret enged a megtisztító fénynek."

- Oroszlánteknős

Mind Aang, mind a csapat többi tagja találkoznak idős mesterekkel.

Érdekességek:

• Kuruk és Yangchen Avatarral már találkozott Aang, mikor kómában volt Azula villámcsapása után, bár ő erre nem emlékszik.
• Koh még az első évad végén megmutatta Aangnak Ummi arcát, akinek a sorsa ebben az epizódban derül ki.
• Fény derül a Fehér Lótusz Rendjének titkára és ezzel együtt visszatér Bumi, Jeong Jeong, Pakku, Piandao és Iroh.
• Ez az első és utolsó rész a sorozatban, amikor Iroh Aangot a nevén hívja, és nem Avatarnak.
• Bár már az előző epizód címe is azzal kezdődött, hogy Sozin Üstököse, maga az üstökös csak ennek a résznek a végén jelenik meg.  

A nap kérdése:

Ki a kedvenc "idős mestered"?

,,Ahogyan a világ is újjászületik a tűzben, én is újjászületek a világ uraként. Ettől a pillanattól kezdve én vagyok... a Főnix Király."

- Ozai

Sozin Üstököse közeledik és Aang rájön, hogy nem tudja, hogyan győzze le Ozai-t.

Érdekességek:

• Toph utal Aang, Sokka és Katara kirándulásaira Zukóval, és követel magának egy sajátot. Neki viszont erre azért nem volt szüksége, mert egyrészt ő nem találkozott Zukóval ellenfélként, másrészt nem kellett ilyen módon lezárni/ folytatni a karakterfejlődését.
• Az epizódot egyszerre adták le a másik három befejező résszel, és a sorozat történetének legmagasabb, 5,6 milliós nézettséget hozott.
• Sokka az Avatar ciklus sorrendjében említi meg az elemeket.

A nap kérdése:

Te milyen tanácsot adtál volna Aangnak?

,,Nézzétek, egyértelmű, hogy az író utánajárt a dolgoknak. Tudom, hogy fáj, de amit a színpadon láttok, az az igazság."

- Toph

A csapat megnéz egy előadást saját magukról.

Érdekességek:

• Rengeteg dolog az előadásban a készítők öniróniája. A Szurdok című rész népszerűtlenségét és a karaktereket is kiparodizálják többek közt.
• Forrásként utalnak Chongra és a nomádokra, a kalózokra és a Káposztás emberre.
• Az előadás plakátja az első évad DVD borítójának egy torzított verziója.
• A Zukót játszó színész hangja Derek Basco, az eredeti Zuko hangjának, Dante Bascónak a bátyja.
• A színésznő Yue hangja Jennie Kwan, aki Sukit is szinkronizálja.
• Toph színész verziója utalás arra, amilyen eredetileg lett volna a karakter.
• Ahogyan Sokka segített a színészének jobban eltalálni a karakterét, úgy Jack DeSena, Sokka eredeti hangja is sokat hozzátett a karakterhez és nem egyszer improvizálta a szövegét.
• A darab íróját, Pun On-Timet az egyik epizódíróről, Tim Hedrickről nevezték el.

A nap kérdése:

Mi a kedvenc színházi darabod?

,,Me akartam tenni. Ki akartam adni rajta a dühömet, de nem tudtam. Nem tudom, hogy azért, mert túl gyenge vagyok, hogy megtegyem, vagy elég erős, hogy ne tegyem meg."

- Katara

Zuko segít Katarának megkeresni az anyja gyilkosát.

Érdekességek:

• Itt látjuk és halljuk először és utoljára Kyát.
• Katara újra vért idomít, először (és utoljára) önszántából.
• Először említették meg Villámot A Laogai-Tó óta.
• A csapat többsége ebben a részben találkozik Azulával utoljára (a sorozatban).
• A viharos időjárás Katara lelkiállapotát tükrözi.

A nap kérdése:

Mit gondolsz a bosszúról?

,,Nem értesz olyan jól az emberekhez, mint azt hiszed. Elszámítottad magad. Tartok tőled, de Zukót még jobban szeretem."

- Mai

Folytatódik a szöktetés.

Érdekességek:

• Ennek a résznek a leghosszabb az "előző részek tartalmából" rovata.
• Itt látjuk utoljára Azulát, Mai-t és Ty Lee-t együtt.
• Ez az egyetlen epizód, amelyben nem szerepel Dee Bradley Baker (aki általában az állatok hangját adja).

A nap kérdése:

Mit gondolsz, miért pont Mai és Ty Lee árulása idézte elő Azula mentális összeomlását?