Túl vagyunk az évad felén, és bármennyire is szomorúan hangzik ez a kijelentés, attól még gondoljunk bele, hogy legalább erős évadot kaptunk. Most a 7. fejezet van soron, amit természetesen megtekinthettek Boukendan feliratával, és ha az megvolt, akkor hagyhattok egy kommentet, hogy nektek mennyire tetszett.

 Nagy meglepetést nem okozott az epizód azzal, hogy a Krew egyesülését láthattuk, hiszen már a cím is pontosan erre utalt. Ami inkább érdekes volt az a módja a 3 év utáni találkozásnak, a szereplők reakciói Korrára, a kapcsolatok alakulása ekkora kihagyás után, és a hiányzó tag, Bolin útja.

 Kezdjük ott, amikor Korra ennyi év után úja a Levegőtemplom-szigeten landolt. Rögtön hű barátja, Naga fogadta, amit kitűnő választásnak tartok. Jegesmedve-kutyájától "csak" félévig volt távol, de tudjuk, hogy milyen erős kapcsolat lehet Avatar és állatsegéd között, úgyhogy különösen jó és megható nyitás volt Korrát újra állatával látni, hiába volt a hangsúly a későbbieken. Még meg is ölelték egymást. Ami azt illeti, meglehetősen sok ölelést láthattunk, szerintem jó eséllyel indulna az "Avatar széria legtöbb ölelését tartalmazó rész" címért. Újfent, ez a cím és a tartalom miatt jogos is, és egyik ilyen alkalomnál sem éreztem azt, hogy felesleges lenne, mindegyikre jó ok volt. 

 Néhány öleléssel később Korra már Asami majd Mako karjaiban volt, és ezzel el is indult hármójuk első közös napja a nagy szünet után. A legviccesebbnek végig azt találtam, hogy sok rajongó Makorra vagy Korrasami dús epizódot várt, és végül Makorrasami lett, mivel mindhárman együttdolgoztak, néha kicsit veszekedtek, de alapvetően jó csapatként és szerető társakként mentették meg a herceget. Régen félve írtam le, hogy Makorrasami (vagy a három nevet külön), mert általában a szerelmi háromszög, az általam mélyen megvetett szerelmi háromszög rejlett mögötte. Most azonban elégedettebb nem is lehetnék, hiszem a három - immáron - fiatal felnőtt között őszinte és mély kapcsolat van, ami bőven túlmutat az 1. évadban látott féltékenykedésen és félreértéseken. A kor jót tett velük, és alig várom, hogy többet láthassak a triójukból. Persze, negyedikként ott volt Wu Herceg is, aki főleg a humor képviselőjeként volt jelen. Meglepő módon annyira nem lógott ki a képből, hiába volt ez Korra találkozása két régi baráttal, valahogyan Wut nem éreztem idegennek a dinamikában, beleillett. Persze, a hangsúly nem rajta volt, igazából ő csak okként volt ott, hogy akció is legyen, valamint az említett humor forrása, de attól még igazi karakterként is jelen volt.

 Persze felmerül a kérdés: hol volt Bolin, az igazi negyedik tag, aki általában a humorista? A válasz pedig az, hogy Varrickkel és egy csapat menekülttel harcolt. Azt félretéve, hogy akciót itt is kaptunk, és hogy Varrick is hozta formáját (akiről szerintem főleg a következő résznél lehet majd sokat beszélni), Bolin igazi hős volt. Talán a sorozat kezdete óta először éreztem, hogy Bolin sokkal több a komikus figuránál, sőt, ebben a fejezetben egyáltalán nem volt az a vicces srác, aki néha benyom egy-egy jó szöveget és ennyi. Ezen az oldalon a humor inkább Varrick volt az önző magatartásával és a Zhu Li után való nyivákolásával, míg Bolin a sarkára állt. Megmentette a menekülteket és magukat, az egy dolog, de most az is látszott, mennyi mindenre képes, ha adunk neki teret. Meg merem kockáztatni, hogy Bolin pont azért tündökölt ennyire, mert külön volt a csapattól: Korrától, Asamitól, és főleg Makótól. A föld- és újabban lávaidomár fiú sokáig kereste a helyét, volt ő pro-idomár és filmsztár, próbálta a fémidomítást és beállt Kuvira seregébe is. A helye mégis itt van, mások védelmezőjeként, és ami még fontosabb, hogy egyedül, legalábbis bátyjától függetlenül. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is találkozik majd Korrával és a többiekkel, de abban is, hogy neki jobb így. Egyszerűen vannak karakterek, akik nem kapnak elég teret mások mellett, és most nagyon látszott, hogy Bolin ilyen. Míg a Makorrasami dinamika, személyes véleményem szerint nagyon érdekes és szórakoztató, addig Bolin sokkal jobb, ha tőlük függetlenül intézkedik. Innentől kezdve már csak azt nézném meg szívesen, amikor Opallal találkoznak és megbeszélik dolgaikat. Hirtelen, Opal fejlődésével együtt sokkal szimpatikusabb ez a páros.

 Arról se feledkezzünk meg, hogy kiket segített Bolin (és Varrick, egy kicsit). A Kuvira táboraiban raboskodó tűz- és vízidomárok tovább bizonyítják, hogy valami nagyon nem stimmel a Nagy Egyesítővel és az ő Föld Birodalmával, arról nem is beszélve, hogy Wut is ő akarta elrabolni. És, ha ez nem lenne elég, akkor ő és Baatar junior a mocsarat nézték ki következő célpontjukként. Persze, ők "csak" az indákat akarják felhasználni, de fogalmuk sincs, mi vár rájuk, ha Baatar nagymamája megtalálja őket. Azt hiszem, végre megkapja a Beifong fiú azt, ami jár neki, és talán láthatjuk azt az izzasztó csatát Toph Beifong, a világ legnagyobb földimára és Kuvira, a Nagy Egyesítő között. Fogadásokat chatben lehet kötni.

 El kell ismerni, hogy sok szálon nem futott a történet, de haladtunk tovább, láttunk néhány nagyszerú harcjelenetet, és a kedvenceinket újra együtt.

9/10