Ismét Korra hozott nektek egy vendégposztot, amiben a Szellemek könyvét vizsgálja meg több szemszögből.

Korra legendája: Szellemek elemzés

                Sokszor láttam, hogy a Korra legendájának második könyve nem aratott akkora sikert, mint a további három… Ennek ellenére nekem máig a kedvencem, így már régóta gondolkoztam egy részletes elemzésen, amely kifejti, pontosan mit is szeretek benne. Több kérdésre felelve fogok elemezni, mivel a történeten végighaladva széthullanának az információk. Akkor nézzük, terítéken a Szellemek!

Hogy működik a világ?

              Remélem, nem ijesztek el senkit, hiszen mind avatar rajongók vagyunk, természetesen tudjuk, hogyan épül fel a világa… De az elemzés további részei igénylik, hogy összekössem a keleti vallásokkal. A reinkarnációs ciklusból leggyakrabban a kilépés, a továbblépés a cél. Leegyszerűsítve négy létsíkot különítenek el: A fizikait (Korránál is fizikai, vagy anyagi világ), az asztrálsíkot (szellemvilág), a szellemit (erről nincs pontos információnk, de az elméletem szerint ide kerülnek a megtisztított szellemek), és az istenit (erről általában nem tudunk semmit). A legegyértelműbb a párhuzam az asztrálsík és a szellemvilág között, mindkettőben jelen van a dualitás, és mindkettő elérhető spirituálisan emelkedett emberek számára, még akkor is, amikor nincs átjárás (például Jinora esete). A fizikai világban magas szintet elérő emberek haláluk után nem reinkarnálódnak, hanem itt látjuk őket viszont, ahogy Iroht az eredeti szériából. Természetesen ezt a síkot is több részre lehet bontani, még utalni fogok erre az elemzés során.

Vaatu, Raava, Wan és a dualitás. Mit szimbolizálnak, és mivel hozhatók párhuzamba?

                Ismételten egy elsőre banálisnak tűnő kérdés, ami azonban bonyolultabb, mint amilyennek gondolnánk. A vallások nagy része kétpólusú, jó és rossz, fény és sötétség harca van a középpontban. Az ember eldöntheti hová, ki mellé áll. Ennek megjelenése itt Raava és Vaatu állandó harca. Wan megjelenése egyrészt megbontja az egyensúlyt, másrészt viszont annak helyreállítása miatt is fontos. Raava onnantól, hogy az ember megjelenik, már nem képes egyedül győzni, Vaatu megszabadulásával túl nagy hatalomra tesz szert. Az egyesülés után azonban Raava ereje már kiterjed a fizikai világra, ugyanígy pedig Wan kapcsolata a szellemekével erősebbé válik. Ténylegesen egy híd jön létre kettejük barátságából, és a fiatal férfi hoz egy döntést, hogy nem pusztítja el Vaatut. Pusztán elzárja, remélve, hogy így meg tudja őrizni a fény és sötétség egyensúlyát, de megóvja a világot… erős utalás a keresztény vallásra. Vaatu szimbolizálja az alvilágba taszított bukottakat, Raava pedig a tényleges angyalokat. Közvetlen befolyásolás nincs, az ember szabad akaratot kapott, tehát dönthet. Hallgat-e a kísértésre („Even with Vaatu locked away, darkness still sorrunds humanity”), ami igazából már a benne élő sötétségből fakad, vagy inkább a fényt követi.

Mi is igazából Wan Shi Tong könyvtára?

                Minden keleti vallásban (sőt, nem csak azokban) jelen van a kozmikus tudat, a nagy információs felhő motívuma, ahonnan lehívható minden tudás, amit el akarunk érni (a hologram világ elmélet tudományos alapokon nyugszik, és ott is megjelenik). Ezt „Akasha krónikának” nevezik legelterjedtebben, de hálózatként is emlegetik olykor. Hogy mi köze a könyvtárhoz? Az, hogy Wan Shi Tong hatalmas gyűjteménye maga az Avatar világának „Akasha krónikája”. Ha megfigyeljük, az eredeti sorozatban ez a tudás még hozzáférhető volt a fizikai világból is, ám az emberek visszaéltek vele, így a tudás szelleme visszavette, átvitte az asztrálsíkra. Innentől már csak spirituálisan magas szintű, a megszerzett információkat várhatóan jól kezelő emberek férhetnek hozzá. A rókák az összekötők, akik átviszik az információt, lementik, lejegyzik. Még fogok utalni az itt leírtakra, és az biztos, hogy az egyik legszimbolikusabb, legfontosabb épület a szellemvilágban Wan Shi Tong könyvtára.

Reinkarnáció, és kapcsolat az előző avatarokkal. Hogy is működik, és miért ilyen formában?

                Többször felmerült már a kérdés, hogy Korra hogy képes kapcsolatba lépni előző életeivel ennyire közvetlen, párbeszédre emlékeztető módon. A reinkarnáció, kimondott módon itt is klasszikus: A két lélek összefonódása fogja magát, és arrébb megy egy testtel. Nem Raaváról van szó, hanem a teljes lélekről. Ám akkor hogy lehetnek az avatarok képesek rá, hogy beszéljenek elmúlt életeikkel? A válasz az én elméletem szerint nem egyszerű… és akármennyire is fáj a rajongói szíveknek (az enyémnek is), Korra szerintem sosem beszélt Aanggal ténylegesen. Ő maga Aang, tehát nem is lett volna lehetséges. Az egyiptomi vallás két jól elkülöníthető részre osztja a lelket, a halhatatlan, fejlődő lélekre a Ba-ra, és a testtel maradó, megszerzett tudást őrzőre, a Ka-ra. A Ba a halál után tovább mehet a túlvilágra, vagy az avatar esetében a következő életbe, a Ka viszont marad. Megőrzi a tudást, és testenként jelenik meg. Vagyis Aang Ba-ja, továbbköltözött Korrába, ám a Ka-ja megmaradt, tudásával, tapasztalataival, személyiségével együtt, és Korra ezzel az őrző lélekkel lép kapcsolatba. Normális esetben erre nem lenne képes közvetlenül, csak a kozmikus tudaton, információs felhőn (itt: Wan Shi Tong könyvtárán) keresztül, ám Raava biztosít egy közvetlen összeköttetést, és halálával ezért szűnik meg a kapcsolat. Az egyiptomi temetkezésben is helyeztek el a halotton olyan szent tárgyakat, amelyek segítségével le lehetett hívni a tudást, és itt ezt a szerepet a fény szelleme töltheti be. Amikor ezt a szent tárgyat elrabolták, vagy elpusztult, megszűnt a kapcsolat, hasonlóan a második évad végén történtekhez.

Miért változik gyerekké Korra, és mi is történik a New Spiritual Age című részben?

                A chatet látogatók közül sokan tudják, hogy nagy kedvencem ez a rész. Korra gyerekké alakulása, majd találkozása Irohval egyértelműen mutatja, hogy a lány még spirituális fejlődése elején jár. A teadélután keretében sok alapvető üzenet megfogalmazódik, például: Ha a fényt keresed, gyakran meg is találod, de ha a sötétséget, mindenütt azt fogod látni. A keleti filozófiában gyakran kijelentik, hogy attól függ, a világ hogy fordul feléd, hogy te mit mutatsz. Korra esetében ez az igazság csak felerősödik. Hasonló a helyzet azzal is, hogyha segítséget akarunk, akkor nekünk is segíteni kell valakinek. Korra megfogadva a tanácsot elindul a hegy felé, hogy hazavigye a sárkánymadarat. Ez az út gyakran feltűnő motívum, hasonló meditációk is léteznek. Mikor sötét szellemeket lát, felismeri magában a fényt, és az erőt, a feladatokat, amiket vele kapott. Ezzel a tudással felnő spirituálisan, és így gyermeki formája is visszaalakulhat.

Kicsoda tulajdonképpen Unalaq? Hogyan jutott idáig?

                Ismét érdekes párhuzam a duális vallásokkal. Legegyszerűbb a kereszténységen keresztül bemutatni, ezt gyakorlatilag mindenki ismeri. Korra ugyebár a fény szellemének megtestesülése, ő teszi lehetővé, hogy a hatalma a fizikai síkon is megjelenjen, így itt is képes harcolni. Vaatu ellenben a Darkness Falls-ig színtisztán asztrál lény, így értelemszerűen nincs akkora ereje, mint a két síkon egyszerre mozgó Raavának. Vagyis az ő esetében egyértelmű, miért van szüksége Unalaqra. Innentől két lehetőségünk van, hogy az antagonista hogy süllyedt odáig, hogy egyesüljön a sötétség szellemével. Ha a vallásokra gondolunk, az első lehetőség, hogy felajánlotta magát (én személy szerint ezt tartom valószínűbbnek). Egyfajta egyezséget kötött Vaatuval, ami neki nagyobb hatalmat biztosított, a sötét szellemnek pedig lehetőséget, hogy megjelenjen a fizikai világban. A második viszont az, hogy védtelenül került kapcsolatba vele, és ezért befolyásolhatóvá vált, míg végül teljesen eltorzult, és már nem volt önmaga. Mivel Unalaqról nem tudjuk, pontosan mikor ismerkedett meg Vaatuval, mikor vált le a Vörös Lótuszról, stb, ezért nincs elég információnk a következtetéshez.

                Azt viszont már könnyebb megállapítani, hogy mi a szerepe. Itt jön be a keresztény vallás, azon belül is a Krisztus-Antikrisztus téma. Gyakorlatilag ez fedezhető fel az avatarban, Korra a jóság megtestesítője, Unalaq pedig az ő ellentétpárja, ahogy korábban a két szellem ilyen volt egymásnak. (Ha vannak itt rajtam kívül Mátrix rajongók, nagyon jó hasonló párhuzam Neo és Smith küzdelme). A sötét avatar megjelenésére azért volt szükség, hogy meglegyen az egyensúly. A kérdés viszont adott, hogy Unalaq miért volt ennyire erős. Igaz, kiváló vízidomár, és szoros kapcsolata van a szellemekkel, de közel azonosnak kellett volna maradniuk… véleményem szerint azért, mert Vaatu megerősödhetett. Igen, Wan elzárta, de ahogy korábban írtam, az emberek szabad akarata miatt a világban növekedhetett a sötétség, és Iroh is kimondta, nincs minden rendben (A Hai-riyo orom felhőivel kapcsolatban megemlíti, hogy akik az utóbbi időben felkeresték a szellemvilágot, sötétséget hoztak, és mivel többes számban beszél, valószínűleg nem Unalaq az egyetlen). Ráadásul Vaatu mérete sokszorosa a Korrából kihúzott Raaváénak, noha a harc nem alakult annyira rosszul, amíg a fényszellemet el nem pusztítják.

                Itt viszont felmerül a kérdés, hogy ha szükség volt két avatarra az egyensúly megtartásához, akkor miért megoldás, hogy Korra elpusztította? Mivel így Vaatu hatalma megmaradt a fizikai síkon. A készítők is bejelentették, a sötét szellem Korrában él, de nincs ereje hozzá, hogy bármit tegyen, és ennek oka szerintem az, hogy egy emberen belül már kordában tartható. Unalaqot tudta manipulálni, sőt át is formálta a végére, de az ifjú avatar erős személyiség, aki lassan teljes mértékben urává válik a képességeinek, így a megoldása akár végleges is lehet.

Mi az elveszett lelkek köde?

                Már említettem a négy létsíkot, és ahhoz, hogy az elveszett lelkek ködére párhuzamot találjunk, meg kell nézni az asztrálsík további felosztását, a legjobb parallel ugyanis az alsó-asztrállal van. A keleti vallásokban úgy tartják, hogy ez a legmagasabb elérhető szint a fizikai világról kiindulva (csak spirituálisan nagyon magas szintűek képesek bejutni a felső asztrálba, ez nagyjából a normál, ködön kívüli szellemvilág), és ha emlékszünk, a pókszellem szavaira, ő azt mondta, a szellemvilágban csak egyetlen hely való az embereknek. Erre persze még lehet mondani, hogy véletlen, de ezen a részen nagyon erős, még a többihez képest is a dualitás, és az ember gyakorlatilag teljesen védtelen (szellemileg belépve alapvetően elveszítik az idomítás képességét, ám fizikailag is láthatjuk, Tenzinék esetében, hogy nem sokat ér).  A köd az elméjébe férkőzik, ez jelképezi a sík rosszindulatú szellemeit… ám ott vannak a jóindulatúak, hiszen láthatjuk, Aang is megérkezik, hogy segítsen a fiának. Tenzin rajta keresztül felismeri önmagát, függetlenítve a ráruházott szerepektől, így az alapvetően félelmetesnek, veszedelmesnek ható köd végül fejlődéshez segíti, és elvezeti a kislányához is.

Mit jelképez az Idő Fája?

                Sokat gondolkodtam, míg rájöttem a válaszra, de elég csak arra gondolni, hogy a fa hogy jelenik meg legtöbbször. A nomád vallásoktól elkezdve mindenhol ott van. mint az élet jelképezője, vagy a háromszintű világ szimbóluma, amelyet az ember bejár. Korra az emlékeit látta a fában, odvában meditálva pedig rátalált belső lényére. Ha a negyedik könyvre gondolunk, Korra akkori, megrekedt, elveszett állapotának megfelelően a látomások elmaradtak, nem adtak kapcsolatot a múlttal, sem kulcsot a jövőhöz. Szerintem az Idő fája maga a főszereplő, és rajta keresztül az ember szimbóluma. A Jó és Rossz csataterének közepén áll, a határon, tehát nem tartozik egyik oldalhoz sem, éppen úgy, ahogy az az embert jellemzi. Gyökerei összekötik az anyagi és a szellemvilágot, ahogy az avatar is sokáig híd a kettő között.

Az óriások harca. Miért így alakult, és mi szerepe volt Jinorának?

                Unalaq növekedéséről már beszéltem, a sötétség szelleme erőt adott neki, cserébe azért, hogy kiterjeszthette befolyását az anyagi világra. Ketten rendkívül erősek és szinte megállíthatatlanok… Korra azonban rádöbben arra, hogy saját legbelső lényének mekkora ereje van, felismeri, hogy benne, mint emberben is ott van a fény, és ezáltal óriásira növekedve kilép a testéből (szó szerint átlépi a határait), és szembeszáll Unalaqkal. Egyedül azonban nem győzhetne, szüksége van a Jinora által visszahozott fényre.

                Itt felmerül Jinora szerepe, karaktere. Engem kicsit emlékeztetett a Narnia sorozatból Lucy-re. Mindketten a spirituális vonalat képviselték. Jinorának erős a kapcsolata Korrával és a fény szellemével, és maga a szereplő is egészen gyermeki, jóindulatú, bájos, de amellett okos is. Képes hinni, és éppen ez vezeti mindenhez. Megvan benne a kellő alázat (érdekes, hogy a negyedik könyvben ez már kevésbé jellemző, lenézőbb, felnőttesebb lesz). Az én elméletem Jinora fényéről szintén az anyagi és a szellemvilág különbségével függ össze. Gondoljunk csak vissza Korra és Unalaq harcára, Raava elpusztítása előtt. Két fizikai megtestesülés harcol a fizikai világban. Szerintem Vaatut a döntése ugyan nagyobb hatalomhoz juttatta, ám magát az együttállást is áthelyezte erre a síkra. És most nézzük Jinora jelentét… Mindenki, hacsak az UnaVaatut nem tekintjük fizikainak, kivétel nélkül mindenki szellemi formában marad. Szóval az én elméletem, hogy noha Raava a fizikai világban elpusztult, lényének egy része még élt a szellemi síkon, Jinora pedig ezt hozta vissza. Persze ez is csak elmélet, kíváncsian várom, mások mit gondolnak, pontosan mi történt itt.

A szellemek megtisztítása, mit jelent a spirál?

                Nem nagy párhuzam, ám fontos, hogy láthassuk, mennyire tudatosan is volt felépítve az évad. A szellemek megtisztítását, és „elsötétítését” is egy vízspirállal végezték, ami viszont nagyon látványosan emlékeztet például a kígyók összefonódására Hermész caduceusán. A két kígyónak valószínűleg van kapcsolata a keleti filozófiában a test két energia „útvonalával”, amik a csakrákban metszik egymást. Szerintem a vízspirál ezekre utal, egy egyszerű, de látványos párhuzammal.

Finálé: A portál megnyitása, és következményei.

                A második könyv végén Korra nyitva hagyja a portálokat, ezzel megadva a lehetőséget az embereknek, hogy átjussanak a szellemvilágba. Ez egyrészt megteremti a tényleges egyensúlyt a két világ között, így új levegőidomárok jelennek meg, helyreáll a rend, másrészt pedig lehetőséget biztosít a fejlődésre. Wan, amikor lezárta a portálokat, noha jót akart, a fényt ugyanannyira elszigetelte, mint a sötétséget, Korra viszont mindkettőnek szabad utat adott. Ahogy mondta, nem lesz többé híd, és ez így igaz, az átlagemberek esélyt kaptak, hogy megtalálják ugyanazt az egyensúlyt, amire eddig csak az avatarok leltek rá. És ahhoz, hogy együtt éljenek, tanulniuk is kell egymástól, (leginkább az embereknek) ami megteremti az alapokat egy jobb világnak.

                És egy kisebb érdekesség, amire én is véletlenül találtam rá a kutatómunkám közben, és csak gyengébben kapcsolódik a második évadhoz. Mind emlékszünk még a világvége őrületre 2012 telén, ám az asztrológia, a maja naptár, és persze az untig emlegetett keleti vallások hívei továbbvitték az elméletet. Azt vallják, hogy 2012-ben megnövekedett a spirituális energia szintje, ezáltal megnyílt az út a tolerancia, a fény, és a szeretet kora felé (egy helyen még valamilyen portálokról is említést tettek… na, itt figyeltem fel a dologra…) Gondoljunk Korra negyedik könyvére! Fő témák: Szeretet (Zhurrick esküvő, csak a legnyilvánvalóbb), megbocsátás (Lin és Toph, Bopal, Zaheer és Korra), túllépés a nehézségeken (nem igényel magyarázatot), és persze a tolerancia (Korrasami, ha a közönség reakcióit nézzük). Spirituális energiák? Pipa, nyílt egy portál a város közepén, de az emberek elfogadták, megindult az alkalmazkodás, már ténylegesen együtt élnek a szellemekkel, és ez a második könyvtől indult meg (ha ez tényleg egy párhuzam, az együttállás lehet egy 2012 parallel, amikor mellesleg tényleg volt egy bolygóegyüttállás, ha nem is ennyire monumentális). Ti mit gondoltok? Lehet valami kapcsolat ezzel az elmélettel?

Remélem, tetszett az elemzésem, igyekeztem több valláson, több kultúrán keresztül jellemezni a Szellemek könyvét, és bemutatni, miért is találom az egyik legbonyolultabban, legrészletesebben felépített évadnak. Ahogy az előző vendégposztomban is írtam, az avatar világában nincsenek üres szavak, mindennek oka van, és erre kevés a jobb példa. A karakterekben lelkileg lezajló eseményekről most nem ejtettem szót, úgy gondolom, azt már sikerült kifejteni. Kommentekben várom a véleményeket, mely párhuzamokkal értetek egyet, melyekkel nem, mely elméletekben adtok igazat nekem, melyikre van jobb verziótok… várok minden hozzászólást!