Egy hete megjelent a legújabb képregény a Dark Horse kiadótól, ezúttal Korra és nem Aang történetét folytatva. Ugyanaz a kiadó és formula, azaz trilógiákban várhatjuk az új történeteket, ám ezek a Korra Legendája képregények mégis kicsit más érzést adnak, mint az előző 5 Avatar trilógia. Az író ezúttal maga Mike DiMartino, az egyik készítő, és a stílus is más, hiszen a Gurihiru helyett Irene Koh kelti életre a forgatókönyvet. Ebben a kritikában először spoilerek nélkül fogok beszélni az új képregényről, utána pedig részletesebb véleményt olvashatnak tőlem azok, akik szintén olvasták már a Turf Wars-t. Szeretném hallani a ti véleményeiteket is, úgyhogy bátran kommenteljetek és értékeljétek a képregényt ti is.

Szinopszis

Maga a történet Az Ígérethez hasonlóan pont ott kezdődik, ahol a sorozatnak vége lett. Rögtön a dolgok közepébe csapva Korra és Asami megérkeznek a Szellemvilágba és elkezdik közös vakációjukat. A nyugalom nem tart sokáig amikor a szellemek háborogni kezdenek az új portál miatt és a pár kénytelen visszamenni a Köztársasági Városba és szembenézni Kuvira támadásának következményeivel. Az evakuáltak problémája mellett Korrának a portállal is kell foglalkoznia, amit a szellemek továbbra sem díjaznak az emberke pedig ki akarnak használni. Mako és Bolin eközben a város bűnözőit üldözik rendőrökként, hiszen a város egy része megsemmisült a Kolosszus miatt és a triádok területharcát eredményezte. Az Avatar Csapat mindegyik tagjának szembe kell néznie a következményekkel mielőtt tovább fajulna a helyzet.

A történet

A legnagyobb problémám az egész képregénnyel az, hogy rövid. 75 oldal hosszú, tehát nagyjából akkorra, mint az Avatar képregények, de valahogy amikor a végére jutottam csak annyit tudtam mondani, hogy "ennyi volt?". Ez egyrészt jó, mert rögtön többet akartam, nem jöhet elég hamar a második rész, másrészt viszont arra enged következtetni, hogy nem történt túlságosan sok minden ebben az első részben. Ez a legutóbbi Avatar trilógiáknak is problémája volt: az első rész szinte semmi másra nem szolgál, csak felépíti a második kettőt. Itt annyi a probléma, hogy elviekben ennyi oldalba több fért volna. Persze, az alaphelyzet tiszta a végére, "megszületik" az antagonista, potenciális konfliktus a főszereplők között, látjuk, hogy ki merre fog menni, de abból látszik a legjobban, hogy valami hiányzott, hogy nem nagyon van mit lespoilerezni. Persze van egy-két dolog, amikről majd a figyelmeztetés után fogok beszélni, de egyik csavar sem olyan, hogy teljesen lelőné magát a képregényt.

A pozitív oldala ennek az, hogy nem feltétlen a történet a lényeg, hanem inkább a kivitelezés. Egyértelműen megéri saját magunknak megélni a történetet, elolvasni magát a képregényt és nem csak hallani, ahogy valaki összefoglalja, hogy mi történt. Az erőssége a történetnek az, hogy a karaktereire épít és feltételezi, hogy a közönség tudja, hogy mennek ebben a világban a dolgok. Szellemvilág, portál, evakuáció, lelkizés, csata, ezekkel a szavakkal össze lehet foglalni a fő eseményeket, de ami igazán szép a képregényben az az, ahogy kivitelezi ezeket.

A karakterek

A főszereplő továbbra is Korra, így a történet jó része őt követi. A könyv 90%-át Asamival tölti, hiszen az egyik fő tényezője a képregénynek (ahogy az a marketingből is nyilvánvalóvá vált) az, hogy ők ketten friss párt alkotnak és próbálnak ezzel együtt navigálni az új világban. Összességében minden Korrasami jelenetet jól kezelt mind DiMartino íróként, mind Koh művészként. Az intim apróságoktól egészen a mély beszélgetésekig látszik, hogy tényleg építeni akarják (az alkotók és a karakterek egyaránt) a kapcsolatot és ez működik is. Ahogyan a történet, úgy ez a kapcsolat is gyerekcipőben jár még az első rész során, ám a potenciál nyilvánvaló, és talán még jobb alapot kapott a páros mint maga a fő történetszál.

Ami a többi szereplőt illeti, látjuk, hogy Jinora hogyan vezeti az új levegőidomárokat, Zhu Li hogyan segít a krízishelyzetben, Raiko hogyan inkompetens mint elnök és egyéb apróságok. A legérdekesebb a két új karakter, Wonyong Keum és Tokuga. Ebben a spoilermentes övezetben nem fogok róluk sokat beszélni, de annyit elárulok, hogy ők ketten az új ellenségek, Keum mint üzletember és Tokuga mint a Triple Threat Triad új vezére. Alapvetően mindkettőben van potenciál, de nem éreztem, hogy kellően fel lettek volna építve, mint karakterek, így egyelőre a fenyegetés amit képviselnek sem túl nagy. Kérdés, hogy a trilógiák folytatni fogják-e a rendszert, ami szerint a sorozat működött, tehát minden történetszálra kapunk-e egy antagonistát, akinek az ideológiája hasznos leckét tanít Korrának. Van egy olyan érzésem, hogy az Avatar képregényekhez hasonlóan nyitottabb rendszer lesz, tehát nem feltétlenül kapunk egy új Amon, Unalaq, Zaheer vagy Kuvira kaliberű ellenséget, bár Tokugának minden esélye megvan rá.

A nagy problémám karakterek terén kapcsolódik egy problémához a történetben is, és bár bővebben kifejteni majd csak a spoiler övezetben tudom, annyit mondhatok hogy főleg Korra karaktere nem mindig volt hű ahhoz az állapothoz, ahol otthagytuk a 4. Könyv végén. Néhány pillanata sokkal jobban emlékeztetett arra a Korrára, akit az első vagy második könyvek során láthattunk. Ez kifejezetten meglepő volt, hiszen ha valaki, akkor Mike DiMartino pontosan tudja, hogy mennyit számít Korra karakterfejlődése és hogy hogyan változott az évek alatt, úgyhogy nagyon remélem, hogy a későbbi képregényekben kevesebb ilyet fogunk látni. Korra Legendájának egyik legjobb aspektusa az, ahogyan a főszereplő fejlődött, úgyhogy ezt eldobni súlyos hiba lenne.

Az illusztráció

Végezetül ebben a spoilermentes szekcióban az illusztrációról és vizuális élményről szeretnék ejteni pár szót. Irene Koh a sorozat rajongójaként kapta meg a munkát, és látszik magán a képregényen hogy szívét-lelkét beleadta. Nagyon más a már megszokott Gurihiru képregény stílustól, hiszen amíg az jobban hasonlított a sorozat stílusára addig Koh nagyobb szabadságot kapott hogy a saját stílusában rajzolja meg az eseményeket. Koh munkája sokkal inkább emlékeztet skiccekre, ám ez nem azt jelenti hogy hanyag munka lenne, inkább élettel telibbé teszi a képregényt és egyedi dinamikát ad hozzá. Különösen a mimikák és a harcmozdulatok kivitelezése tetszett, utóbbi nem meglepő hiszen Koh maga is harcművész. Örülök, hogy ő rajzolhatta meg a különböző Korrasami pillanatokat, aligha lehetett volna jobb ember nála. A színezés szintén sokat ad a élményhez, ez Vivian Ng munkája. Néhol a háttér színe kissé bezavart, különösen a sátras jeleneteknél, de alapvetően ő is jó munkát végzett.

Ítélet

Mindenképpen megéri minden fannak elolvasni ezt a képregényt, aki megteheti annak megvennie is érdemes. Összességében talán többet vártam volna, és szerintem sokan többet vártak volna majdnem három év után, ugyanakkor ez csak a kezdete egy új kalandnak, és egyelőre úgy tűnik, hogy a Korra képregények jobban meg fognak felelni az elvárásoknak, mint az Avatar trilógiákát. Ott valami kisiklott A Keresés után, de remélem, hogy itt nem ez lesz a helyzet. A második résznek muszáj izgalmasabbnak lennie, ha haladni akar valamerre a történet, de ahhoz képest, hogy ez csak az első rész volt szerintem ez egy jó kezdet. Olvassátok el ti is és utána gyertek vissza, mert a továbbiakban spoileresen írok többet a Turf Wars első részéről.

Figyelem, ettől a ponttól kezdve részletesen fogok írni a képregény eseményeiről!

Rendben, szóval van pár dolog, amit meg kell beszélnünk, kezdve a Korrasamival. Ha valaki még emlékszik, amikor vége lett a sorozatnak és Korra és Asami összejöttek, az online visszhang hangos volt és sokáig tartott. A döntés megosztónak bizonyult, és itt az oldalon is mindenki hangot adott a különböző véleményeknek. A saját kritikámban és később egy shippinges posztban is kifejtettem anno a saját álláspontomat, és ez azóta sem változott sokat: én örülök kettejüknek és alig vártam, hogy többet láthassak belőlük. Így a továbbiakban nem fogom védeni a párt, nekem elég volt az ehhez kapcsolódó vitákból három éve, most csak arra fogok fókuszálni hogy hogyan lett kezelve ez a kapcsolat és hogy merre haladhat, nem az általános reakciókra. Tehát...

Korrasami és homofóbia az Avatar világában

Onnantól kezdve, hogy kézenfogva lépnek be a Szellemvilágba egészen a második csókukig az Avatar Csapat előtt imádtam Korrát és Asamit a képregényben. Valamivel több build-upra számítottam az első csók előtt, de maga a pillanat csodálatos volt, és az azt követő beszélgetésük betekintést nyújtott a folyamatba, ahogyan szerelmesek lettek. Most, hogy nem kell a Nick cenzúrája miatt aggódni így sokkal több teret kap a Korrasami páros hogy kibontakozzanak és tényleg megérthesse a közönség is, hogy hogyan jött össze a két lány. Az apró pillanataik és ahogyan kiegészítik egymást tökéletes volt, és még azt is látjuk, hogy a különbségeik hogyan okozhatnak esetleges konfliktust.

A sátor jelenetnél látjuk, hogy mennyire különbözik a kettejük hozzáállása egy adott problémához, ám azt is, hogy ez nem feltétlen rossz dolog. Míg Korra a szavak és az emberek embere aki inspirálja a kétségbeesett tömeget addig Asami a konkrét terveken dolgozik és arra fókuszál, hogy mit tehetnek ezekért az emberekért. Mindkettő nagyon fontos, és bár ennek ellenére lehet, hogy a jövőben ketten ütközni fognak emiatt, úgy érzem, hogy ez kelleni fog, hiszen beszélniük kell arról, hogy miben különböznek és ezt hogyan fordíthatják előnyükre.

Ami furcsa érzéseket keltett bennem a Korrasamival kapcsolatban az inkább a nagyobb történet része, és talán az egyik legfőbb problémám a képregénnyel, bár olyan probléma, ami nem feltétlenül teszi rosszabbá magát a sztorit. Korra szülei az elsők, akik megtudják, hogy a két lány együtt van, majd Kya magától rájön és végül Mako, Bolin, Opal és Jinora is megtudják a csatajelenet után. Mindenki támogatja kettejüket, még ha Mako reakciója kínos is, ennek ellenére viszont végig jelen van egyfajta feszültség, félelem a lányok részéről. Ezt a félelmet a homofóbia táplálja és az az érzés, hogy nem feltétlenül fogja mindenki elfogadni a kettejük boldogságát.

Kya történelem leckéjéből megtudjuk, hogy a négy nép tipikusan hogyan reagált az egynemű párokra a történelem során. A Levegő Nomádjainál semmi gond nem volt vele és a Víz Törzseiben hasonlóan elfogadnak mindenkit, viszont ott csendben tartották az ilyesmit elvből, hiszen az ottani emberek eleve privát életet élnek és a saját környezetükre fókuszálnak. A másik két népben valamivel bonyolultabb a helyzet: a Föld Királyságában még maga Kyoshi Avatar sem talált teljes elfogadást, hiszen egy ilyen nagy és szétszórt népben nehezebb volt a szociális fejlődés is. A Tűz Népében nem volt vele probléma egészen Sozinig, aki illegálissá tette az egyneműek kapcsolatát. Az Egyesült Nemzetek Köztársasága feltehetően nyitottabb, főleg a főváros, viszont Korra és Asami feltehetően szembekerülnek majd némi nehézséggel, hiába örültek nekik a családjuk és a barátaik is.

Két főbb okot látok arra, hogy miért kellett ezt beleszőni a történetbe: egyrészt alapot ad valamilyen elkerülhetetlennek tűnő konfliktusnak, amivel majd foglalkoznia kell Korrának és Asaminak. Egyelőre mindenki elfogadó volt, de ennyi beszéd után nehezen hiszem, hogy ne kezdenének vele valamit. Persze a végén számíthatunk arra, hogy ketten együtt túlteszik magukat ezen és ezzel együtt a világ is el fogja fogadni őket, ez pedig kapcsolódik a másik okhoz. Véleményem szerint azért van homofóbia a történetben, hogy aztán majd leépítsék azt és a Korrasamin keresztül a képregény megmutassa, hogy nem kell így lennie és bárki találhat elfogadást és szeretetet. Ez pedig jó, egyetértek az üzenettel és annak pláne külön örülök hogy Kyát végre megerősítették, mint meleg karakter, és ráadásul még egy biszexuális Kyoshit is kaptunk.

Ami miatt nem számítottam rá, hogy ezt az utat választja DiMartino (és Konietzko) az az, hogy a homofóbiának nincs sok értelme az Avatar univerzumában. Már eleve hosszú lesz ez az írás, úgyhogy itt átirányítanám azérdekelteket egy angol nyelvű cikkhez, ami részletesen körüljárja, hogy miért lehetett volna ezt kihagyni a sztoriból. A lényeg annyi, hogy Kya sztorija nem feltétlen illik bele abba, amit a két sorozat éveken át épített, főleg a Tűz Népe szempontjából. Mint mondtam értem, hogy miért írta DiMartino ezt bele a történetbe és látom, hogy merre megy, ugyanakkor pedig úgy érzem, hogy nem feltétlen kellett volna. Egyrészt a konzisztencia miatt, ami már Korra karakterénél és megkérdőjelezhető volt (Avatar-állapot csak úgy, önfejűség, stb.), másrészt pedig azért, mert lehet, hogy 2017-re eljutottunk arra a pontra, hogy kevesebb coming out sztori kell és több, amiben a homofóbia nem az alap és az emberek nem kérdőjelezik meg két nő kapcsolatát. Én arra számítottam, hogy Korra és Asami csak úgy együtt lehetnek, ahogy Asami és Mako vagy Korra és Mako.

Kissé gyanakvóan állok hozzá ehhez a történetszálhoz, hiszen elsülhet nagyon jól és elég rosszul is. Nagyon remélem, hogy nem fogunk sokat lovagolni rajta, hiszen aki szereti a Korrasamit az többet akar látni a boldogságukból, aki meg nem, azt egy homofóbiával foglalkozó történet kevésbé fogja meggyőzni, mint egy olyan, ami tisztán rájuk fókuszál, mint emberekre. Továbbra is várom, hogy merre halad kettejük története, és valamilyen szempontból jó lenne látni, hogyan mennek szembe a homofóbiával, főleg belegondolva abba, hogy a Nick cenzúrája miatt nem láttunk többet a Korrasamiból még a sorozatban. Remélem, hogy Mike meggyőz majd, hogy ez a jó irány.

Tokuga és a szellemek

Na, most, hogy ezt kitárgyaltuk ideje beszélni valami másról. A másik főbb dolog amiről csak spoileresen tudok beszélni az az új antagonista és a fő konfliktus. Eredetileg azt gondoltam, hogy inkább Keum esélyes, mint főgonosz, de ő inkább kicsinyesnek tűnik, amolyan 2. Könyves Varrick a humor nélkül. Érdekes lenne több jelenetet látni közte és Asami között, de mivel a könyv végén Tokuga veszi át az irányítást nem hinném, hogy sokat fogunk még látni belőle, maximum bábként.

Tokugának mint a legfontosabb triád vezetőjének, nem-idomár ellenségnek és immáron félig szellemnek nagy esélye van jó antagonistává válnia. Ennek ellenére nem éreztem volna, hogy ez az első felvonás rendesen felépítette volna a karaktert, nem tudtunk meg róla sokat azon túl nagyon jó harcos, határozott és kegyetlen. A félig szellemmé való átváltozása nem volt sem meglepő sem sokkoló, hiszen a második rész borítója miatt már voltka teóriák, hogy ez fog történni, és nem ismerjük eléggé a karaktert, hogy nagy hatása legyen ennek. Remélhetőleg a második részben jobban körüljárjuk, hogy ki is ő és mit tud képviselni Korrával szemben, azon túl, hogy bűnöző akinek már személyes oka van arra, hogy bosszút álljon az Avataron.

Érdekes lenne látni, hogy a szellem szél merre fog haladni. Tokuga a szellemek áldozata, miattuk esküdött bosszút Korra ellen, viszont a szellemek maguk sem elégedettek az Avatarral, így nagy kérdés, hogy Tokuga össze fog-e velük fogni valahogy, vagy őket is el akarja pusztítani. Most, hogy ő maga is félig szellem új erőket is kaphatott, így ezt is körbe lehet járni, lehet, hogy különleges kapcsolata van a Szellemvilággal. Az új portál mindenképpen szerepet fog játszani ebben a trilógiában és akár a későbbi történetekben is, úgyhogy Korra hozzáállása a kérdéshez fontos lesz.

Összegzés és spekuláció

Ahogy mondtam, nekem tetszett ez az első rész, még ha kisebb-nagyobb problémáim voltak is vele. Korrasami kezelését és konzisztenciát félretéve a legnagyobb probléma az, hogy Tokuga nem lett felépítve, mint karakter, úgyhogy az egyik nagy elvárásom a következő résszel kapcsolatban az, hogy ezt orvosolja. Jó lenne, ha a képregényekben is méltó antagonistákat kapnánk, és ha általában a minősége ezeknek a történeteknek jobb lenne, mint az Avatar trilógiáknak.

Magával a történettel szemben nincs sok elvárásom, csak haladjon valamerre és legyen súlya. Tokuga és a portál problémája mellett az evakuáltak illetve a közelgő választások is ott vannak, ami tökéletes esélyt ad egy jó öreg csapatmunkára. Mindenképpen jó lenne többet látni az Avatar Csapatból és ha együtt dolgoznának. Korrasami terén meglátjuk, hogy merre halad a homofóbia szál, de mindenesetre egy beszélgetésre Makóval számíthatunk.

Ennyi év várakozás után nem túl sok ez, amit az első képregény képében kaptunk, ezt elismerem, ugyanakkor ez csak a kezdete egy új utazásnak. Ha a második felvonásban sem történik sokminden és továbbra is problémák lesznek univerzum és karakter  konzisztenciával, akkor majd aggódni kezdek, de egyelőre ugyanúgy bízok benne, hogy a képregények méltó folytatásai lesznek Korra Legendájának. Ti mit gondoltok? Egyetértetek a problémáimmal, vagy nektek más valami tűnt fel? Osszátok meg gondolataitokat komment formájában és beszélgessünk a képregényről!