Újabb könyv ért véget, túl vagyunk projektünk felén, így újfent eljött az ideje, hogy összefoglaljunk, így holnap jöhet a Változás.

 Maga a történet 6 hónappal az előző vége után folytatódott. Az Avatar Csapat kissé szétszakadt, és ez maradt jellemző a könyv hátralévő részére, ahogyan több emberi konfliktust és politikai problémát is körbejártak a grandiózus, mitologikus és spirituális témák mellett. Nem kellett hozzá sok, és a testvéri viszályból hamar polgárháború lett a Víz Törzsei között, és a Köztársasági Város helyzetén sem segített sokat a demokratikus úton megválasztott elnök, hiszen Raiko is okozott problémákat hőseinknek. Ezentúl a franchise örök erőssége, a testvéri és családi kapcsolatok kaptak nagyobb hangsúlyt, élen a Tonraq-Unalaq párossal és a Bumi-Kya-Tenzin trióval és persze a Menyéttesókkal. Viszont az örök nehézség is visszatért, bizony, újabb románcok és a régi dodekaéder visszatérése. Míg Korra és Mako egy fejezetet nem bírtak ki veszekedés nélkül, addig Bolin ígéretes kapcsolata Eskával hamar rémálommá fordult, a Gingerrel való kapcsolata pedig vicc volt. És hogy ne maradjon ki a buliból, két pofon között Asami is újra belekeveredett a katyvaszba, miután megcsókolta ex-barátját, Makót, és újra egy pár lettek.

 De hagyjuk is, hiszen szerencsére a legtöbb karakternek volt önálló története is, és fő téma itt pont nem feltétlen az emberi politika és a hétköznapi kapcsolatok voltak, hanem a teokrácia. Unalaq személyében vadiúj antagonistánk lett, aki elődjével ellentétben nem törődött sokat az emberek apró kis gondjaival, ő nagyobban gondolkodott. Magát a sötétség szellemét, Vaatut akarta szabadon engedni és egyesülni vele, hogy új kort hozzanak el, a 10 000 éves sötétség korát, amiben emberek és szellemek újra együtt élnek. Ahogyan minden ellenség, akivel Korra szembenéz, így Unalaq is tudott valamit, igaza volt, csupán az eszközei voltak rosszak. Mondhatni nem hangzik jól az "örök sötétség" és a "Sötét Avatar", hiába az egyensúly a cél. Továbbá talán ő volt a legkevésbé szimpatikus főgonosz, és nem feltétlen csak nekem, a törzsfőnök szerte a fandomban egy meg nem értett léleknek tűnik, akinek céljaival valahogy nem tudtak annyira azonosulni a rajongók, mint a maszkos forradalmárral, az anarchista légidomárral, vagy a rendet követelő egyesítővel. És milyen kár, mivel a családi kapcsolat miatt talán pont Korra nagybátyja lehetett volna az, akit igazán megért a közönség, főleg, hogy antagonistaként csak a 4. fejezettől kezdve tekintünk rá.

 Volt azonban egy másik ellenség is, Vaatu, aki kapcsolódik az évad saját kis külön történetéhez. Wan Avatar, Raava és Vaatu története ugyan beleillett összességében Korra Legendájába, pláne ebbe a könyvbe, mégis nagyon könnyen lehet egy külön legendaként tekinteni a két fejezetre, ami ezt elmesélte. Vaatu talán ezért is inkább érződött Wan ellenségének, illetve Raaváénak. És akkor már Raava is egy érdekes új szereplő, hiszen nem csak az ezután következő két évadot határozza meg, hanem változtat azon is, ahogyan eddig Aang, Roku, Kyoshi, Kuruk vagy akár Yangchen történeteire tekintettünk. Az Avatar Állapot, a ciklus, minden új értelmet nyert, újabb, mélyebb jelentést kapott ezzel a két epizóddal, és főleg Raavával. Az egyik legnagyobb erőssége lett így magának a könyvnek is, hogy a mitológiát alapjaiban változtatta meg, és bizonyos szempontból lefektette eleve az alapokat.

 Nem hiába volt hát Szellemek a könyv címe, az évad fő témája, a legfontosabb eszme. Azonban a karakterek még mindig a fő mozgatórugói a történetnek, a főszereplők, akik egy része még az elsőből maradt velünk és egy része most bukkant fel, hogy aztán a későbbiekben is fontos legyen. Új karakterként megjelentek Bumi és Kya, Katara és Aang másik két gyermeke; Varrick és Zhu Li, az üzletember és asszisztens; Eska és Desna, az Északi Víz Törzsének következő törzsfőnökei; a fentebb említett Avatar és a szellemek a visszaemlékezésből és a még korábban említett Raiko elnök. Bumi és Kya nem véletlenül főleg Tenzinnel voltak együtt, vele jelent meg a dinamikájuk, és így adtak egy hármast, akiket élvezet volt nézni. Varrick egy potenciális anti-gonosz volt, ám ennél végül több lett, és Zhu Li Moonnal együtt inkább a 4. könyvben lesz nagy jelentősége karakterének. Eska és Desna nagy évada gyakorlatilag ez volt, hiába jelennek meg később is, az ikrek eleinte a románc és apjuk eszközei voltak, majd saját útjukon már nem láttuk őket annyit.

 Aztán voltak a főszereplők, akiket már ismertünk és vártuk, hogy merre viszi őket tovább útjuk. Jinora nagyobb szerepet kapott, a spiritualitás egyik főbb képviselője lett és ennek hatalmas szerepe lesz a következő könyvben is. Apja, Tenzin, kicsit kiszorult a mentor szerepéből, és bár ott volt Korra mellett, amikor a lánynak szüksége volt rá, mint már említettem inkább testvéreivel és családjával töltötte az időt. Lint kissé mellőzték ebben a szezonban, azért, hogy a következőben nagyobb szerepe lehessen. Maga az Avatar Csapat pedig főleg egyénenként működött, de legalább mindenki kapott valamit. Mako, amikor épp nem egy szerelmi bonyodalom kellős közepén volt, akkor egy rendes állás keretein belül védte az igazságot, és tényleg jó nyomozónak bizonyult, megtalálta a helyét. Öccse sajnos csak kereste azt, miután újra megpróbálkozott a pro-idomítással Bolin mozgósztárnak állt, amiről később ő is elismerte, hogy nem az, amit igazán szeretne. Se baj, Bolinnak is eljön majd az a pillanat, amikor értelmét látja a munkájának, és amikor igazán szerelmes lesz. Asami Sato, a harmadik tag nem kapott túl sok szerepet a Szellemek könyvében, viszont amit kapott az legalább értelmes volt és vitte tovább a karaktert. Vitte tovább azzal, hogy az élete tényleg egyre keservesebbnek látszik, és majdnem sikerült überelni azt az ütést, amit az első könyvtől kapott, de legalább már tudjuk, hogy merre megy ez az egész, és nem kell félteni Miss Satót, mindent túlél és mindenből nyertesen kerül ki. Mert vannak még ilyen karakterek is, ha engedik őket képernyőre.

 És persze mindezek után ott van Korra, a címszereplőnk, Az évad elején kissé úgy tűnt, mintha az egész első évados karakterfejlődés mehetne a kukába, és mintha az ifjú Avatar nem tanult volna sokat az Egyenlőségiek forradalmából, ám éppen ezért szólt ez a könyv Korra spirituális fejlődéséről. Elmélyült a karaktere, sőt, a karakter önmagába nézett a Szellemvilágba tett kiruccanásai alatt, és a nap végén a saját erejével mentette meg a világot. Korra újabb fontos lépést tett, és hiába lesznek még akadályai a cél előtt, mi már tudjuk, hogy ott van valahol neki is a boldogság. És annak az elismerése, hogy több ő az Avatar címnél, hiszen gyakorlatilag ez a karakter legfontosabb feladata, saját magát megtalálni, nem Raavát. Az első évadban ideiglenesen elvesztette az idomítását, amiről azt hitte, hogy a legfontosabb. Most rájött, hogy Raava benne él, őt is majdnem elvesztette, és megint azt hitte, hogy ez számít. 13 nap múlva meglátjuk, amikor egy újabb csatánál újra elveszít valamit magából, hogy mi is számít igazán, és aztán vele együtt keressük majd az Egyensúlyt. Ez a gyönyörű Korrában.

 Valamivel hosszabb lett az előzőnél, de egyre több dologról lehet beszélni. Egyre több szereplő, történet, egyre fejlődik minden, és ez az évad, főleg a végével sok újabb dolgot elindított. Mondhatni a következő két évad Korrának arra az egy döntésére épül, hogy nyitva hagyta a portálokat. Éppen ezért talán mitológia szempontjából volt a legfontosabb a Szellemek könyve, illetve Korra spiritualitása terítékre került. Ha nem nézem azt, hogy néhol egy-két szereplővel szemben mondhatni elbukott a narratíva, akkor egy sikeres könyvet zárunk, és a szellemi dolgok után jöhet a nagy Változás.

Kedvenc epizód(ok):

• 204: Civil Wars, Part 2
• 207 & 208: Beginnings
• 210: A New Spiritual Age

Ahogyan legutóbb is, most a Szellemek 14 fejezetéből illetve azoknak fejléceiből is érkezik egy összesítés. Sötétkék, lila, hát ettől kezdjetek elszokni, mert a változás tényleg más színeket hoz majd.