Az 1. Korra Legendája könyv óta először ennél az utolsó, 4. Könyvnél újra részről részre értékeltem, veletek együtt, ám ennek is vége lett. Úgy gondoltam, hogy azért nem árt egy összegző értékelés, kritika sem, úgyhogy foglaljuk össze, mi minden történt Korrával ebben az évadban. Aztán lehet, hogy lesz egy sorozat összegző is, ha van rá igény.

 A Levegő, Szellemek és Változás könyvei után eljött az Egyensúly ideje. Az Avatar franchise történetében a legrövidebb várakozás után kaptuk meg ezt a 4. könyvet, noha szereplőink számára három év telt el. Nem véletlen a címből adódóan, hogy a hangsúly az egyensúlyon és annak megtartásán volt, főleg ami Korrát illeti, ám ez nem feltétlenül csak azt jelentette, amit az eddigi Avataroknál. Korrának először a saját lelki egyensúlyát kellett megtalálnia, és aztán megteremteni azt a világban is. Így egy minden eddiginél mélyebb lelki folyamatot mutatott be ez az évad, miközben továbbvitte a sorozattól megszokott enyhén politikai vonalat, hiszen Kuvirának hála idén a fasizmussal ismerkedhettünk meg, annak előnyeivel és hátrányaival. Egyéb kulcsszavaink közé az egység, a hatalom és a megbocsátás tartoztak. Fontos jellemzője volt az évadnak továbbá az, hogy erősen visszatekintett az eddigiekre, ami nem is meglepő, hiszen ez volt az utolsó. Többek között az eddigi antagonistákra illetve az általuk képviselt eszmékre emlékezett Korra, a 8. fejezetben több szempontból visszanéztük az elmúlt 3 könyvet, visszatértek első évados karakterek, és erős párhuzamok voltak mind Korra Legendájának eddigi epizódjaival mind az eredeti sorozattal.

 Rögtön az első epizód összefoglalta nekünk, mi minden történt a világgal 3 év alatt. Megtudtuk, ki mit csinált, kivéve egy embert, magát a címszereplőt. Míg az eddigi évadokban az első rész hangsúlya mindig Korrán volt és a végén kaptunk egy ominózus képet az új ellenségről, addig most többek között Kuvira kapta a főszerepet, és az Avatar láttuk csak az utolsó percekben. Korra 3 év évét és lelki folyamatait leginkább a második fejezet, a Korra Egyedül mutatta be, megjegyzem zseniálisan, ám a felépülésének hosszú folyamata végigkísérte az évadot. Mindig voltak komolyabb témák az Avatar világában, és mindig nagyszerűen kezelték őket, ám Korra traumája és az azután következő PTSD egész egyszerűen meghaladta azt, amire szerintem a Nickelodeon méltó lenne. Ahogyan Zaheer is megmondta, semmi sem születhet újjá az eredeti állapot elpusztítása nélkül, és főhősnőnkkel pontosan ez történt. Sok-sok nehézség után ebben az évadban újjászületett, és újult erővel vágott neki a végén egy új kezdetnek (amit mi sajnos már nem fogunk látni kiteljesedni). Ezzel is szépen át lett vezetve az előző könyv főbb gondolata ebbe, így a kontinuitás megtartásával sikerült új irányba indulni.

 Ugyanezt erősítette a másik oldal, Kuvira, az antagonista. A Vörös Lótusszal ellentétben ő a rendet akarta visszaállítani, amit ők leromboltak, így szöges ellentéte elődjeinek. Az anarchizmus után kaptunk egy a fasizmusra hasonlító rendszert, illetve annak képviselőjét, a rend üzenetével. Kuvira erőssége azonban főleg az volt karakterként, hogy Korrára, illetve a régi, 3 évvel ezelőtti Korrára hasonlított, csak egy precízebb verzió. Így vált érdekessé az, ahogyan néztük az ő sikereit és Korra felépülését párhuzamosan, míg végül a kettő szembeszállt egymással. Hogy ne csak a pozitívumokat említsem, és hogy lássátok, nem volt teljesen tökéletes az évad, azért megemlítenék néhány hibát, most éppen Kuvirával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy szánhattunk volna több időt a megismerésére, megtudhattuk volna az okait még a finálé előtt, akkor talán "emberibb" karakter lett volna, és jobban megsajnálta volna a közönség a bukásánál. Többször megemlítették, hogy kiskorában Suyin Beifong szinte gyermekeként tekintett rá, befogadta és tanította. Talán ezen a szálon lehetett volna bemutatni a karaktert, mielőtt még elárulta volna Sut. Ha visszanézitek a 3. évadot, Kuvira már ott is többször feltűnik, így nem mondhatom, hogy a semmiből került elő, azonban nagyobb hangsúlyt kaphatott volna az emberi oldala, maga a karakter, nem pedig a "Nagy Egyesítő". Továbbá negatívumként fogom fel azt is, így utólag, hogy nem volt másodlagos antagonista, valaki, aki kiegészítette volna a Korra vs. Kuvira ellentétet. Baatar junior talánt fel lehetne fogni úgy, mint egy ilyen másodlagos ellenséget, ám inkább olyasvalakire gondoltam, aki nem feltétlen osztja Kuvira nézeteit, mégis Korra ellen van. Mint Tarrlok az első évadban, aki végül bonyolult mégis zseniális módon egészítette ki Amon terveit. Vagy akár olyasvalaki is jó lett volna, mint például Hiroshi, az Unalaq-Vaatu páros, vagy Zaheer csapata, a Vörös Lótusz. Persze, Kuvira mögött egy hadsereg, egy birodalom állt, sőt, egy ideig Bolin, Varrick és Zhu Li is, viszont nem akadt rajta kívül olyan karakter, aki igazán kihívást jelentett volna Korrának vagy csapatának, egyedülálló karakterként. Baatar junior valahogy túl kevés volt erre a pozícióra, főleg, hogy a fináléra már átállt családja oldalára, egy csúnya szakítás után.

 És ha már ennél tartunk, akkor itt szeretném megemlíteni az egyik kulcsszót: megbocsátás. Mert az egység és hatalom nagyjából körbejárható Kuvirával, ám a megbocsátás a szereplőgárda minden irányába elnyúlt és fontosnak bizonyult, főleg családon belül. Asami megbocsátott Hiroshinak, Toph megbeszélte a régi sérelmeket lányaival, Mako örömmel látta Bolint, miután elárulta Kuvirát, és egy idő után Opal is megbocsátott a fiúnak. Varrick és Zhu Li egész kapcsolatukat átértékelték az árulás-kémkedés dolog után, és még Korra is meglátogatta Zaheert, noha inkább magával számolt el és nem Guru Laghima elsőszámú rajongójával. Végül pedig Su azonnal visszafogadta fiát, miután azt megpróbálta felrobbantani a menyasszonya. Alapvetően úgy gondolom, hogy nagyon szépen és okosan bántak az egész megbocsátás dologgal, kellően finoman mégis úgy, hogy átjöjjön az üzenet. Bonyolulttá a legutolsó esetnél vált, illetve akkor, amikor már Kuvira is bocsánatot kért Suyintől. Elvileg Su úgy szerette egykor Kuvirát, mintha a lánya lett volna, és elvileg mind ő mind Baatar ugyanúgy árulták el őt, amikor elhagyták Zaofut. Mégis, amikor a fiú hirtelen meggondolta magát akkor kész volt mindent elnézni, amikor meg Kuvira bánta meg tetteit akkor csak annyit mondott, hogy mindenért meg fog fizetni. Nyilván van különbség az "olyan, mintha a saját gyerekem lennél" és a tényleges szülő-gyerek kapcsolat között, azonban úgy gondolom, hogy direkt volt meg a sorozatban ez a kontraszt, ami Sut és a bocsánatot illeti. Amikor Kuvira arról beszél, hogy elfogadja a büntetését, bármi is legyen az, akkor kifejezetten őt és Sut mutatja csak a kamera, mintha ez a büntetés a Beifong lány felelőssége lenne. Fél perccel később személyesen kér bocsánatot Kuvira, és azt már megbeszéltük, hogy mit kap helyette. Hogy mit jelent ez? Hogy szerintem Suyin hibázott, legalábbis engedte, hogy a családi kötelék befolyásolja döntését. Hogy szerintem ez direkt volt, és a sorozat is azt akarja, hogy gondolkodjunk el ezen. Úgyhogy megbocsátás, fontos dolog, ahogyan láthattuk a rengeteg példában, de így a végére egy elgondolkodtató része is belekerült.

 Ha már Egyensúly a könyv címe, akkor illik a történeten belül is egyensúlyban tartani a dolgokat. A legtöbb helyen úgy gondolom, hogy ez így is volt: Korra lelki fejlődése és a világé, a visszatekintések a múltba és a jelen haladása a jövő felé. Mégis, van egy dolog, amit szerintem sem ez a könyv, sem általában Korra Legendája nem igazán tudott egyensúlyban tartani, és ez a karakterekre szánt idő. Vegyünk egy egyszerű példát: Kai az első részben Opallal együtt viszonylag sokat szerepelt, láttuk rajta, hogy mennyit fejlődött, Aztán egészen a fináléig nem is láttuk, és ott is csak a többi légidomár közé olvadt be háttérszereplőként. Nem arról van szó, hogy nevezzük át a sorozatot Kai Legendájává, és foglalkozzunk csak vele, ez csak egy példa akart lenni, hogy mennyire hanyagolhatóvá vált néhány karakter. És persze, nem lehet mindenkinek szép, hosszú karakterfejlődést adni, aminek minden percét úgy végigkövetjük, mint Korráét. Azért Korra Legendája, mert főleg neki kell fejlődnie, rá kell koncentrálni illetve az őt körülvevő dolgokra és emberekre. Mégis, valahogy mindig úgy éreztem, hogy (az Avatarra nem jellemző módon) egy-két szereplő néha kispadra kerül, pedig több figyelmet érdemelnének. Jinorával például feltűnően sokat foglalkozott a második és harmadik könyv, itt pedig már neki sem volt sok tennivalója. Nem volt ez annyira súlyosan jelen, mint mondjuk a 2. évadban, ahol a Mako és Asami a szerelmi drámáért voltak ott és esetleg a plot mozgatásáért de nem mint karakterek, Bolin pedig nem kapott többet a bohóc szerepénél. Ami azt illeti, a főbb szereplőkkel tisztességesen dolgozott ez az évad, mindenki kapott egy utat, amit hagytak is, hogy bejárjon, végre Bolin és Asami is. Viszont voltak olyan, eddig fontosabb állandó szereplők, akiknek mintha már nem lett volna dolguk, és ezért félrerakták őket. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy már soha nem fogjuk megtudni, miért utazta körbe a világot Kya, és miért nem telepedett le soha.

 Ez persze nem azt jelenti, hogy teljes mértékben elégedetlen lennék azzal, ahogyan a karaktereket kezelték. Akivel foglalkoztak, azzal nagyon is megdolgoztak, és aki kapott hozzá teret és időt, az tudott fejlődni. Legjobb példa a már sokat említett Korra, akinek tényleg nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos volt a gyógyulás folyamata. Ám mások is kaptak teret, Mako végre nem egy szerelmi dodekaéder közepén állt, hanem a munkájával kapcsolatban láttuk a legtöbbet, a fináléban pedig hősies jelenetet is kapott. Asami az üzletben minden eddiginél sikeresebb évet zárt, és érzelmileg is megdolgoztatták Hiroshi visszajövetelével illetve halálával (plusz, most nem maradt egyedül a gyászával). Bolin végre elszakadt egy kicsit a csapattól, és ez jobbat nem is tehetett volna neki, hiszen a világképét is megkérdőjelezték és a naiv énjétől is sikerült kicsit megszabadulnia. A Beifong család tagjai külön-külön és együtt is sokat láttuk, többek között Toph Beifong is visszatért a képernyőinkre. Szóval a karakterfejlődéssel nem volt problémám úgy általában, akivel foglalkoztak arra szántak időt, csupán annyi volt a gond, hogy nem mindenkivel foglalkoztak.

 Egy másik megfigyelés az évaddal kapcsolatban, hogy nagyon egy történetre koncentrált. Kuvira és a Föld Birodalma, Korra felépülése, végül ennek a kettőnek a találkozása a végső csatában. A 13 rész közül nagyon kevésről mondható el, hogy önállóan is megállná a helyét, ami alapvetően nem akkora gond, hiszen kell a kontinuitás, kell egy összefüggő sztori. Viszont kezdett úgy tűnni egy idő után, hogy minden fejezet ugyanarról szólt, mindegyik erre a nagy csatára készített fel minket, és néha mintha egy helyben topogtunk volna. Ráadásul az a nagy csata nem is volt annyira epic, hogy egy évadon át készüljünk rá. 13-szor 22 perc alatt nehéz a főszálhoz tartani magunkat és közben mindig egy külön történettel is előállni, én ezt értem, pusztán megjegyzés. Mintha ez az évad tényleg csak arról szólt volna, hogy felkészítsen minket, és ez egy idő után tudott fárasztó lenni. Ettől függetlenül voltak "egyedibb" epizódok, például a Beifong Hadművelet vagy a filler epizód, a Visszaemlékezések, csak úgy általában tűnik az évad egy nagy összefüggő egységnek. Talán ez nem is baj, hsizen az egység eleve az egyik kulcsszó volt, ahogyan mondtam.

 Az említett "hibáktól" függetlenül, és azok mellett is természetesen izgalmas, mély és szórakoztató évad volt, csak gondoltam ne dicsérjem mindig agyon a sorozatot, vegyük sorra a hibákat is. Hogy a végére pozitív legyen, azért említsük meg az animációt és a zenét is, hiszen ezek mindig, mind a 7 Avatar évadon át tartották a színvonalat. 9 év alatt sokat fejlődött a grafika, hiába volt gyönyörű már az első epizód is, ez az utolsó évad már tényleg lélegzetelállító volt. Jeremy Zuckerman pedig már rég száz meg száz díjat érdemelne a munkájáért, egyszerűen minden hangjegy csodálatos volt ebben a műsorban. Úgyhogy összességében hiába nem volt teljesen tökéletes, az Egyensúly egy jó évad volt, ami új szintre emelte az Avatar világát, és méltó befejezést produkált hozzá. Jó kis két és fél hónap volt, élmény volt minden héten leülni és megnézni. A hibák pedig bőven eltörpülnek az egész évad fantasztikus atmoszférája mellett.