Múlthéten megosztó résszel volt dolgunk, ám most azt hiszem tényleg olyat kaptunk, ami már tetszett a rajongók többségének. Legalábbis, nekem tetszett, bár ezt egy kicsit bővebben is kifejteném.
Rögtön belevágnák a közepébe és kezdeném az epizód, az évad és igazából a sorozat legfontosabb szereplőjével és az ő útjával. Korráról van szó, aki újabb hatalmas lépést tett a gyógyulás irányába, és talán az utolsót is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontosnak tartom főhősnőnk lelki folyamatainak gyönyörű ábrázolását, és tulajdonképpen nem is kell, hiszen minden jelenet az Avatarral magáért beszél. Az apró pillanatoktól kezdve, amikor Korra inkább spirituálisan próbál megközelíteni egy szituációt (iszonyatos karakterfejlődés az első évadhoz képest) egészen a hatalmas lépésekig, mint Zaheer meglátogatása. ez a karakter méltón van a központban. És nem azért, mert ő az Avatar, Korra útja pont arról szól, hogy ne mint Avatar érvényelsüljön, hanem mint saját maga, és meg kell, hogy mondjam, szerintem csillog ebben a szerepben. Végre újra kapcsolatba került Raavával, eljutott a Szellemvilágba és újfent megmentett pár embert, és ezzel bizonyította magának, a világnak, és a nézőknek is, hogy igenis képes ő még ilyenekre is, igenis meg tudja fékezni Kuvirát. Úgy gondolom, hogy nézőkként rettentően büszkék kell lennünk Korrára, és ami engem illet én az is vagyok.
Egyik fontos tényező Korra továbbhaladásában Zaheer volt, és hogy végre szembenézett vele. Várható volt, hogy a Vörös Lótusz vezetője nem azért maradt egyedül életben elit kis csapatából, hogy ne térjen vissza az utolsó évadra, mégsem éreztem erőltetettnek a jeleneteit. Korra döntése egyszerre tűnt bátornak és veszélyesnek, ehhez tökéletesen megteremtették nekünk a hangulatot, ami viszont igazán gyönyörű volt, hogy utána képesek voltak ezzel a két karakterrel, két régi ellenséggel egy megnyugtató atmoszférát behozni helyette. Zaheer őszintesége majd a segítsége igazán megható volt, nem sok olyan régi antagonistát látunk, aki meg akarta ölni a főszereplőt majd segít neki legyőzni az újabb ellenséget. És nem azért, mert céljai vannak, egyszerűen csak tudja, hogy ez a legjobb a világ számára. Zaheer tényleg elragadó karakter, és nagyon örülök, hogy még erre a részre visszahozták. Korrának is kellett ez, hiszen így már nem fél a légidomártól, újra vele van Raava, és kész megállítani Kuvirát.
És ha már Kuvira megállítása, akkor beszéljünk kicsit a politikai helyzetről. Végre Izuminak is lett valamilyen szerepe, amikor Raiko, Tenzin, Lin, Wu és ő a Nagy Egyesítő helyzetéről beszéltek. Tetszik, hogy Izumi határozott, és nem engedi a népét fölöslegesen háborúba, méltó vezetője népének és biztos vagyok benne, hogy Zuko büszke lenne rá. Ennek ellenére nem hinném, hogy sokáig nézhetik tétlenül Kuvira cselekedeteit, pláne a mocsárban való ügyködései után.
Ami az egész tervet jelenti, az indákkal és azok energiájának felhasználásával, zseniális ötletnek tartom, hogy Raiko (vagy inkább a készítők) összerakták Kuvira ellen csapatba Varricket és Asamit. Egyrészt kettejük partnersége miatt jelent meg eleve Varrick, és mégsem láttuk őket ténylegesen csapatként, amit egészen eddig egy kihasználatlan potenciálnak tartottam, így viszont örülök, hogy látni ofgjuk a Köztársasági Város két legnagyszerűbb elméjét együtt dolgozni. Másrészt, mint karakterek is élmény őket nézni külön-külön, de most kiderül, hogy vajon együtt is működnek-e. Szerintem igen. Na nem romantikus értelemben, ne vigyük túlzásba, de Asami talán képes némi alázatot tanítani az üzletembernek, és ha valaki, hát Varrick végre képes lehet Miss Sato türelmének fárasztására.
Végül pedig Varrick mellett Bolin is visszatért a városba, és egy gyors találkozás után Makóval és Korrával egyenesen Opalhoz ment bocsánatért. Egyik érdekes dolog, ami ebből származik az út, amire a végén elindultak Linnel, a másik Opal haragja, a harmadik pedig maga a megbocsátás folyamata. Mike DiMartino, az egyik készítő nyilatkozta azt még az évad elején, hogy fontos kulcsszó lesz az Egyensúly könyvében a megbocsátás, és többek között ennél a kapcsolatnál is látjuk, hogy mennyire. Asami megbocsátott az apjának, Korra (többé-kevésbé) megbocsátott Zaheernek, és most Opalon a sor, hogy elfogadja Bolin kérését. Nem gondolom, hogy baj, hogy nem ugrik egyből a nyakába, sőt, így végre jobban kihangsúlyozzák Opal hidegebb oldalát. És még akkor is, ha ezen túllépünk, akkor még marad a Varrick-Zhu Li kapcsolat, Baatar junior, és megannyi megbocsátásra vágyó karakter. Mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy ezen hangsúly legyen, így, az utolsó könyvben.
Összességében egy izgalmas, karakterileg rendben lévő fejezet volt, és mint mondtam, nekem tetszett. Nem volt tökéletes, mert 22 percben nyilván nem is lehet mindent elmondani, de így, 4 résszel a vége előtt abszolút megfelelt.
8/10
Ja, és ne feledjétek, a következő a 10. fejezet. És ha valami tiszta lehet a már immáron 7. Avatar évadnál, akkor az az, hogy
soha
ne
bízz
a
10.
részben.
Nekem is nagyon tetszett ez a rész. És el sem hiszem hogy már a 10. jön :(
Egyszerűen még nem akarom felfogni, hogy mindjárt vége a Legend Of Korrának.
Igaz kíváncsi vagyok milyen lesz az évadzáró rész, remélem nagyon oda teszik magukat, és akkor egy jókis karácsonyi ajándék lesz, de inkább kellene még többet várni rá és lenne több rész, de azért öröljünk neki hogy ez a hosszabb évadok közé tartozik :D