Mivel holnap már a Szellemek könyvével robogunk tovább, de azért itt lezárult egy része a sorozatnak, egy gyors összefoglaló az első évadról, az elmúlt 12 napról. Nem olyan hű de hosszú kritika, csak úgy gondoltam nem árt minden könyv végén visszatekinteni egy kicsit, és úgy menni tovább, elvégre az egész projekt lényege az lenne, hogy az egész sorozattal a fejünkben lássuk át így utólag a történetet.

 Az első könyv a levegőről szólt, miután az eredeti sorozat már foglalkozott ez első három elemmel. Aanggal ellentétben Korrának csak egy elem hiányzott, amikor megismertük, és ezt kezdte el tanulni Tenzintől. Sikerrel ugyan csak az évad végén járt, de végül célba ért, a és a 4. évadra igazi mester vált belőle. Sajnos annyit nem foglalkoztunk magával a Levegő népével és kultúrájával, mint az eredeti sorozatban könyvenként, ez itt inkább a 3. könyvben következett, viszont érthetőek ennek okai.

 Helyette a fő helyszín a Köztársasági Város volt, az Aang és Zuko által létrehozott metropolisz, ahol a világ összes kultúrája egy városban fért meg. Korrával együtt azonban hamar felfedeztük a város árny oldalát is, a triádoktól kezdve a szegénységen át egészen a politikai korrupcióig. Így jött az évad antagonistája és témája is, az egyenlőség, illetve Amon anti-idomár forradalma is.

 Korra Legendájában az ellenségek inkább eszméket képviseltek, és mindez a maszkos forradalmárral kezdődött, aki a nem-idomárok jogaiért kelt fel. Amon az első pillanattól kezdve terrorban tartotta főhősünket, és ismerjük be, a közönség nagy részét is. Emellett meg tudtuk érteni céljait, hiszen az egyenlőség midnen demokráciában cél, és valóban nem fair, ha egy embernek különleges képességei vannak, és ezt mások ellen használja, elnyomja őket. Így Korra első ellensége rögtön kijelentette, hogy az Avatar erősségét (legalábbis Korra szerint erősségét) el kell törölni a világból, és lám, antagonistánk erre képes is volt. Mint később kiderült, véridomítás segítségével Amon nem viccelt, sorra fosztotta meg az idomárokat képességeiktől. És talán itt vitte túlzásba, hiszen az egyenlőség jó dolog, de miért ő döntse el, hogy senki nem érdemel különleges képességeket?

 Ha az Egyenlőségi mozgalom nem lett volna elég, amiben a Hadnagy, chi-blokkolók és milliárdos zseni Hiroshi Sato is részt vettek, akkor a másik oldalról is Korra ellen mentek. Tarrlok képében egy manipulatív politikus, anti-gonosz jelent meg, aki nemes célokért harcolt rossz eszközökkel. A történet szépsége, vagy éppen szomorú oldala, hogy Amonról, azaz Noatakról és Tarrlokról kiderült, hogy mindketten Aang régi ellenségének, Yakone-nak voltak a fiai, és hiába választottak két különböző utat, ugyanott végezték.

 De voltak ám főhősök is az évadban, kezdve rögtön az Avatarral, Korrával, aki kilépett a nagyvilágba és megtette az első lépéseket afelé, hogy igazi hős legyen. Megismerkedtünk Aang és Katara családjával is (sőt, maga Katara is feltűnt), a légidomárok új nemzedékét Tenzin és családja képviselték. Toph lánya, Lin Beifong rendőrparacsnok sem maradt ki a buliból, aki kicsit megenyhült és hősies lett a végére, de még hosszú út áll előtte is. Továbbá megalakult az új Avatar Csapat. Újfent volt benne egy testvérpár, Mako és Bolin pro-idomárok, és egy szerencsés balesetnek hála Asami Sato is berobogott a képbe. Ebből persze szerelmi dodekaéder is kikeveredett, de a csapat együtt maradt. Az önfejű Avatar, a morcos tűzidomár, a vicces földidomár, és a morálisan megingathatatlan nem-idomár.

 A csapat főleg egy új sportnak, a pro-idomításnak hála állt össze, ami egy új nézőpontból közelítette meg az idomítást. A bajnokság közben újabb és újabb karakterek bukkantak fel, többek között a kommentátor Shiro Shinobi, és a Denevérfarkasok beképzelt szépfiúja Tahno. Amellett, hogy az évad szerves része volt, a sport egy kis kikapcsolódást jelentett a bonyodalmak előtt.

 A forradalmat legyőzték, végül Korra maradt a négy elem mestere, és holnap kiderül, hogyan ment tovább a világ 6 hónappal később. Legyen elég most annyi, hogy a forradalom következménye egy demokratikusan megszavazott elnök lett, karakterek szempontjából pedig még csak most kezdtek fejlődni kedvenceink. Holnap tehát kezdődik egy új korszak, a Szellemek könyve.

Kedvenc epizód(ok):

• 104: The Voice in the Night
• 107: The Aftermath
• 108: When Extremes Meet
• 112: Endgame

Személyes megjegyzés:
 Visszanézve főleg azt tűnt fel, és főleg a 4. könyvhöz képest, hogy mennyire egyediek a részek. Egy összefüggő történetet alkotnak és mégis mindegyiknek van egy külön atmoszférája, egy külön sztorija amit elmondhat, és el is mond. Ez nem azt jelenti. hogy az Egyensúly egy összefüggő massza volt, de Levegő könyve valahogy 12 különböző fejezetet összerakott egy egésszé, ami szép teljesítmény. Bryke írta az összes részt, csak ketten, talán ez az oka. Ezen kívül Amon zseniális volt antagonistának, és Tarrlok és Hiroshi remekül kiegészítették. Talán Amon a kedvenc "gonosz" karakterem a LoK-ból, de majd erről is beszélünk. Összességében nagyszerű évad volt, bár ha csak ennyi lett volna akkor azért hiányzott volna még pár dolog, pontosabban ember, de szerencsére  a többségét a másik három könyv pótolta. A 2. kedvenc Korra könyvem.

És ahogyan megígértem, egy összegzés az évad fejléceiből. Ha erre gondoltál Dortana, akkor örülök, ha nem és egyesével jobb lenne, akkor dobj egy e-mailt és átküldöm őket.