Avatar: Aang legendája – Keleti filozófia, és szimbólumok

                A chaten már körbekérdeztem, hogy lenne-e igény a Szellemek könyv elemzéséhez hasonló, szimbólumokkal és filozófiával foglalkozó Aang legendája elemzésre. Pozitív visszajelzéseket kaptam, így a továbbiakban ezt a sorozatot veszem kicsit mélyebben górcső alá.

                A legnagyobb nehézségekbe azért ütköztem, mert a Korra legendája többszörösen rejtett jelentéseihez képest az ATLA nagyon konkrét, sokszor szinte ismeretterjesztőként beszél a keleti filozófiáról, de remélem, sikerült olyan mélységekbe lemennem, ami nektek is szórakoztató, új információkat hordoz. Első sorban a sorozatra helyezem a hangsúlyt, természetesen, de mivel azóta a világ kibővült a Korra legendájával, és képregényekkel, ezért ezekre is teszek majd utalásokat.

Reinkarnáció – Életfeladatok, és teljesítésük

                 Már a Korra legendájánál kifejtettem a teóriáimat a sorozat reinkarnációs rendszerének működésére, most ezzel szeretnék részletesebben foglalkozni. Ehhez alapul természetesen az avatárok reinkarnációját veszem, bár minden bizonnyal a világ összes szereplője reinkarnálódik (többek között ezért csak kiugróan magas spirituális fejlettségű mestereket láttunk viszont a szellemvilágban, illetve olyanokat, akiknek a lelke csapdába esett), de róluk tudunk a legtöbbet. A reinkarnáció gondolata eredetileg a keleti vallásoktól ered, de az európai kulturális kódba is bekerült Platónnak hála, és mindig szorosan összefonódott az életfeladat, a sors, és a karma kérdésével.

                Ez az avatárok esetében viszonylag egyszerűen értelmezhető: az adott korszak szolgál egy adott alaphelyzettel, és egyben az avatar számára egy életfeladattal. A reinkarnáció során az avatar olyan körülmények közé születik, olyan alaphelyzetet és kapcsolatokat kap, amelyekkel, ha ügyes képes hatékonyan végrehajtani ezt az életfeladatot, ha viszont elhibázza, akkor az univerzum egyre nehezebb verzióban adja fel neki újra. Erre számtalan példát láthatunk, a legjobbak talán Kyoshi és Yangchen, a hódító időkbe érkezett harcias, erőszakos, és a békés korszakba született kötelességtudó, nyugodt avatar. Ők, minden arra mutat, hibátlanul teljesítették az életfeladatukat, kihasználták a kapott helyzetet. Kuruk és Roku pedig remekül bemutatják, milyen az, amikor valaki képtelen végrehajtani a feladatát. Kuruk őrző lelke (amivel Aang kapcsolatba lép) úgy jellemzi az életét, mint amiben ő csak az események elszenvedője, sosem tudatos alakítója volt. Nem tudjuk pontosan a világ aktuális helyzetét, csak azt, hogy békés időszak volt, ám Kuruk semmilyen szinten nem járult hozzá ennek fenntartásához… az univerzum pedig ennek megfelelően tanítja, mikor elveszi tőle a menyasszonyát. Az őrző lélek, esetében már rendelkezik reflexióval a helyzetéről… tisztában van azzal, hogy nem foglalkozott a feladatával, és ő idézte elő az életében történt katasztrófát. Roku esete annyiban bonyolultabb, hogy míg ő is megkapja a feladatát, és ahhoz minden erőforrást (vagyis hogy előzze meg a háborút, használja erre a barátságát Sozinnal, ami egészen fiatalkoruktól épült), és ő is elhibázza, még az őrző lélek sem képes ezt a hibát belátni. A fejlődést mutatja, hogy Aang maga, elsősorban az Ígéret képregényekben már nyíltan kihangsúlyozza, Roku hol rontotta el a saját sorsát. Barátságra kellett volna építenie, ám Sozinnal sosem simította el a kirobbanó konfliktusokat, legyenek azok fiatalkorukban, vagy idős emberekként, végső soron pedig nem ismerte fel ebben a saját felelősségét. Aang, a diplomatikus jellem azonban ezt a fejlődési lépcsőt, egy hosszú folyamat eredményeként meglépi, és problémamegoldásában a baráti kapcsolatokra, a szeretetre építve próbál tovább haladni.

                És most térjünk ki egy kicsit Aangra, hiszen ő a sorozat főszereplője, ő az egyike azoknak, akinek a sorsából a legtöbbet látunk. Aang életére egy diplomatikus személyiséget kapott az avatarlélek, az élet tiszteletével, erős hittel a békében. A kérdés azonnal felmerül, mert míg eddig az alaphelyzetek tökéletes harmóniában voltak a feladattal, addig Aang esetén látszólag teljes az ütközés: békés személyiség háborúba, élet tisztelete egy olyan világban, ahol igenis érvényesül, hogy a saját élet védelme érdekében adott esetben ölni kell. Én egyetlen magyarázatot találtam erre az ütközésre, az pedig, hogy Aang valahol az élete során hibázott, és halasztotta a feladata végrehajtását, ez pedig egyedül száz évvel korábban, a háború kitörése előtt történhetett. Az üstökös érkezésének pontos időpontját nem tudjuk, ezt jó, ha kihangsúlyozzuk. Azt tudjuk, hogy nagyjából száz év, de pontos időpontot nem adnak meg. Tegyük fel, hogy Aang nem szökik meg, erre már születtek teóriák a napi Aang projekt részei alatt. Ebben az esetben, ha sikerül kimenteni a levegőtemplomból, amire meglehetősen jó esély van, hiszen minden bizonnyal, ha még itt tartózkodik, őt mentenék először, egy formálódóban lévő, közelmúltban kitört háború helyzetével néz szembe, amit Sozin halála után egy tapasztalatlanabb Tűz Ura irányítana. Ebben az esetben a diplomatikus, békepárti jellem tökéletesen alkalmas lehetne a konfliktus elsimítására, és adott esetben arra is, hogy helyreállítsa a harmóniát, a tragédia ellenére is megőrizve saját, belső harmóniáját. Aang azonban menekült, így sosem tudjuk meg a lehetséges végkimenetelt: a feladatát elhalasztotta, a világ pedig, ahogy Roku és Aang közötti „életváltásnál” itt is ráerősített, formálódóban lévő háború helyett kibomlott, súlyos konfliktus, közel azonos alaphelyzetben, csak sokkal rosszabb erőviszonyokkal. Aang diplomatajelleme nem erre a konfliktusra készült, de szerencsére a felerősített akadályt képes volt venni, és így ő, úgy fest a feladata beteljesítésével zárta az életét.

Később ez diplomata képesség ahhoz is kellett, hogy a különböző népeket összehozza, az ellentéteket elsimítsa, a régi sérelmeket megoldja - hiszen így jöhetett csak létre később Köztársaságváros, ahol a béke fenntartása már mindenkinek joga és kötelessége és ehhez  közös együttműködés szükséges. Már ennek előzménye volt a Tűz Urával való konfliktus megoldása is.

Elemek és emberek

Talán most értem az elemzés legkomplexebb részéhez. Először, ha beszélni akarunk a négy elemről, tisztázni kell az alkalmazott kulturális kódot, így én először európai szemmel vizsgálom meg. Láthatjuk, hogy mind a négy jelképben jelen van a spirál, ami jellegzetes teremtő-romboló jelkép.  Jó ha megfigyeljük, két-két elemnél forog azonos irányba: A tűz és a föld spirálja, illetve a vízé és a levegőé. Érdekes, hogy Arisztotelész, az egyik legnagyobb ókori görög filozófus hasonlóan kapcsolta össze ezeket az elempárokat, szerinte ugyanis minden elemhez tartozik két tulajdonság: lehetnek hidegek vagy melegek, illetve szárazak, vagy nedvesek. A föld és a tűz a száraz elemek, míg a víz és a levegő a nedvesek, a spirálok forgási iránya erre is utalhat. Iroh rajzán továbbá előkerül a kereszt és a kör szimbólum is, vagyis a szétválasztás, és az egység, az anyagiasság, és a szellemi szint jelképei, de ezt tulajdonképpen ki is mondja.

És természetesen nem felejthetőek el a személyiségbeli alapok. Míg az alkattal kapcsolatos meghatározásokhoz a Korra legendája is erősen ragaszkodott, a személyiséghez már sokkal kevésbé, például Korra, aki elviekben a víz elemhez tartozott, földes-tüzes személyiséget kapott. Az ATLA négyese viszont mind tökéletesen megfeleltethetőek az elemüknek, Katara a víz családközpontú, anyai, érzelmi vonulatát kapta, Aang a levegő típusú emberekre jellemző spirituális gondolkodást, nyugalmat, és a kolerikus személyiségtípussal együtt az optimizmust. Toph a föld típus végletesen makacs, ami gyakran már a fafejűségig megy, erős, határozott, és kellően magabiztos is. Végül Zuko, a tűz impulzív, agresszív, de hűséges, bátor, és kitartó. A való életben ezek az elemek szerinti személyiségtípusok ritkán vannak ennyire letisztultan jelen egy-egy emberben, de az avatar gyakran dolgozik archetípusokkal, így itt, azt hiszem, nem igazán meglepő.

Miért vak Toph és egyéb kérdések

Az egyes karakterek, számtalan, elemükre utaló apróbb szimbólummal is rendelkeznek a sorozatban. Az egyik legnyilvánvalóbb apróság Toph vaksága, ami jellegzetesen utal a karakter föld elemére. A föld személyiségtípusról már beszéltem az előző szekcióban, a vakság ezt hangsúlyozza ki… Toph szó szerint földhöz ragadt, hiszen neki nem elég még az sem bizonyosságnak, hogy lássa a dolgokat… neki mindent meg kell tapasztalni. Mikor repülnek, számára az egész világ érzékelhetetlenné válik, mert nincs mivel tapasztalatot szerezni. Nem tud még mások beszámolóira sem hagyatkozni (például könyvek), teljes mértékben saját élményeire épít, ilyen módon a vakság esetében teljes mértékben szimbolikus. Ennek megerősítéseként láthatjuk, hogy a föld elem állata, a borzvakond ugyancsak vak.

Aang esetén hasonló szimbólum a bot. A levegő elem egyik bolygója az asztrológiában a merkúr, akit rendszeresen az eszközökkel kapcsolnak össze, meseszimbolikában például a varázseszköz merkúri, és levegős elem. (Elég, ha Mercurius-ra, vagy görög megfelelőjére, Hermészre gondolunk, aki a feltalálók istene, és mindig voltak jellegzetes eszközei pl. a caduceus, de ő találta fel a lantot is.) Érdekes megfigyelni, hogy a másik három elem idomárjai szinte minden esetben segédeszköz nélkül harcolnak, Aang és a levegőidomárok viszont majdnem mindig botokat és siklókat használnak, a Korra legendájának negyedik évadáig, vagyis ez lehet egy erős utalás az elemre magára.

Zuko esetén az első, és legszembetűnőbb mozzanat természetesen a sebhely, aminek az általa értékelt, és az apja által szánt jelentés gyökeres ellentétben áll a legtöbb szimbolikában a sebhelyeknek tulajdonított jelentésekkel. A törzsi kultúrákban, sőt, még a nyugati szimbolikába, például Németországban is a sebhely a felnőtté válás, a tapasztalat, sőt, gyakran a becsület szimbóluma. Aki sebhelyet kap, az felemelte a hangját, az harcba szállt és megvédte az igazát, és végeredményben ez Zukóra igaz is. Bár az Agni Kai-t nem vívta meg az apjával, de felszólalt ott az igazságtalanság ellen, ahol mindenki hallgatott, a karakterének ráadásul alappillére a becsület már-már megszállott hajszolása, miközben egy, a legtöbb kultúrában becsületszimbólum van az arcán.

Állatok

Mivel az avatar világának elég kiterjedt biológiája van, így csak néhány állatról fogok beszélni. Elsőként, az előző témához kapcsolódóan érdemes megemlíteni az elemekhez kapcsolódó állatokat, így a sárkányokat, a borzvakondokat, és a repülő bölényeket.

A bölény legtöbbször a szentség, az élet értelmének keresése, és a belső béke szimbóluma, de mellette gyakran összekapcsolják a jóléttel, és a védelemmel. Hangsúlyozza, hogy meg kell becsülni, amink van, tisztelni kell az életet. Ez tökéletesen összecseng a levegőidomárok alapfilozófiájával, az idomárok és a repülő bölények kapcsolata pedig védelmi szimbólumként is ráerősít a jelentésére.

A sárkány, a tűz népének állata, egyik jelentése az erővel és a hatalommal függ össze (ha felidézzük Iroh beszédét, ő a tüzet a hatalom elemének nevezte). Egyben azonban jelképezi a félelmekkel, akadályokkal való szembenézést, az önmagunkba tekintést (ez előkerült a napharcosok filozófiájában, ahol Ran és Shaw az emberek lelkében olvastak, így választották ki, hogy méltók-e a tanításukra, illetve gondolhatunk Zuko álmára is a két sárkánnyal, Iroh és Azula hangjaival), egyben pedig a tisztaság, a megvilágosodás jelképe is.

A borzvakondok egyik lényeges mozzanatát Toph vakságánál már kifejtettem. A borz az önállóság, az önkifejezés, a függetlenségre való törekvés állata is, ami, ha összekapcsoljuk a vakond földhözkötöttségével, már tökéletesen kiadja a föld elem tipikus jellemzőit.

Érdemes megemlíteni az oroszlánteknősöket, az előző elemzésemben róluk már néhány szót szóltam, mint az anyagi és szellemvilág közti átkötőkről, de ha megnézzük az őket alkotó állatfajok szimbolikáját, láthatjuk, hogy a teknősbéka, a védelem és a bölcsesség szimbóluma találkozik az oroszlánnal, az erő jelképével, ilyen módon hibátlanul betölthetik mind a korai időszakokban az emberiség védelmezőinek szerepét, mind később az emlékek őrzőinek szerepét.

Szellemek

Noha a szellemvilágról mélyvizes információkat a Korra legendájából kaptunk, a Szellemek könyv elemzésnél már elkülönítettem azt is, hogy az asztrálsíkot szimbolizálja (én is a továbbiakban asztrálsíkként, vagy asztrálvilágként fogok rá hivatkozni, számomra ez kényelmesebb, mintha keverhetném a szellemi vagy kauzális síkkal), már az Aang legendájában megjelent néhány nagyon fontos szellem, akik szerepköre tovább bővült a képregényekkel. Közülük legfőképpen Koh-val és az arcok anyjával, Hei Bai-jal, és Tui és La párosával szeretnék foglalkozni.

Hei Bai a vadon megtestesítője. Állata, a panda a kínai szimbológiában kap nagy szerepet, minthogy nagy testű, kényes, majdnem az egész életét egy helyben tölti, legtöbbször a béke, az egyszerűség, a mozdulatlanság jelképe, és ezt egy az egyben ráhúzhatjuk a vadon motívumára: Mikor a természet harmóniában van, Hei Bai maga is ennek szerves részeként jelenik meg. Mikor azonban ezt a harmóniát felrúgják, ahogy a panda is nagyon kis változásokra is hevesen képes reagálni, a szellem is átalakul, fekete-fehér szörnyeteg lesz, a színek hiánya ebben az esetben jelképezheti a természettől való elfordulást, vagy annak tönkretételét is.

Koh és az Arcok anyja leginkább az identitáshoz, azon belül az ego-hoz, az életenként kapott személyiséghez kapcsolódnak. Az Arcok anyja az ego teremtője, láthatjuk személyiséget, sorsot éppen úgy tud cserélni, mint arcot, ám legtöbbször a feléje intézett kívánságokat sértésként éli meg: okkal választott minden embernek arcot, hát hibás lépésnek érzékeli ennek cseréjét. Az arcok anyjának kísérője farkas, ami pedig leginkább az indián, de némely keleti szimbológiában is egyszerre tanító és követő, majdnem minden esetben valamilyen felsőbb rendű szellemmel való kapcsolattartást is jelképez. Az arcok anyja, azon túl, hogy egyfajta teremtő szerepet tölt be, próbatételek elé is állítja az embereket, felteszi a legnagyobb kérdéseket (megfelelőnek érzed-e a jelenlegi identitásodat a feladatod végrehajtásához, úgy érzed-e, hogy készen állsz erre a feladatra?), de végül, legtöbbször a menekülést kérők visszajutnak oda, ahonnan elindultak. Ursa is, aki elmenekült a családja elől, megkapta az arcok anyjától a lehetőséget, hogy teljesüljön a kívánsága… ám ez végül visszavezetett ugyanahhoz a személyiséghez, életfeladathoz és archoz, csak a lefutott körrel már jobb önreflexióra tett szert, felismerte korábbi hibáit, és képes volt továbblépni.

Koh-t ellenben nevezhetjük egyfajta identitástolvajnak, nagy próbatételnek is. Hogy vele szemben megálljon, az embernek képessé kell válnia az érzelmek elengedésére, tulajdonképpen a tiszta elme állapotának elérésére, ami buddhizmus ösvényének egyik nagy lépcsőfoka, és ugyebár az avatar univerzumban a buddhizmus mindig elég nagy szerepet kapott.

Tui és La, akik a jin-jang jelképezői is, tökéletesen kihangsúlyozzák, hogy a jin-jang nem a jó és rossz jelképe. A hold és az óceán szellemei egymás ellentétei, de kiegészítői is, inkább hasonlították őket a pozitívhoz és a negatívhoz, a toláshoz és húzáshoz, mint a jóhoz és rosszhoz. A vízidomárok legendáiban a hold az erő forrása, míg az óceán az életé… megfigyelhetjük, hogy több teremtéstörténetben, nem csak keletiben, hanem például a skandináv mitológiában is, a vízből eredeztetnek mindent, de leginkább az életet (tulajdonképpen ez tudományosan is igazolható, hiszen az élet az ősóceánban jött létre). Tipikusan anyai elem, ahogy Kataránál már említettem.

Tui (és később Yue) esetén fontos megemlíteni a holdkultuszt. A két ellentétes elemnél, a tűznél és a víznél észlelhető, hogy megvan egy adott égítest (Nap és Hold) kultusza, ezt Zuko ki is mondja (te a holddal kélsz, én viszont a nappal). Míg a Nap a középpont, az életadó, addig a Hold legtöbbször az egyensúlyfenntartó, a földdel harmóniában működő égitestként jelenik meg. Egyben gyakran kapcsolják össze az érzelmekkel, és az elérhetetlenséggel is. Ezt Yue karakterében, és a Sokkával való szerelmi szálában remekül végigvezették… egyszerre volt jelen az önfeláldozás, az empátia, az érzelmek, és egyben a tragikus elérhetetlenség.

Egyéb szimbólumok – csakrák, színek, ami kimaradt

A csakrákról nem akarok sokat beszélni, hiszen Pathik guru remekül elmondta őket helyettem a második évad 19. részében, bár nem beszélt a valódi neveikről. Sorrendben a csakrák, a legalsótól a legfelsőig: gyökércsakra, szakráliscsakra, köldökcsakra, szívcsakra, torokcsakra, harmadik szem, koronacsakra. Ezeket több ponton használják: Pathik guru esetén, a csakrák megnyitásánál láthattuk, hogy a szívcsakránál egyértelműen a szeretet, az empátia kellett az egyensúly eléréséhez, míg a koronacsakránál a teljes függetlenség. Aang még nem tudta elkülöníteni, hogy a koronacsakra nem a szeretetről való lemondást várta, csak a ragaszkodás eleresztését. Sokan talán nem értették, Korra miért volt képes sokkal egyszerűbben uralkodni az avatarállapoton, véleményem szerint viszont egyszerűen neki nem voltak olyan kötődései, sem olyan tragédiái, amik Aanghoz hasonlóan gátat jelentettek volna számára. A robbantóember a harmadik szemét tudta robbantásra használni, és ez sem véletlen, ez a csakra ugyanis a valóságon, és saját testünkön való tudatos uralkodás csakrája is.

Érdemes megfigyelni, hogy mikor az oroszlánteknős Aangot energiaidomításra tanítja, a harmadik szem csakrát kapcsolja össze a szívcsakrával. Ezt magyarázhatjuk úgy, hogy a szívcsakra a minden élővel való egység jelképezője is, a harmadik szem pedig, mint már említettem, a valóságon és önmagunkon való uralkodás, illetve a tisztánlátás jelképe. Amit a végső csatában is láthattunk, aki energiát idomít, az egyfajta egységbe kerül a másikkal, majd az akarata, a tisztánlátása erejével képes legyőzni. Az oroszlánteknős szavai ezt ki is hangsúlyozzák:

„Az igaz elme rendíthetetlenül ellenáll a hazugságnak és illúziónak, az igaz szív sérülések nélkül ellenáll a gyűlölet mérgének. Az idő kezdet nélküli kezdete óta a sötétség uralja az űrt, de mindig teret enged a megtisztító fénynek.”

Itt az igaz elme és az igaz szív lehetnek a megfelelő csakrák metaforái is.

Végül, de nem utolsósorban, személyes kedvenc szimbólumom a sorozatban a fehér lótusz. A lótuszvirág a koronacsakra jelképe, ezáltal a szellemi felemelkedésé, a megvilágosodásé (gyakran Buddhát is lótuszvirágon ülve ábrázolják, sőt, ha megfigyeljük, a Korra legendájában Aang szobra is egy lótuszvirágon áll). A szín, a fehér, ráerősít erre a jelentésre, a koronacsakra egyik jellemző színe a fehér (illetve a sorozatban még a lila kerül elő). Érdekes megemlíteni a vörös lótuszt, amely viszont a földi kapcsolatok csakrájának, a gyökércsakrának színét kapcsolják össze a lótusz szimbólumával. Bár gondolhatnánk, hogy Zaheernál mindenkinél erősebb volt a világtól való függetlenedés eszméje, de ha megnézzük, milyen aktívan, és agresszívan lépett fel csapata a rendszer, és maguk az emberek ellen, láthatjuk, hogy a koronacsakra megvilágosodáshoz, lelki békéhez kapcsolódó üzenetét Iroh és a Fehér Lótusz rend idős mesterei sokkal inkább magukévá tették.

Nagyjából ez volt az Aang legendája, filozófiája, szimbólumrendszere(i). Remélem, sikerült érthetően leírnom, miket látok ezekben a jelképekben, és szórakoztató formában bemutatni, hogyan kapcsolódnak a sorozat üzenetéhez. Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, véleményeket, építő kritikákat szívesen fogadok J Ha valaki kérdezni szeretne, vagy valami elkerülte a figyelmemet, várom a kérdéseket is.