Ahogyan azt láthatjátok, új designnal érkezek hozzátok. A képregényes hírek alkalmából íme az Avatar Comics névre keresztelt új fejléc és felület, remélem, hogy elnyeri tetszésetek. Ezen kívül egy kisebb hírrel is szolgálok: új Facebook oldalunk van. Néhányan talán tudjátok, hogy még Korra Legendája alatt lett egy Facebook oldalunk, ám inkább itt, az oldalon közültük a híreket és azt az oldalt eléggé elhanyagoltuk. A sok új hír és főleg a magyar Korra képregények alkalmából újjá akarjuk éleszteni a Facebook jelenlétünket, ám különböző adatvédelmi újítások miatt a fiókból kizártak minket.

Na de semmi gond, új oldallal jelentkezünk, amit könnyebben fogunk tudni kezelni és ez nagyobb aktivitást is jelent majd. Kérünk, hogy like-oljatok minket a Facebookon is, hiszen mostantól ott is megosztunk minden hírt, olyan apróságokat is beleértve, amik erre az oldalra nem feltétlen kerülnének ki. Ezen kívül nyitottak vagyunk fan beszélgetésekre, szavazásokra és egyéb ötletekre is, valamint fontos tudnivaló, hogy nyereményjátékok is várhatóak majd a közösségi médián. Kattints az alábbi képre és kövesd be a Facebook oldalunkat, hogy biztosan ne maradj le semmiről!

Egy év után ez is újra megtörtént, új designnal érkezik az oldal az új Korra Legendája képregény tiszteletére. Valószínűleg a következő képregény megjelenésekor, januárban jön az újabb design, bár nem sok változással.

Magát a képregényt elolvashatjátok az alábbi linkre kattintva. A Mundo Avatar oldal feltöltötte az egészet YouTube-ra, egyelőre ez a legjobb módja annak, hogy bárki megtekinthesse az első részt.

[TURF WARS PART ONE ONLINE]

A fordítás magyarra ismét a Boukendan csapatától illetve Fyndrától várható, valamivel az augusztus 8-ai online megjelenés után. Nagyon keményen dolgoznak azért, hogy a magyar fanok a saját nyelvükön olvashassák a képregényt, úgyhogy kérem mindenki türelmét, már nem kell sokat várni, addig pedig az angolul beszélők már elérhetik a képregényt.

Én már elolvastam az első részt és a napokban várható egy jó öreg kritika, aminek a komment szekciójában kibeszélhetjük, hogy ki mit gondol a sorozat folytatásáról.

A mai napon ez is eljött, immáron 8 éves az oldal. Ünneplésként most Ano javaslatára előző designokat sorakoztatom fel újra ebben a posztban, egy kis kommentárral együtt. 8 év alatt sok fejléc, színskála és egyebek megfordultak az oldalon, és hát nem tagadom, hogy némelyik kicsit rosszabb volt, némelyik kicsit jobb, mindegyiket fel kell vállalni.

Bevallom, hogy nem biztos, hogy most mindegyiket meg fogom tudni mutatni, mert csak a saját "Honlap" című mappámra tudok támaszkodni ezzel kapcsolatban, külön adatbázis erre sajnos nincsen. De azért lássuk, miket tudunk felidézni. Ti hányra emlékeztek, milyen régóta vagytok itt velünk?

A legelső fejléc, amit én készítettem az oldalnak (mivel én csak január 3-án csatlakoztam eredeti főszerkesztőnkhöz, Norbihoz) egy Kataangos volt. Visszagondolva az összes shipping témás fejléc rossz ötlet volt, mert mindig lesz olyan, akinek épp nem tetszik, főleg, ha megosztó az adott páros. De itt legalább több kivetni való van az egész esztétikájával.

Ezt követően Photoshop tudásom mellett az angolt is megvillogtattam. Mentségemre szóljon, hogy azóta megtanultam, hogy van helyesen a "hiányzol". Csak 11 voltam, és volt helye a fejlődésnek. De az ötlet mellett a mai napig kiállok, egyszer újra kéne csinálnom, csak hát valamivel jobban.

Szeretném azt mondani, hogy mindegyiknél azt is tudom, mettől meddig volt fenn, de sajnos nem jegyeztem fel ezeket sehova, úgyhogy főleg csak a memóriámra tudok hagyatkozni, és arra a nagyon kevés screenshotra, amit megőriztem a mappában. Pl. az ilyenekre gondolok (igen, volt, amikor így nézett ki az oldal, és még ennél is rosszabb a böngésző):

61 nap, 61 fejezet, 61 poszt, 61 fejléc, 61 idézet és 61 kérdés után eljött a napi Avatar projekt vége is. Másfél évvel azután hogy lezáródott a napi Korra most itt van ennek a vége is, és újfent szeretnék elmélkedni róla egy kicsit, mielőtt végleg lezárnám.

Ez a projekt más volt, mint az előző. A posztok felépítése és az én saját folyamatom is eltért. Nem csináltam meg az összes fejlécet előre, ahogyan azt Korránál, nem haladtam a napok szerint a részekkel és nem mindig aznap írtam meg a posztot. Persze én is újranéztem a sorozatot, és remélem, hogy közületek is sokan, de most nem tudtam volna a napi egynél maradni. Sikerült egy nagyon zsúfolt időszakra tennem ezt a projektet, valahol a 3. könyv kezdeténél költöztem is, de mégis sikerült mindig mindent időben kirakni, úgyhogy erre büszke vagyok. Remélem, hogy azért a kérdések is tetszettek és sikerült elgondolkodtatni titeket. A fejlécek némelyikére nem vagyok túlságosan büszke, sokat csináltam utolsó pillanatban kapkodva, de azért összességében remélem, hogy tartottam a szintet a napi Korra fejléceihez mérve.

Ez volt úgy nagyjából a 12. alkalom, hogy újranéztem az egész sorozatot, de mindig tud valami újat mutatni. Most valahogy megint más szemmel néztem rá, és még mindig nem tudom unni pont emiatt. Nem tudom, kinek hányadik alkalom volt, de bízom benne, hogy ti is gazdagodtatok új tapasztalatokkal, hogy legalább az érdekességek között találtatok újdonságokat. Mindenesetre a legfontosabb konklúzió, amit én levonok így a projektzárásnál az, hogy tényleg nem lehet elégszer megnézni ezt a sorozatot. Mindig van valami más, amire lehet figyelni, mindig van miért újra és újra elindítani. Ez a fő oka annak, hogy majdnem 8 év után is tovább robog az oldal, egyszerűen muszáj, hogy foglalkozzunk ezzel a világgal és beszéljünk róla.

Akkor jöttem rá, amikor már elkezdtük a második évadot, hogy nem összegeztem az első végén, így most a végére hagytam az évados összegzéseket, és csak röviden. Az első könyv a vízé, ahol keretet kapunk a Víz Törzseivel és közöttük pedig főleg önálló kalandokat. Mindig annyira furcsa visszamenni a kezdetekhez, megnézni az első pár részt, amiben még nem történik sok minden és csak kóstolgatjuk, hogy milyen ez a világ. Milyen ártatlan is volt mindegyik karakter még a legelején. A Víz könyvét azért nem szokták szeretni, mert hiányzik belőle a kontinuitás, időnként még a komolyság is, és még próbálja megtalálni saját magát a sorozat benne. Ám ne feledjük, hogy mennyi nagyszerű önálló történetet és karaktert adott nekünk ez az évad, és hogy mennyi visszatért még később. Arról nem is beszélve, hogy kevés ilyen szép keretet találunk, és még az a finálé. Ó, az a finálé.

Kedvenc epizód(ok):

• 106: Imprisoned
• 110: Jet
• 116: The Deserter
• 118: The Waterbending Master
• 120: Siege of the North Part 2

A Föld könyve megemelte a mércét, és sokban különbözött elődjétől, de még utódjától is. Új karakterek és új tétek, az elején a Föld még hasonlított a Vízre, de aztán komolyabbra fordult minden, és úgy az évad közepétől kezdve már messze voltunk az első évad kalandjaitól. Több epizódon átívelő szálak, Ba Sing Se sötét titka, az Avatar Állapot rejtélye és Zuko útja, mind a fináléig jutott, ahol a sorozat igazán meglepte a nézőket. Még ilyen cliffhangert,m irigylem azokat, akik egy évet vártak a folytatásra.

Kedvenc epizód(ok):

• 202: The Cave of Two Lovers
• 204: The Swamp
• 211: The Desert
• 219: The Guru

A Tűz évada véleményem szerint a legjobb, több szempontból, és hát annak is kellett lennie. Egy erős és retrospektív nyitás után karakterközpontú részeket kaptunkl majd az évad felénél eljött maga az invázió, a nagy csata, ahol megint vesztettek hőseink. Miután összeszedték magukat a sorsfordító utazásokon, eljött Sozin Üstököse is és azzal együtt egy igazán epikus és minden hibájával együtt méltó befejezés. A könyv másik nagy előnye, hogy a teher mellett (mint az utolsó évad) képes volt önmaga lenni, képes volt hátradőlni és olyan epizódokat nyújtani, amik nem vitték sokkal tovább a történetet, mégis fontosnak bizonyultak a karakterek miatt.

Kedvenc epizód(ok):

• 303: The Painted Lady
• 308: The Puppetmaster
• 312: The Western Air Temple
• 316: The Southern Raiders
• 320: Sozin's Comet Part 3: Into the Inferno

Szóval igen, 61 nap és 61 rész, hosszú volt, és valahol mégsem. Ahogyan ez előző projekt végén, úgy most is felkerült egy összegző design. Remélem, hogy tetszik, mert egy darabig biztosan ez lesz. Hogy mi várható a jövőben? Képregények és azok fordításai, főleg. Lehet, hogy csinálunk egy ehhez hasonló kis projektet a képregényekkel is, ki tudja. Mindenesetre ötleteket, javaslatokat szívesen fogadok a kommentekben, ahogyan véleményeket a napi Avatarról is.

 52 nap, 52 fejezet, 52 poszt, 52 fejléc és 52 idézet után eljött a napi Korra projekt vége. Úgy gondoltam, zárásként még egy posztot szentelnék ennek a projektnek.

 Január elsejétől egészen az Avatar premierjének 10. évfordulójáig, február 21-ig minden napot egy Korra Legendája fejezetnek szenteltünk, és éltük újra együtt a kalandokat. Köszönöm mindenkinek, aki velem együtt mindig megnézte a napi részt, aki elolvasta a bejegyzéseket, és remélem, hogy élveztétek az olvasásukat. Őszintén szólva kicsit szkeptikus voltam saját magammal szemben, de csak összejött ez az 52 nap, úgyhogy büszke vagyok, és természetesen rátok is, ha ti is végigvittétek. Nem tudom, kinek milyen új élményekkel szolgált ez az egy nap egy rész rendszer, de szívesen meghallgatnám a véleményeteket, úgyhogy a kommentekben várom a tapasztalatokat.

 Az 52 nap alatt többen kérdeztétek, hogy lesz-e ilyen az eredeti, Avatar: Az Utolsó Légidomár sorozatból is. A válasz az, hogy tervezek hasonlót az eredeti 61 fejezettel is, azonban nem tudom, mikor várható. Egyelőre kis szünet következik, ami a napi posztokat illeti (természetesen ha lesznek hírek, akkor azok kint lesznek), aztán meglátom, mikor indulhat a napi Avatar projekt. Addig pedig arra gondoltam, hogy ne az utolsó fejezet fejléce maradjon már kint hetekig, ezért a következő ötletig egy új design, a napi Korra projekt összefoglalása. A fejlécen az 52 fejezet fejlécei láthatók a sorozat logójával. A háttérben az a kép látható, amivel még 2010-ben bejelentették az új sorozatot, az első, amit Korráról és a történetéből láthattunk. A chat alatti táblán az első olyan promókép van, amin Korra arcát is láthattuk.

 Közkívánatra a bővebben alatt lehet majd olvasni mind az 52 idézetet, és akkor én ezzel zárnám le az elmúlt 52 napot. Újfent, a megjegyzéseket szívesen várom, és azt, hogy a napi Avataron kívül mit szeretnétek.

 Itt vagyunk hát, eljött az utolsó nap, ezzel pedig az utolsó könyv vége is. Alig két hónapja volt, hogy először láttuk a sorozat végét, ma pedig újra átéltük az utolsó pillanatokat. Jöjjön hát az összegés az Egyensúly könyvéből is, aztán pedig az összegzés az egész projektből.

 Levegő, Szellemek és Változás után végre Egyensúlyba kerültek a dolgok, illetve ez lett volna a cél. Ám a könyv maga inkább az Egyensúly felé vezető útról szólt, ehhez pedig időbeli ugrás is kellett, úgyhogy egy meglepő, 3 éves szünet után léptünk be újra kedvenceink életébe. Új antagonista jött, mint mindig, az előzővel szöges ellentétben állva a rendet képviselve. Ehhez fűződtek politikai problémáink, és ahogyan a szereplők kicsit megnőttek őket is újra megismertük, főleg főszereplőnket. Rengeteg dolgot épített az évad az előzőben lefektetett alapokra, így a kontinuitás megvolt, és mivel ez a sorozat végét is jelentette a kötelező visszatekintés sem maradt el. Persze ez nem azt jelentette, hogy a könyv nem tudott újat nyújtani, sőt, ha lehet még komolyabbá és értékesebbé változtatta saját világát. A mentális betegségektől kezdve egészen az azonos nemű emberek között lévő kapcsolatokig foglalkoztak mindennel, kellő komolysággal, eleganciával és a csatornájukat meghaladó mélységgel. A karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok ennek megfelelően hozták az eddig megszokott színvonalat, komplexitásban a csúcsra értek. Kulcsszavaink voltak az egyensúly és rend mellett a megbocsátás, empátia és a továbblépés is.

 A 3 éves ugrás azt is jelentette, hogy a könyv elején az eddig történtekről tájékoztattak minket, a második felében pedig már készültünk a nagy csatára. Érdekes, ahogyan a főszál egyenesen következik az előző könyvből, mégis teljesen más irányt vesz elődjéhez képest. Ez főleg új ellenségünknél, Kuviránál tapasztalható, hiszen elődjeivel ellentétben ő nem a szabadság és a káosz, hanem a rend és az egyensúly szimbóluma, akár a személyes szabadság árán is. Kuvira a Nagy Egyesítőként jelent meg előttünk, Baatar juniort leszámítva egy személyben jelképezett egy egész birodalmat és egy rendszert, ami viszont különösen zseniálissá tette azt, hogy épp itt és most volt antagonista, az egy másik tulajdonsága. Kuvira ugyanis egyrészt volt a Nagy Egyesítő és a Föld Birodalmának vezetője, másrészt viszont egy tükörkép Korrának. A szokásos eszmerendszereken kívül Kuvira karakterként is fontos leckét tanított az Avatarnak.

 És ha már karakterek, akkor beszéljünk a többiekről. Az előzővel ellentétben itt nem volt sok új arc, még maga Kuvira is réginek számított, inkább az előzőek fejlődtek és mentek különböző irányokba. Kai és a többi légidomár kissé visszaszorult az elejét kivéve, még Tenzinnel és gyerekeivel sem foglalkoztunk annyit, mint eddig, Jinorával sem. Rájuk egy epizódot ugyan szántak, a Jinora, Ikki és Meelo közötti dinamikára, de nem rajtuk volt a hangsúly az évadban úgy általában, amivel persze nincsen nagyobb gond, hiszen most más volt a téma. Az Levegő Nomádjai közül az, akinek Tenzinnél is nagyobb szerepe volt Opal volt, és ő is inkább Beifongként szerepelt. Miután Baatar junior Kuvirával együtt elhagyta Zaofut a családban adódott pár konfliktus, és ez sokszor előtérbe került. A nagymama, Toph is visszatért, így a Beifong család most igazán megkapta a méltó figyelmet. Ahogyan általában az évadban, náluk is megfigyelhető volt a megbocsátás és továbblépés fontossága, főleg Toph és Lin esetében, de visszatérve Opalra a romantikus kapcsolatoknál is jellemző volt ez. Mivel Bolin rájött, hogy mások segítésében találja meg a boldogságát csatlakozott Kuvira seregéhez, ez viszont szakadékot képezett közte és Opal között. Szerencsére a szerelmeseket csak erősebbé tette a konfliktus, és a végén jól jöttek ki belőle. Egy másik páros volt Varrick és Zhu Li, akik a harmadik könyves apró szerepük után újra fontosabb karakterek lettek. Fontosabbak, mint valaha, nem csak a plot hanem az egymással való kapcsolatuk miatt is. Árulásból esküvő lett, és elég fontosakká váltak ahhoz, hogy a finálé egyik utolsó jelenete legyen kettejük nagy napja.

 Új szereplők is akadtak azért, Izumi mellett például Wu herceg, aki a Föld Királyságának 54. uralkodója lett volna, ha Kuvira nem szól közbe. Az elkényeztetett herceg az évad végére felfejlődött, ahogyan ebben a sorozatban szokás, és megtanult önzetlenül viselkedni (ami szintén fontos volt ebben a könyvben). Ezt részben Makónak köszönheti, aki testőrként vigyázott fizikailag Wura, és már-már barátként segítette lelki fejlődésében. A tűzidomárnak idén nem volt nagyobb szerepe ennél, viszont ez nem azt jelentette, hogy értéktelen vagy mellőzhető lett volna. A fináléban is bizonyította, hogy ez nem így van, hősies pillanata ez egyik legszebb az egész szériában, ráadásul Korrával is kaptak egy méltó utolsó jelenetet. Testvére, Bolin, ahogyan már említettem Kuvira mellett kereste sorsát, és viszonylag hamar belátta, hogy ez így nem lesz jó. Bolin a 4. könyvre megtalálta önmagát, és bár még mindig követett el hibákat, a szíve is még mindig a helyén van, és bőven sikerült jóvátennie a múltat. Ami az Avatar Csapat harmadik tagját illeti, Asamit, neki kijárt az üzleti és a személyes szálakból is bőven. Egyrészt sikerült a Jövőipart újra csúcsra emelnie három év alatt, segített a város felújításában, az évad végén pedig részben az ő ötletének hála sikerült megállítani a Kolosszust. Ezentúl Asami is megkapta a maga családi bonyodalmait, és bár a Sato család jóval kisebb a Beifongokénál, azért nem kell alábecsülni a közte és Hiroshi között lévő kapcsolatot. Az ex-Egyenlsőségit az évad közepén hozták vissza, szintén rátértünk a megbocsátás szálra, majd a fináléban lett kulcsfontosságú szerepe. Hiroshi életét adta a város és főleg lánya védelméért, így az utolsó évadra még sikerült valamivel megkeseríteni Asami Sato életét. Viszont az előző évadokkal ellentétben valamivel kompenzáltak is, mert Hiroshin kívül volt még egy személy, akivel fontos kapcsolatot ápolt Asami, és ez Korra volt.

 Így érkezünk el a címszereplőhöz újra, aki egy kemény évadon van túl. Korra azzal kezdte utolsó könyvét, hogy az előzőekben elszenvedett traumákból próbált felépülni, ezzel pedig egészen új szintre emelte mindazt, ami a sorozat képvisel. Különösen a Korra Egyedül című epizódban láthatjuk, hogyan küzd szinte szó szerint önmagával az Avatar, majd végigkövethettük a gyógyulás folyamatát. A legszebb az egészben az, hogy Korra tényleg erősebben sikerült, hogy kimásszon az egészből, és ahogyan mondta, még csak útja elején áll. A sorozat végére ez a fiatal lány rengeteget fejlődött, megjárta a poklot és mégis felállt, megtalálta a boldogságot, és még mindig annyi mindnen vár rá. Minden karakterre igaz, hogy ha volt is olyan, hogy egy Avataros előd árnyékában éltek, akkor abból kiléptek, de a leginkább Korrának sikerült mindez, pont annak, akinek talán a legnehezebb dolga volt.

 Az Egyensúly könyvével még egyszer utoljára nagyot alkottak a készítők, olyan témákat vállaltak be, amiket okkal nem szoktak, és mindent precízen kezeltek. Persze, voltak bukkanók, voltak a sorozaton túlmutató problémák,a mikkel nem lehet sokat kezdeni, de ahogyan Tenzin is mondta, az egész élet egy nagy, bukkanós út, és ez az évad, ez a sorozat jól kezelte ezeket az akadályokat. Persze nem volt ez a könyv sem tökéletes, de amit jól csinált, azt sokkal elismertebb műveknél is jobban. A végére pedig az egész egyensúlyba került, és nem ez lett volna a lényeg?

Kedvenc epizód(ok):

• 402: Korra Alone
• 404: The Calling
• 407: Reunion
• 412: Day of the Colossus
• 413: The Last Stand

 Eljött az utolsó könyv és ezzel az utolsó design ideje. Témánk az Egyensúly, színünk pedig a Föld Birodalmának jegyében főleg a zöld. A háttérben Kuvira új birodalmának emblémája látható, a táblán pedig szokás szerint Korra. A fejléc pedig megint mindig más, ahogy azt már megszokhattátok, a 4. könyv 13 fejezete lesz látható majd 13 nap alatt. És megint a szokásnak megfelelően jöjjön a trailer, hogy mire is számítsunk ettől a majdnem két héttől:

 Tavaly októberben volt a nagy premier, és mindössze a szeptember ált rendelkezésünkre, hogy kiheverjük a Változás évadát, mielőtt eljött volna az Egyensúlyé. És míg a franchise történetében a legrövidebb szünet volt ez, addig a sorozaton belüli legnagyobb ugrás történt. Ebből a trailerből tudtuk meg először, hogy az utolsó évadra ugrottunk egy 3 évet. Az utolsó nagy kalandjában Korrának szembe kell néznie mindazzal, ami eddig történt, és felkészülni egy végső nagy csatára, miközben a világ egyensúlyát is meg kell teremtenie illetve őriznie. Nagy változás indul a mai résztől, egyrészt az eszmerendszer az antagonistánk mögött is teljesen eltér az előzőtől, másrészt maga az évad felépítése is eltér az előzőektől. Na de lássuk, ez pontosan mit is jelent, ma indul a 4. könyv.

 A mai nappal a Változás könyve is véget ért, így holnap jön az utolsó, az Egyensúly. Addig pedig tekintsünk vissza erre a 3. könyvre.

 Talán ez a könyv a leghűebb a címéhez Korra Legendájában, mert bizony nagy Változás volt az egész. Azon túl, hogy rengeteg új, fontos karaktert kaptunk és hogy a régiek fejlődtek, az egész világ nagy változáson ment keresztül. Miután Korra nyitva hagyta a portálokat, a szellemek és az emberek világa újra járhatóvá vált mindenki számára. Ez nemcsak azt jelentette, hogy többek között Raiko elnöknek is meg kellett barátkoznia a ténnyel, hogy a szellemek ellepték az emberek világát, hanem ennél még sokkal többet. Az Együttállás egyensúlyt is hozott a világba, illetve arra egy esélyt, hiszen eddigi nem-idomárok véletlenszerűen lettek megajándékozva a levegőidomítás erejével, így pedig esély nyílt egy új Levegő Népének építésére. Így köti többek között össze a Szellemek és az Egyensúly könyvét a Változásé. Nagy változással kezdődik, és naggyal is zárul, ráadásul a következmények bőven átnyúlnak majd a következő könyvre.

 A Változás könyve nagy hangsúlyt fektetett a karakterekre. Talán minden eddiginél több szereplő volt a képben, de mindenkinek igyekeztek megadni a kellő figyelmet, még karakter centrikus töltelékepizódokat is kaptunk, amik merész húzásnak számítanak egy 13 fejezetes évad esetén. Itt azonban működött, a sok szál valahogy megfért egymás mellett. A változás természetesen kulcsszó volt mindig, így a szereplők közötti kapcsolatokban, a politikában, és a világ egyensúlyában is. Az első két évados, inkább romantikus felfogás helyett itt újra a barátságon és a családi kapcsolatokon volt a legnagyobb hangsúly. Asami és Korra nem engedték, hogy a Makóval történtek barátságuk közé álljanak, Lin 30 év után kibékült féltestvérével, Mako és Bolin pedig megtudták, milyen nagy családjuk is van. Szerelemből most sem volt hiány, Bolin végre talált magának egy megfelelő lányt Opal személyében és Jinora is közelkerült egy másik új légidomárhoz, Kaihoz, viszont nem ez volt a kifejezett központban, ami jót is tett az évadnak. Helyszínileg és változtattunk, a város, a Szellemvilág és a Déli-sark után újra meglátogattuk a csapattal együtt Ba Sing Se városát, a Si Wong-sivatagot és az Északi Levegő Templomát.

 Ahogyan megszokhattuk, érkeztek új antagonisták és velük együtt új eszmék. A Zaheer által vezetett Vörös Lótusz főleg négy tagjával ismerkedhettünk meg, akik egy-egy elemet képviseltek különleges módon, és talán ez is tette őket olyan halálossá. Céljuk pedig az anarchia volt, hitték, hogy a természetes rend a káosz, és hogy nincs szükség kormányokra, vagy az például az Avatarra sem. Így tehát az egyenlőség és a spiritualitás után jött a szabadság elve, ami megint szép és nagyon jól hangzik, de képviselőik megint túlzásokba estek. Ettől függetlenül a Vörös Lótusz igazi fenyegetést jelentett az egész évad során, és ugyan végső céljuk nem sikerült, azt hiszem elmondható, hogy nyomot hagytak maguk után. A Föld Királyságában és Korra lelkén biztosan.

 És akkor nézzük is azt a sok új karaktert. Rögtön kezdeném egy olyannal, aki nem is volt olyan új, inkább egy ismerős arc. Katara után Zukót is láthattuk öreg korára, és bár eltelt számára is egy jó 70 év, a tűzidomár még mindig tud valamit. Továbblépve az új légidomárok személyében is rengeteg új arc bukkant fel, elsőként rögtön a bajkeverő Kai, aki hamar megtanult tisztességesebben élni, és hamar megtalálta a közös hangot Jinorával. Egy másik új légidomár volt Opal, Toph unokája, aki szintén hamar beleszeretett egy régi kedvencbe, Bolinba. Na de Opal, nem Lin elveszett lánya, hanem unokahúga, hiszen az anyja Suyin Beifong, Toph kisebbik lánya. Ő a képbe Zaofu városával, Opalon kívüli négy gyermekével, férjével, és a később nagyon fontos Kuvirával érkezett. Aztán még meg kell említenünk Hou-Tinget, az 53. Föld Királynőjét, aki hamar bebizonyította, hogy apjánál durvább lélek, viszont uralma sem tartott sokáig, Zaheer első áldozataként hamar búcsúztunk tőle. Éljen soká a királynő.

 Természetesen megmaradtak régi kedvenceink is. Kya kissé háttérbe szorult testvéreihez képest, de így is kapott egy-két harcjelenetet. És az ok arra, hogy kevesebb időt kapott az volt, hogy bátyja, Bumi levegőidomár lett, és öccse, Tenzin felelőssége volt őt és az összes többé légidomárt tanítani és egy új nemzetet létrehozni. A mesternek segített lánya, Jinora, aki ez előző könyvhöz méltóan most is megkapta a maga útját, amit tisztességgel be is járt, és talpraesettségének hála a fináléban ő lett generációjának első mestere (és az első női légidomár mester az elmúlt 170 évben). Lin újra nagyobb szerepet kapott, ezúttal családja miatt, és egy egész epizódot szenteltek annak, hogy miért is ekkora a szakadék közte és féltestvére között. A fiatalok pedig, az Avatar Csapat újra összetartott, a könyv gyakorlatilag egészét együtttöltötték. Ennek megfelelően inkább csapatként volt rajtuk hangsúly, de mindenki megkapta a maga pillanatait. Bolin megpróbálkozott a fémidomítással, majd kiderült, hogy ő egy másik, még ritkább alfajhoz ért, a lávaidomításhoz. Ezen kívül Korra, Eska és Ginger után végre megtalálta a hozzáillő lányt Opalban, így végre boldog is lett. Mako megtanult nem kínosan viselkedni két ex-barátnője körül és továbbra is segített, ahol tudott. Nyomozói képességeinek és önfeláldozásának is nagy szerepe volt, ahogyan annak is, ahogyan Bolinnal együtt megtalálták a családjukat. Még Asamival sem történt semmi tragikus, visszaállította vállalatának régi fényét és bőven tartotta a tempót idomár társai mellett. Harcosként, üzletasszonyként, mérnökként és barátként is bizonyított az egész évad alatt.

 Maradt a címszereplő, Korra. Az Avatar útja érdekesen alakult a könyv során. Eleinte igyekezett az Együttállás következményeivel foglalkozni, majd rájött, hogy már nincs mit tenni vele, inkább arra koncentrál, ami most van. Segített Tenzinnek az új légidomárok toborzásában és Zaofuba látogatva ő lett az első fémidomár Avatar. Mindeközben Makóval elsimultak közöttük a dolgok, Asamival csak szorosabb lett a barátságuk, és Korra maga bölcsebb lett, mint valaha. Az évad közepén két olyan epizódot is kaptunk, aminek központjában nem is ő állt, és nem is kellett, hiszen Korra mindent kézben tartott. Talán ebben a könyvben volt a legkiegyensúlyozottabb és sokáig jól is alakultak a dolgok. Aztán jött a Vörös Lótusz, és Korra csapatával együtt utánuk indult. Az évad végén meg kellett hoznia a végső áldozatot, önként feladta magát az anarchistáknak, hogy megmentse az új Levegő Népét. És bár végül sikerült megmenteni mindenkit, beleértve őt is, Korra olyan traumán ment keresztül, ami még sokáig kísérteni fogja. Legalább három évig. A fináléban történtek gyökeresen változtatják meg Korra személyiségét, és mindez alapot ad annak az útjának, amit majd a következő könyvben kell megtennie. Talán ezért is ennyire tragikus az utolsó képkocka, a lány már éppen kezdte megtalálni saját magát és erre elveszít mindent. "Új nem növekedhet a régi elpusztítása nélkül", mondta Laghima Guru, és most pontosan ez történt Korrával. A Vörös Lótusz elpusztította a régi énjét, és amikor legközelebb látjuk már az új önmagát fogja építeni.

 Összességében ez egy akció dús és mégis a karakterekkel eleget foglalkozó évad volt. Egyszerre nyújt tökéletes kapcsolatot a Szellemek és az Egyensúly könyvei között, és önmagában is megállja a helyét. Főleg a régi és az új közötti harmónia volt meg tökéletesen, ahogy régi helyszíneket láttunk az újak mellett, vagy éppen a régi szereplőket egészítették ki és tanították az újak. És mindennek a végén persze ott volt a finálé, aminek következményeit a következő könyvben láthatjuk. Talán minden eddiginél több erőszak is látható volt a mély témák mellett, ami talán vagy talán nem okozta közvetlenül azt, hogy a sorozat ennek a könyvnek az idején váltott online formátumra. De hiába a produkciós és marketing problémák, ha egyszer az egyik legelismertebb évaddal van dolgunk. Tényleg nagy Változást hozott, és a következő évad dolga lesz Egyensúlyt hozni.

Kedvenc epizód(ok):

• 301: A Breath of Fresh Air
• 303: The Earth Queen
• 306: Old Wounds
• 310: Long Live the Queen
• 313: Venom of the Red Lotus

 Már január 27. van, ami azt jelenti, hogy lement Korra Legendájának fele, és a harmadik könyvet kezdjük ma. Ennek megfelelően jön az újabb design, a Változás jegyében. A háttérben ezúttal a Vörös Lótusz szimbóluma látható, a táblán az egyik leghíresebb 3. évados poszter (ami DVD és art book borító is lett), a fejléc meg ugye mindig más. Főbb színeink most sokat változtak, a kék helyett a barna illetve a vörös dominál. 13 napon át lesz ez így, aztán újabb váltás, amikor jön az Egyensúly. Azonban addig még van idő, 13 friss fejezet, úgyhogy nézzük is meg a trailerét ennek a kiváló könyvnek:

Érdekes, ahogyan a Lótusz fehérből vörössé válik, és ahogyan Zaheer csapatának zenéje a trailer alatti szám is. Valahogy egyre jobban az antagonistákra koncentrálnak a LoK könyvei, és persze, mint minden, ez is a 4. könyvben lesz a maximum. Mégis, fontos ez a 3. is, a Változás könyve, amikor egy másik irányba indult el a sorozat. Személyes kedvencemként természetesen már vártam, hogy elérjünk idáig, és ezt is jó lesz újranézni a befejező 13 epizód után, főleg a finálét, aminek tudjuk, hogy nagyon nagy hatása lesz Korrára. Miután Korra megtanult bánni az elemekkel és megkezdte spirituális útját, itt az ideje egy kis Változásnak.

 Újabb könyv ért véget, túl vagyunk projektünk felén, így újfent eljött az ideje, hogy összefoglaljunk, így holnap jöhet a Változás.

 Maga a történet 6 hónappal az előző vége után folytatódott. Az Avatar Csapat kissé szétszakadt, és ez maradt jellemző a könyv hátralévő részére, ahogyan több emberi konfliktust és politikai problémát is körbejártak a grandiózus, mitologikus és spirituális témák mellett. Nem kellett hozzá sok, és a testvéri viszályból hamar polgárháború lett a Víz Törzsei között, és a Köztársasági Város helyzetén sem segített sokat a demokratikus úton megválasztott elnök, hiszen Raiko is okozott problémákat hőseinknek. Ezentúl a franchise örök erőssége, a testvéri és családi kapcsolatok kaptak nagyobb hangsúlyt, élen a Tonraq-Unalaq párossal és a Bumi-Kya-Tenzin trióval és persze a Menyéttesókkal. Viszont az örök nehézség is visszatért, bizony, újabb románcok és a régi dodekaéder visszatérése. Míg Korra és Mako egy fejezetet nem bírtak ki veszekedés nélkül, addig Bolin ígéretes kapcsolata Eskával hamar rémálommá fordult, a Gingerrel való kapcsolata pedig vicc volt. És hogy ne maradjon ki a buliból, két pofon között Asami is újra belekeveredett a katyvaszba, miután megcsókolta ex-barátját, Makót, és újra egy pár lettek.

 De hagyjuk is, hiszen szerencsére a legtöbb karakternek volt önálló története is, és fő téma itt pont nem feltétlen az emberi politika és a hétköznapi kapcsolatok voltak, hanem a teokrácia. Unalaq személyében vadiúj antagonistánk lett, aki elődjével ellentétben nem törődött sokat az emberek apró kis gondjaival, ő nagyobban gondolkodott. Magát a sötétség szellemét, Vaatut akarta szabadon engedni és egyesülni vele, hogy új kort hozzanak el, a 10 000 éves sötétség korát, amiben emberek és szellemek újra együtt élnek. Ahogyan minden ellenség, akivel Korra szembenéz, így Unalaq is tudott valamit, igaza volt, csupán az eszközei voltak rosszak. Mondhatni nem hangzik jól az "örök sötétség" és a "Sötét Avatar", hiába az egyensúly a cél. Továbbá talán ő volt a legkevésbé szimpatikus főgonosz, és nem feltétlen csak nekem, a törzsfőnök szerte a fandomban egy meg nem értett léleknek tűnik, akinek céljaival valahogy nem tudtak annyira azonosulni a rajongók, mint a maszkos forradalmárral, az anarchista légidomárral, vagy a rendet követelő egyesítővel. És milyen kár, mivel a családi kapcsolat miatt talán pont Korra nagybátyja lehetett volna az, akit igazán megért a közönség, főleg, hogy antagonistaként csak a 4. fejezettől kezdve tekintünk rá.

 Volt azonban egy másik ellenség is, Vaatu, aki kapcsolódik az évad saját kis külön történetéhez. Wan Avatar, Raava és Vaatu története ugyan beleillett összességében Korra Legendájába, pláne ebbe a könyvbe, mégis nagyon könnyen lehet egy külön legendaként tekinteni a két fejezetre, ami ezt elmesélte. Vaatu talán ezért is inkább érződött Wan ellenségének, illetve Raaváénak. És akkor már Raava is egy érdekes új szereplő, hiszen nem csak az ezután következő két évadot határozza meg, hanem változtat azon is, ahogyan eddig Aang, Roku, Kyoshi, Kuruk vagy akár Yangchen történeteire tekintettünk. Az Avatar Állapot, a ciklus, minden új értelmet nyert, újabb, mélyebb jelentést kapott ezzel a két epizóddal, és főleg Raavával. Az egyik legnagyobb erőssége lett így magának a könyvnek is, hogy a mitológiát alapjaiban változtatta meg, és bizonyos szempontból lefektette eleve az alapokat.

 Nem hiába volt hát Szellemek a könyv címe, az évad fő témája, a legfontosabb eszme. Azonban a karakterek még mindig a fő mozgatórugói a történetnek, a főszereplők, akik egy része még az elsőből maradt velünk és egy része most bukkant fel, hogy aztán a későbbiekben is fontos legyen. Új karakterként megjelentek Bumi és Kya, Katara és Aang másik két gyermeke; Varrick és Zhu Li, az üzletember és asszisztens; Eska és Desna, az Északi Víz Törzsének következő törzsfőnökei; a fentebb említett Avatar és a szellemek a visszaemlékezésből és a még korábban említett Raiko elnök. Bumi és Kya nem véletlenül főleg Tenzinnel voltak együtt, vele jelent meg a dinamikájuk, és így adtak egy hármast, akiket élvezet volt nézni. Varrick egy potenciális anti-gonosz volt, ám ennél végül több lett, és Zhu Li Moonnal együtt inkább a 4. könyvben lesz nagy jelentősége karakterének. Eska és Desna nagy évada gyakorlatilag ez volt, hiába jelennek meg később is, az ikrek eleinte a románc és apjuk eszközei voltak, majd saját útjukon már nem láttuk őket annyit.

 Aztán voltak a főszereplők, akiket már ismertünk és vártuk, hogy merre viszi őket tovább útjuk. Jinora nagyobb szerepet kapott, a spiritualitás egyik főbb képviselője lett és ennek hatalmas szerepe lesz a következő könyvben is. Apja, Tenzin, kicsit kiszorult a mentor szerepéből, és bár ott volt Korra mellett, amikor a lánynak szüksége volt rá, mint már említettem inkább testvéreivel és családjával töltötte az időt. Lint kissé mellőzték ebben a szezonban, azért, hogy a következőben nagyobb szerepe lehessen. Maga az Avatar Csapat pedig főleg egyénenként működött, de legalább mindenki kapott valamit. Mako, amikor épp nem egy szerelmi bonyodalom kellős közepén volt, akkor egy rendes állás keretein belül védte az igazságot, és tényleg jó nyomozónak bizonyult, megtalálta a helyét. Öccse sajnos csak kereste azt, miután újra megpróbálkozott a pro-idomítással Bolin mozgósztárnak állt, amiről később ő is elismerte, hogy nem az, amit igazán szeretne. Se baj, Bolinnak is eljön majd az a pillanat, amikor értelmét látja a munkájának, és amikor igazán szerelmes lesz. Asami Sato, a harmadik tag nem kapott túl sok szerepet a Szellemek könyvében, viszont amit kapott az legalább értelmes volt és vitte tovább a karaktert. Vitte tovább azzal, hogy az élete tényleg egyre keservesebbnek látszik, és majdnem sikerült überelni azt az ütést, amit az első könyvtől kapott, de legalább már tudjuk, hogy merre megy ez az egész, és nem kell félteni Miss Satót, mindent túlél és mindenből nyertesen kerül ki. Mert vannak még ilyen karakterek is, ha engedik őket képernyőre.

 És persze mindezek után ott van Korra, a címszereplőnk, Az évad elején kissé úgy tűnt, mintha az egész első évados karakterfejlődés mehetne a kukába, és mintha az ifjú Avatar nem tanult volna sokat az Egyenlőségiek forradalmából, ám éppen ezért szólt ez a könyv Korra spirituális fejlődéséről. Elmélyült a karaktere, sőt, a karakter önmagába nézett a Szellemvilágba tett kiruccanásai alatt, és a nap végén a saját erejével mentette meg a világot. Korra újabb fontos lépést tett, és hiába lesznek még akadályai a cél előtt, mi már tudjuk, hogy ott van valahol neki is a boldogság. És annak az elismerése, hogy több ő az Avatar címnél, hiszen gyakorlatilag ez a karakter legfontosabb feladata, saját magát megtalálni, nem Raavát. Az első évadban ideiglenesen elvesztette az idomítását, amiről azt hitte, hogy a legfontosabb. Most rájött, hogy Raava benne él, őt is majdnem elvesztette, és megint azt hitte, hogy ez számít. 13 nap múlva meglátjuk, amikor egy újabb csatánál újra elveszít valamit magából, hogy mi is számít igazán, és aztán vele együtt keressük majd az Egyensúlyt. Ez a gyönyörű Korrában.

 Valamivel hosszabb lett az előzőnél, de egyre több dologról lehet beszélni. Egyre több szereplő, történet, egyre fejlődik minden, és ez az évad, főleg a végével sok újabb dolgot elindított. Mondhatni a következő két évad Korrának arra az egy döntésére épül, hogy nyitva hagyta a portálokat. Éppen ezért talán mitológia szempontjából volt a legfontosabb a Szellemek könyve, illetve Korra spiritualitása terítékre került. Ha nem nézem azt, hogy néhol egy-két szereplővel szemben mondhatni elbukott a narratíva, akkor egy sikeres könyvet zárunk, és a szellemi dolgok után jöhet a nagy Változás.

Kedvenc epizód(ok):

• 204: Civil Wars, Part 2
• 207 & 208: Beginnings
• 210: A New Spiritual Age

Ahogyan legutóbb is, most a Szellemek 14 fejezetéből illetve azoknak fejléceiből is érkezik egy összesítés. Sötétkék, lila, hát ettől kezdjetek elszokni, mert a változás tényleg más színeket hoz majd.