A Boukendan fordításában elérhetővé vált A birodalom romjai című képregénysorozat 2. kötete, melyet a képre kattintva tölthettek le. Köszönjük a fordítást!

Egy hete megjelent a legújabb képregény a Dark Horse kiadótól, ezúttal Korra és nem Aang történetét folytatva. Ugyanaz a kiadó és formula, azaz trilógiákban várhatjuk az új történeteket, ám ezek a Korra Legendája képregények mégis kicsit más érzést adnak, mint az előző 5 Avatar trilógia. Az író ezúttal maga Mike DiMartino, az egyik készítő, és a stílus is más, hiszen a Gurihiru helyett Irene Koh kelti életre a forgatókönyvet. Ebben a kritikában először spoilerek nélkül fogok beszélni az új képregényről, utána pedig részletesebb véleményt olvashatnak tőlem azok, akik szintén olvasták már a Turf Wars-t. Szeretném hallani a ti véleményeiteket is, úgyhogy bátran kommenteljetek és értékeljétek a képregényt ti is.

Szinopszis

Maga a történet Az Ígérethez hasonlóan pont ott kezdődik, ahol a sorozatnak vége lett. Rögtön a dolgok közepébe csapva Korra és Asami megérkeznek a Szellemvilágba és elkezdik közös vakációjukat. A nyugalom nem tart sokáig amikor a szellemek háborogni kezdenek az új portál miatt és a pár kénytelen visszamenni a Köztársasági Városba és szembenézni Kuvira támadásának következményeivel. Az evakuáltak problémája mellett Korrának a portállal is kell foglalkoznia, amit a szellemek továbbra sem díjaznak az emberke pedig ki akarnak használni. Mako és Bolin eközben a város bűnözőit üldözik rendőrökként, hiszen a város egy része megsemmisült a Kolosszus miatt és a triádok területharcát eredményezte. Az Avatar Csapat mindegyik tagjának szembe kell néznie a következményekkel mielőtt tovább fajulna a helyzet.

A történet

A legnagyobb problémám az egész képregénnyel az, hogy rövid. 75 oldal hosszú, tehát nagyjából akkorra, mint az Avatar képregények, de valahogy amikor a végére jutottam csak annyit tudtam mondani, hogy "ennyi volt?". Ez egyrészt jó, mert rögtön többet akartam, nem jöhet elég hamar a második rész, másrészt viszont arra enged következtetni, hogy nem történt túlságosan sok minden ebben az első részben. Ez a legutóbbi Avatar trilógiáknak is problémája volt: az első rész szinte semmi másra nem szolgál, csak felépíti a második kettőt. Itt annyi a probléma, hogy elviekben ennyi oldalba több fért volna. Persze, az alaphelyzet tiszta a végére, "megszületik" az antagonista, potenciális konfliktus a főszereplők között, látjuk, hogy ki merre fog menni, de abból látszik a legjobban, hogy valami hiányzott, hogy nem nagyon van mit lespoilerezni. Persze van egy-két dolog, amikről majd a figyelmeztetés után fogok beszélni, de egyik csavar sem olyan, hogy teljesen lelőné magát a képregényt.

A pozitív oldala ennek az, hogy nem feltétlen a történet a lényeg, hanem inkább a kivitelezés. Egyértelműen megéri saját magunknak megélni a történetet, elolvasni magát a képregényt és nem csak hallani, ahogy valaki összefoglalja, hogy mi történt. Az erőssége a történetnek az, hogy a karaktereire épít és feltételezi, hogy a közönség tudja, hogy mennek ebben a világban a dolgok. Szellemvilág, portál, evakuáció, lelkizés, csata, ezekkel a szavakkal össze lehet foglalni a fő eseményeket, de ami igazán szép a képregényben az az, ahogy kivitelezi ezeket.

A karakterek

A főszereplő továbbra is Korra, így a történet jó része őt követi. A könyv 90%-át Asamival tölti, hiszen az egyik fő tényezője a képregénynek (ahogy az a marketingből is nyilvánvalóvá vált) az, hogy ők ketten friss párt alkotnak és próbálnak ezzel együtt navigálni az új világban. Összességében minden Korrasami jelenetet jól kezelt mind DiMartino íróként, mind Koh művészként. Az intim apróságoktól egészen a mély beszélgetésekig látszik, hogy tényleg építeni akarják (az alkotók és a karakterek egyaránt) a kapcsolatot és ez működik is. Ahogyan a történet, úgy ez a kapcsolat is gyerekcipőben jár még az első rész során, ám a potenciál nyilvánvaló, és talán még jobb alapot kapott a páros mint maga a fő történetszál.

Ami a többi szereplőt illeti, látjuk, hogy Jinora hogyan vezeti az új levegőidomárokat, Zhu Li hogyan segít a krízishelyzetben, Raiko hogyan inkompetens mint elnök és egyéb apróságok. A legérdekesebb a két új karakter, Wonyong Keum és Tokuga. Ebben a spoilermentes övezetben nem fogok róluk sokat beszélni, de annyit elárulok, hogy ők ketten az új ellenségek, Keum mint üzletember és Tokuga mint a Triple Threat Triad új vezére. Alapvetően mindkettőben van potenciál, de nem éreztem, hogy kellően fel lettek volna építve, mint karakterek, így egyelőre a fenyegetés amit képviselnek sem túl nagy. Kérdés, hogy a trilógiák folytatni fogják-e a rendszert, ami szerint a sorozat működött, tehát minden történetszálra kapunk-e egy antagonistát, akinek az ideológiája hasznos leckét tanít Korrának. Van egy olyan érzésem, hogy az Avatar képregényekhez hasonlóan nyitottabb rendszer lesz, tehát nem feltétlenül kapunk egy új Amon, Unalaq, Zaheer vagy Kuvira kaliberű ellenséget, bár Tokugának minden esélye megvan rá.

A nagy problémám karakterek terén kapcsolódik egy problémához a történetben is, és bár bővebben kifejteni majd csak a spoiler övezetben tudom, annyit mondhatok hogy főleg Korra karaktere nem mindig volt hű ahhoz az állapothoz, ahol otthagytuk a 4. Könyv végén. Néhány pillanata sokkal jobban emlékeztetett arra a Korrára, akit az első vagy második könyvek során láthattunk. Ez kifejezetten meglepő volt, hiszen ha valaki, akkor Mike DiMartino pontosan tudja, hogy mennyit számít Korra karakterfejlődése és hogy hogyan változott az évek alatt, úgyhogy nagyon remélem, hogy a későbbi képregényekben kevesebb ilyet fogunk látni. Korra Legendájának egyik legjobb aspektusa az, ahogyan a főszereplő fejlődött, úgyhogy ezt eldobni súlyos hiba lenne.

Az illusztráció

Végezetül ebben a spoilermentes szekcióban az illusztrációról és vizuális élményről szeretnék ejteni pár szót. Irene Koh a sorozat rajongójaként kapta meg a munkát, és látszik magán a képregényen hogy szívét-lelkét beleadta. Nagyon más a már megszokott Gurihiru képregény stílustól, hiszen amíg az jobban hasonlított a sorozat stílusára addig Koh nagyobb szabadságot kapott hogy a saját stílusában rajzolja meg az eseményeket. Koh munkája sokkal inkább emlékeztet skiccekre, ám ez nem azt jelenti hogy hanyag munka lenne, inkább élettel telibbé teszi a képregényt és egyedi dinamikát ad hozzá. Különösen a mimikák és a harcmozdulatok kivitelezése tetszett, utóbbi nem meglepő hiszen Koh maga is harcművész. Örülök, hogy ő rajzolhatta meg a különböző Korrasami pillanatokat, aligha lehetett volna jobb ember nála. A színezés szintén sokat ad a élményhez, ez Vivian Ng munkája. Néhol a háttér színe kissé bezavart, különösen a sátras jeleneteknél, de alapvetően ő is jó munkát végzett.

Ítélet

Mindenképpen megéri minden fannak elolvasni ezt a képregényt, aki megteheti annak megvennie is érdemes. Összességében talán többet vártam volna, és szerintem sokan többet vártak volna majdnem három év után, ugyanakkor ez csak a kezdete egy új kalandnak, és egyelőre úgy tűnik, hogy a Korra képregények jobban meg fognak felelni az elvárásoknak, mint az Avatar trilógiákát. Ott valami kisiklott A Keresés után, de remélem, hogy itt nem ez lesz a helyzet. A második résznek muszáj izgalmasabbnak lennie, ha haladni akar valamerre a történet, de ahhoz képest, hogy ez csak az első rész volt szerintem ez egy jó kezdet. Olvassátok el ti is és utána gyertek vissza, mert a továbbiakban spoileresen írok többet a Turf Wars első részéről.

Figyelem, ettől a ponttól kezdve részletesen fogok írni a képregény eseményeiről!

Hivatalos: előkerült az új Korra Legendája képregény címe, illusztrátora, rövid leírása és megjelenési dátuma, plusz egy ép, ami várhatóan a borító is lesz. Az író Michael DiMartino, a sorozatok egyik készítője lesz, aki most megjelent könyve kapcsán ejtett el egy-két információ morzsát a képregényről. Ahogyan azt eddig is tudtuk, a történet ott folytatódik, ahol azt abbahagyták: Korra és Asami egy párként tér vissza a Szellemvilágból, és bár Kuvirát legyőzték, az új Szellemportál nem hozta el a káosz végét. Egy fellengzős tervező vidámparkká akarja átalakítani az új területet, és a triádok újból felbukkannak, épp időben ahhoz, hogy problémát okozzanak a város evakuáltjainak. A történet a megszokott trilógia-formátumban fog megjelenni Turf Wars azaz Területháborúk néven, az első rész pedig 2017 júniusában érkezik. Mike maradt írónak, ám új illusztrátort kaptunk Irene Koh személyében. Érdekesség, hogy a borítón Mako mellett Bolin is rendőrségi egyenruhában látható.

Megérkezett Kai és Aimey tipptárának második része! Ebben a részben az első pályát mutatják be. A dokumentum megnézhető vagy letölthető itt:

[KATTINTS]

Ezúttal Kai és Aimey küldtekt be nekünk egy vendégposztot, amiben a LoK PC játékot szeretnék kicsit jobban bemutatni nektek. Ez még csak a kezdet, hiszen több poszt fog még érkezni tőlük. Ha érdekel, kattints a bővebbenre.

 Nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy az első három könyvből az oldal látogatóinak kedvence a Változás fináléja, a Venom of the Red Lotus (A Vörös Lótusz Mérge) lett.

 Egy elképesztően izgalmas évad nagyszerű záró epizódja, az Avatar történelmének 100. fejezete. A Vörös Lótusz megmérgezte Korrát, készen arra, hogy kivégezzék, ám az Avatarral nem olyan könnyű elbánni. Avatar Állapotban megküzdött Zaheerrel, míg Mako és Bolin Ming-Hua és Ghazan ellen mentek, és végül le is győzték őket. Sajnos Korrának nehezebb dolga volt, egyszerre küzdött a méreggel és a repülő légidomárral. Végül némi segítséggel Zaheert elfogták, Korrából pedig Su eltávolította a mérget. Azonban ez nem ment ilyen egyszerűen, leírtam akkor is és leírom most is: a Vörös Lótusz mérge nem maga a folyadék volt, hanem a gondolat, hogy nincs többé szükség Korrára, mint Avatarra. Hősnőnket annyira megviselte a trauma, amit itt átélt, hogy a mostani könyvünk jelentős része a felépüléséről szólt.

 Ám Korra jobban van, és kész leszámolni Kuvirával, a fémidomár diktátorral. Hogy sikerül-e neki, és ha igen hogyan, az holnap kiderül. Nézzetek fel, mert 24 óra múlva már látni fogjuk Korra Legendájának, és általában az Avatar világának befejező részeit. És van egy olyan érzésem, hogy a végső csata még fantasztikusabb lesz, mint a mostani első helyezettünk.

 Sajnos az első könyv nem szerepelt annyit a listán, kiváló epizódjai ellenére, viszont a fináléja egészen a 2. helyig elért. Bizony, ezüstérmesünk nem más, mint a Levegő könyvének záró része, az Endgame (Végjáték).

 Eredetileg maga a sorozat fináléja lett volna, így nem haboztak, akció dús lett. Korra és Mako Amonnal néztek szembe, miután Tarrlok felfedte nekik az álarcos kilétét, Bolin, Asami és II Iroh pedig Hiroshit és Egyenlőségi seregét próbálták megakadályozni. Utóbbi csatában a tábornok megtanult repülőt vezetni, Bolin együttdolgozott Nagával, Asami pedig szembenézett apjával. Amon, azaz Noatak kénytelen volt mindenki előtt felfedni magát, ám előtte elvette Korra idomítását. Arra azonban nem számított, hogy az Avatar légidomítása még megmaradt, így menekülve hagyta el az arénát, Kiszabadította bátyját, Tarrlokot, aki végső megoldásként végzett mindkettejükkel. Korra és csapata a Déli-sarkra mentek, hátha Katara segíthet a gondján, ám hiába. Végül jött a deus ex Aang és Korra visszaszerezte képességeit, ezzel pedig elindult azon az úton, ahol ma is tart: rájönni, hogy nem az Avatar szelleme és az idomár képességei határozzák meg őt.

 Többen észrevettétek, hogy tegnap nem került ki eredmény a top 10 LoK részt illetően, de aggodalomra semmi ok, direkt volt. A 3. helyezett ugyanis a Beginnings (Kezdetek) első része, és két szavazattal többet pedig a történet második része kapott, így Wan Avatar történetéé a 3. és 4. helyezés is. Mivel így alakult, arra gondoltam, hogy ezeket inkább egyszerre közlöm.

 A nagysikerű duplaepizód elején Korra balesete után elvesztette emlékezetét, így mélyen magába kell néznie, hogy emlékezzen magára. Egészen a kezdetekhez megy vissza, 10 000 évvel korábbanra, az első Avatar idejébe. Wan akkoriban élt, amikor még az emberek és szellemek egy világban éltek, amikor még oroszlánteknősök vigyáztak az emberiségre és adták nekik az elemek erejét. A bajkeverő útja száműzetéstől és tűzidomítástól indul, majd minden megváltozik, amikor belebotlik a fény és a sötétség szellemeibe, Raavába és Vaatuba.

 Vaatu csellel ráveszi Want, hogy válassza szét őket, ez viszont nagy bajba sodorja az egész világot. Raavának meg kell küzdenie ellentétével a harmonikus együttálláskor, és Wan, hogy jóvátegye hibáját, segíteni akar neki. A történelemben először ő lesz az első (és utolsó), aki egyszerre több elemet is képes irányítani. Végül mind a négy elem idomítását elsajátítja, és Raavával együtt megküzdenek a sötét szellem. Szó szerint együtt, hiszen csak úgy sikerül legyőzniük, ha egyesülnek, szellem és ember is egyben. Vaatut bebörtönzik, az átjárót a szellem és az emberi világ között lezárják, és innentől az Avatar lett a híd a két világ között. Vissza a jelenbe, ugyanis ez Korrának egyrészt lecke volt, amivel sikerült emlékeznie saját magára, másrészt viszont figyelmeztetés, hiszen a 10 000 év lejárt, és közeledik az újabb harmonikus együttállás....

 Nem csoda, hogy ennyire tetszett nektek is, ezt a két részt a 2. évad, és talán az egész sorozat legjobbjának szokták választani. Gyönyörű grafika, mitológia, történelem. Viszont van két fejezet, aminek sikerült megelőznie Wan Avatar történetét. A következő két napban kiderül, hogy melyik kettő, de a tippeket várom a chatben.

 A 10. helyezett a 2. évad utolsó előtti része volt, de természetesen nem marad le a listáről a Szellemek fináléjának második epizódja sem. Íme, 5. helyezettünk, a Light in the Dark (Fény a Sötétben).

 Unalaq egyesült Vaatu szellemével, és hatalmas "Unavaatu" formában támadtak rá a Köztársasági Városra. Hiába II. Iroh tábornok próbálkozásai, Raiko elnök vagy Lin parancsai, a várost ellepték a szellemindák és a hatalmas szörny, akinek szándékában állt előusztítani mindent, ami az útjába kerül. Korra eközben az Idő Fájánál próbált válaszokra lelni, és miután megtalálta magában a fényt, szintén óriásként megküzdött a sötétséggel. Jinora segítségével újra rátalált Raavára, és elpusztította Unalaqot, valamint Vaatu maradványai benne éltek tovább, Raava felügyelete alatt. Zárásként a portálokat nyitva hagyta az ifjú Avatar, így 10 000 év után először egyesült az emberi világ a szellemekével, és egy új korszak vette kezdetét. Kissé zavaros, de összességében elképesztő finálé volt, így megérdemelt helye van a listán.

 Hatalmas ugrás következik, ahogy listánk 6. helyezettjéhez érünk, hiszen egészen a kezdetekig kell visszamenni. Korra Legendájának legelső epizódja olyan maradandó nyomot hagyott, hogy a Welcome to Republic City (Üdv a Köztársasági Városban) egészen jó helyet foglalhat el a listán.

 2012-ben, 4 év szünet után visszatértünk a négy elem világához, méghozzá egy teljesen új Avatarral és legendával. Korra első jeleneteiben megmutatta személyiségét, hogy milyen elszánt, forrófejű, lázadó és türelmetlen. A címhez méltóan elindult a Köztársasági Városba Tenzinhez, hogy levegőidomítást tanuljon, útjára pedig régi barátunk, Katara bocsátotta. Az ifjú Avatar első városi túráján felfedezte, hogy nem minden szép és jó, nem mindenki ájul el az Avatar címtől, és az idomítás nem mindenre megoldás. Természetesen ez csak az első lépés volt egy hosszú út felé (éppen aktuális, hiszen hamarosan itt a vége), viszont olyan hatásosra sikeredett, hogy azóta is szép emlékként él a fanok szívében. Arról nem is beszélve, hogy Korra személyisége hihetetlenül sokat fejlődött a kezdetekhez képest.