Itt vagyunk hát, eljött az utolsó nap, ezzel pedig az utolsó könyv vége is. Alig két hónapja volt, hogy először láttuk a sorozat végét, ma pedig újra átéltük az utolsó pillanatokat. Jöjjön hát az összegés az Egyensúly könyvéből is, aztán pedig az összegzés az egész projektből.
Levegő, Szellemek és Változás után végre Egyensúlyba kerültek a dolgok, illetve ez lett volna a cél. Ám a könyv maga inkább az Egyensúly felé vezető útról szólt, ehhez pedig időbeli ugrás is kellett, úgyhogy egy meglepő, 3 éves szünet után léptünk be újra kedvenceink életébe. Új antagonista jött, mint mindig, az előzővel szöges ellentétben állva a rendet képviselve. Ehhez fűződtek politikai problémáink, és ahogyan a szereplők kicsit megnőttek őket is újra megismertük, főleg főszereplőnket. Rengeteg dolgot épített az évad az előzőben lefektetett alapokra, így a kontinuitás megvolt, és mivel ez a sorozat végét is jelentette a kötelező visszatekintés sem maradt el. Persze ez nem azt jelentette, hogy a könyv nem tudott újat nyújtani, sőt, ha lehet még komolyabbá és értékesebbé változtatta saját világát. A mentális betegségektől kezdve egészen az azonos nemű emberek között lévő kapcsolatokig foglalkoztak mindennel, kellő komolysággal, eleganciával és a csatornájukat meghaladó mélységgel. A karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok ennek megfelelően hozták az eddig megszokott színvonalat, komplexitásban a csúcsra értek. Kulcsszavaink voltak az egyensúly és rend mellett a megbocsátás, empátia és a továbblépés is.
A 3 éves ugrás azt is jelentette, hogy a könyv elején az eddig történtekről tájékoztattak minket, a második felében pedig már készültünk a nagy csatára. Érdekes, ahogyan a főszál egyenesen következik az előző könyvből, mégis teljesen más irányt vesz elődjéhez képest. Ez főleg új ellenségünknél, Kuviránál tapasztalható, hiszen elődjeivel ellentétben ő nem a szabadság és a káosz, hanem a rend és az egyensúly szimbóluma, akár a személyes szabadság árán is. Kuvira a Nagy Egyesítőként jelent meg előttünk, Baatar juniort leszámítva egy személyben jelképezett egy egész birodalmat és egy rendszert, ami viszont különösen zseniálissá tette azt, hogy épp itt és most volt antagonista, az egy másik tulajdonsága. Kuvira ugyanis egyrészt volt a Nagy Egyesítő és a Föld Birodalmának vezetője, másrészt viszont egy tükörkép Korrának. A szokásos eszmerendszereken kívül Kuvira karakterként is fontos leckét tanított az Avatarnak.
És ha már karakterek, akkor beszéljünk a többiekről. Az előzővel ellentétben itt nem volt sok új arc, még maga Kuvira is réginek számított, inkább az előzőek fejlődtek és mentek különböző irányokba. Kai és a többi légidomár kissé visszaszorult az elejét kivéve, még Tenzinnel és gyerekeivel sem foglalkoztunk annyit, mint eddig, Jinorával sem. Rájuk egy epizódot ugyan szántak, a Jinora, Ikki és Meelo közötti dinamikára, de nem rajtuk volt a hangsúly az évadban úgy általában, amivel persze nincsen nagyobb gond, hiszen most más volt a téma. Az Levegő Nomádjai közül az, akinek Tenzinnél is nagyobb szerepe volt Opal volt, és ő is inkább Beifongként szerepelt. Miután Baatar junior Kuvirával együtt elhagyta Zaofut a családban adódott pár konfliktus, és ez sokszor előtérbe került. A nagymama, Toph is visszatért, így a Beifong család most igazán megkapta a méltó figyelmet. Ahogyan általában az évadban, náluk is megfigyelhető volt a megbocsátás és továbblépés fontossága, főleg Toph és Lin esetében, de visszatérve Opalra a romantikus kapcsolatoknál is jellemző volt ez. Mivel Bolin rájött, hogy mások segítésében találja meg a boldogságát csatlakozott Kuvira seregéhez, ez viszont szakadékot képezett közte és Opal között. Szerencsére a szerelmeseket csak erősebbé tette a konfliktus, és a végén jól jöttek ki belőle. Egy másik páros volt Varrick és Zhu Li, akik a harmadik könyves apró szerepük után újra fontosabb karakterek lettek. Fontosabbak, mint valaha, nem csak a plot hanem az egymással való kapcsolatuk miatt is. Árulásból esküvő lett, és elég fontosakká váltak ahhoz, hogy a finálé egyik utolsó jelenete legyen kettejük nagy napja.
Új szereplők is akadtak azért, Izumi mellett például Wu herceg, aki a Föld Királyságának 54. uralkodója lett volna, ha Kuvira nem szól közbe. Az elkényeztetett herceg az évad végére felfejlődött, ahogyan ebben a sorozatban szokás, és megtanult önzetlenül viselkedni (ami szintén fontos volt ebben a könyvben). Ezt részben Makónak köszönheti, aki testőrként vigyázott fizikailag Wura, és már-már barátként segítette lelki fejlődésében. A tűzidomárnak idén nem volt nagyobb szerepe ennél, viszont ez nem azt jelentette, hogy értéktelen vagy mellőzhető lett volna. A fináléban is bizonyította, hogy ez nem így van, hősies pillanata ez egyik legszebb az egész szériában, ráadásul Korrával is kaptak egy méltó utolsó jelenetet. Testvére, Bolin, ahogyan már említettem Kuvira mellett kereste sorsát, és viszonylag hamar belátta, hogy ez így nem lesz jó. Bolin a 4. könyvre megtalálta önmagát, és bár még mindig követett el hibákat, a szíve is még mindig a helyén van, és bőven sikerült jóvátennie a múltat. Ami az Avatar Csapat harmadik tagját illeti, Asamit, neki kijárt az üzleti és a személyes szálakból is bőven. Egyrészt sikerült a Jövőipart újra csúcsra emelnie három év alatt, segített a város felújításában, az évad végén pedig részben az ő ötletének hála sikerült megállítani a Kolosszust. Ezentúl Asami is megkapta a maga családi bonyodalmait, és bár a Sato család jóval kisebb a Beifongokénál, azért nem kell alábecsülni a közte és Hiroshi között lévő kapcsolatot. Az ex-Egyenlsőségit az évad közepén hozták vissza, szintén rátértünk a megbocsátás szálra, majd a fináléban lett kulcsfontosságú szerepe. Hiroshi életét adta a város és főleg lánya védelméért, így az utolsó évadra még sikerült valamivel megkeseríteni Asami Sato életét. Viszont az előző évadokkal ellentétben valamivel kompenzáltak is, mert Hiroshin kívül volt még egy személy, akivel fontos kapcsolatot ápolt Asami, és ez Korra volt.
Így érkezünk el a címszereplőhöz újra, aki egy kemény évadon van túl. Korra azzal kezdte utolsó könyvét, hogy az előzőekben elszenvedett traumákból próbált felépülni, ezzel pedig egészen új szintre emelte mindazt, ami a sorozat képvisel. Különösen a Korra Egyedül című epizódban láthatjuk, hogyan küzd szinte szó szerint önmagával az Avatar, majd végigkövethettük a gyógyulás folyamatát. A legszebb az egészben az, hogy Korra tényleg erősebben sikerült, hogy kimásszon az egészből, és ahogyan mondta, még csak útja elején áll. A sorozat végére ez a fiatal lány rengeteget fejlődött, megjárta a poklot és mégis felállt, megtalálta a boldogságot, és még mindig annyi mindnen vár rá. Minden karakterre igaz, hogy ha volt is olyan, hogy egy Avataros előd árnyékában éltek, akkor abból kiléptek, de a leginkább Korrának sikerült mindez, pont annak, akinek talán a legnehezebb dolga volt.
Az Egyensúly könyvével még egyszer utoljára nagyot alkottak a készítők, olyan témákat vállaltak be, amiket okkal nem szoktak, és mindent precízen kezeltek. Persze, voltak bukkanók, voltak a sorozaton túlmutató problémák,a mikkel nem lehet sokat kezdeni, de ahogyan Tenzin is mondta, az egész élet egy nagy, bukkanós út, és ez az évad, ez a sorozat jól kezelte ezeket az akadályokat. Persze nem volt ez a könyv sem tökéletes, de amit jól csinált, azt sokkal elismertebb műveknél is jobban. A végére pedig az egész egyensúlyba került, és nem ez lett volna a lényeg?
Kedvenc epizód(ok):
-
402: Korra Alone
-
404: The Calling
-
407: Reunion
-
412: Day of the Colossus
-
413: The Last Stand
Előre is köszi amúgy meg ma este hajrá J. K. Simmons.