Bryan kommentárja a 8. részhez
Bryan a saját tumblr-ján bővebben kifejtette, miért is volt szükség erre a visszaemlékezős, kicsit töltelékepizódnak mondható résznek. A kommentárt a Boukendan le is fordította a Bővebbenre kattintva el is olvashatjátok. Nem tartalmaz nagyobb spilereket, plusz Bryan is előbb posztolta, minthogy kijött volna az új epizód, szóval nyugodtan elolvashatja az is, aki még nem látta a részt.
Néhány óra múlva online elérhető lesz a Korra legendája 4. könyvének 8. fejezete, és sanszos, hogy pár perc után átverve érzitek magatokat, és azt üvöltitek, „Hé, ez egy béna, klipekből összerakott rész!” És (nagyjából) az is – csakhogy nagyon keményen dolgoztunk, hogy ne legyen béna. Most azt szeretném megmagyarázni, miért volt szükség erre. Kábé másfél éve minket is alaposan átvertek. Felülről érkezett a hír, hogy vágnak a 4. könyv költségvetésén, csaknem egy teljes epizódra elég pénzt vontak el. Két lehetőségünk volt: 1. több héttel korábban megválunk sok munkatárstól, vagy 2. készítünk egy klipekből összerakott részt. Az első sosem volt opció. Nem akartuk ezt tenni a stábbal, és ha képesek is lettünk volna rá, nélkülük sose tudtuk volna befejezni az évadot. De a 80-as, 90-es évek tévéműsorain felnőve rettegtünk a klipekből összevágott részektől, amikben a szereplők csak ücsörögnek, arról beszélgetnek, „emlékeztek, amikor...”, és a többi csak unalmasan újramelegített rész. Aki végigkínlódta a Star Trek: Az új nemzedék Megfakult emlékek című epizódját, tudja, miről beszélek.
Az animések tisztában vannak vele, hogy az ilyen a japán sorozatoknál is sokszor előjön. Amikor Mike csalódottan lógatta a fejét, eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc animém, a Samurai Champloo egy szerintem eszméletlen jó és ügyes részt hozott ki így. Kábé öt perc új anyagot raktak hozzá a régihez, a szereplők végignarrálták a korábbi eseményeket, újfajta megközelítést vagy legalábbis humoros megjegyzéseket téve. Ezt Mike-nak is elmondtam, és egyetértett, hogy ha már citromot vágnak hozzánk, a legjobb, ha limonádét készítünk belőle.
Az Avatárban volt már kábé hasonló elven működő rész, a 317-es, A parázs-szigeti játszók, bár azt teljesen új anyag tette ki, és elég nehéz volt elkészíteni. A főhősök egy színdarabot néztek meg, amiben a történetüket színészek adták elő. Ez egyszerre mutatta meg a karaktereket még egyszer a sztori megoldása előtt, és szolgált könnyed játékként, ahol viccet csinálhattunk a saját műsorunkból, mielőtt még a többi részben igazán komolyra fordultak volna a dolgok. A Korra legendájában a Visszaemlékezések szintén ilyen funkcióval bír, bár régi anyagokból épül fel, nem újból. Nagyjából öt percnyi új anyagot tartalmaz, a Studio Mir csodálatos animációját, és a karakterek vicces és megindító narrációját. Akadnak aztán chibi-fejek, és más jópofaságok, hogy feldobjuk a régi anyagokat.
Nem tűnt vonzó feladatnak, de végül szórakoztató volt elkészíteni ezt a részt, és nagyon megszerettem. Mike remek munkát végzett a rendezéssel, és chibis részek forgatókönyvével, valamint Josh Hamilton, Katie Mattila, és Tim Hedrick csodálatos forgatókönyvének átnézésével. Joaquim Dos Santos, Ryu Ki Hyun, és Lauren Montgomery fantasztikus forgatókönyvet rajzoltak az új anyaghoz (Lauren eszelős Varrick-rajzai különösen jók voltak). Sokan melóztak még keményen ezen a részen, Amaris Calvin animációs szerkesztő, Christie Tseng karaktertervező, aki a chibi rajzokat véglegesítette és színezte, Matt Gadbois utóhatás-szerkesztő, és Chris Hink, a véglegesítést végző szerkesztő. Végül ott vannak még Aran Tanchum és Vinny Guisetti hangeffektezők, Benjamin Wynn hangmérnök, és Jeremy Zuckerman, aki briliáns új zenéket is hozott a kedvenceitek mellé. És persze egy csomó remek ember volt még a stábnál!
Na, már tudjátok, mi és miért történt. Remélem, élvezni fogjátok ezt a részt, főleg mivel ez az utolsó laza, könnyed, nosztalgiázós buli, mielőtt bedurvulunk. Aztán vége a sorozatnak.
Üdv, Bryan
Fordította: Boukendan | Forrás: http://bryankonietzko.tumblr.com/
|
Felháborítónak tartom! Mondani bármit lehet, ilyen töltelék rész az utolsó évadban! millió kérdés megválaszolatlan, és csak engem érdekel, hogy le fogják e zárni azt a kérdést, hogy Korra kapcsolatba kerül e még valaha az előző avatarokkal? Keserédes, pláne, hogy figyelembe vesszük, hogy ez az utolsó, a legeslegutolsó avatar világi epizód és nem lesz több. Kinyomják a szemünket egy töltelékepizóddal és egy ilyen szánalmas, semmitmondó kifogással! Szerintem meg már egyszerűen csak unják és ennyi telt a költségvetésből... Lezáratlan, és ha az eddigi 4. évadot nézem, végig és végig csak csalódás az egész... már az első évadban az egész ipari behozatallal megtörték az avatar világ varázsát. A 2. és 3. könyv nagyon tetszett, de ez az utolsó.... nyögvenyelős, göcsörtös, és még töltelék epizódos is! Sok a nyavalygás, alig halad a sztori. Korra veresége Kuvirával, valamint a tény, hogy fizikailag felépült, de lelkileg nem, előre megjósolta a csata kimenetelét, kvázi unalmas volt. Mindez a karakter fejlődésére hivatkozva. És mi van Sokkával, Katarával? Reunion, egy nagy fenéket! Mi, igazi fanok több háttérinfot érdemeltünk volna! Olyan keveset tudtunk meg a múltról és annyi a fekete lyuk Korra világában a számunkra... És nem értek egyet Jinora fontosságával sem. Oké, oké, az avatar unokája de hogy neki köszönhetően meneküljön meg a világ a 2. évadban... és szegény Bumi! meglett korában lett légidomár mindössze... Kegyetlen tréfa és nagy kitolás, pláne, hogy nem derült ki (ilyen indokkal csak, hogy mert a szellemvilág kapuja megnyílt) konkrétan, miért lettek egyszerre csak légidomárok. Hipp-hopp, itt egy portál, és lám, feléledt a légidomár klán! Nevetséges. Ez pedig szegény Aang érzéseinek sárbatiprása... Mako meg Korra... úgyis együtt maradnak, tekintve, hogy nem lett új szívtipró, előre látható, hogy úgyis megint összejönnek, elvégre nehogy már Korra maradjon pár nélkül! és ezt a véget megjósolva Asami karakere is teljesen felesleges. Szerelmi háromszög, végül a legjobb barátnő... igen, nagyon valószínű.... az ő avatar csapatuk pedig minden, csak ez nem. Mako mostani munkája már az elejétől kezdve egy vicc, Bolin, na ő legalább karakterhű maradt. Elnézést a sok kifakadásért, de muszáj kiírni magamból, mekkora csalódás az eredetihez képest. És nem (csak) a régihez viszonyítva... Ha nem lenne előzménye, egyedül csak egy dolog miatt nézném meg: mert ha már elkezdtem, akkor fejezzem is be. Sajnos.... :(